9.fejezet

- Laura -

Nem tudom mi volt ez, mármint az, hogy Ross csak így mindenféle ok nélkül megcsókolt, ráadásul így. Nem mintha nem élveztem volna, de akkor is fura volt.

Elindultunk, és a kocsiban megszólalt a mobilom, a táskám persze Ross ölében volt, mert én vezettem.

- Kicsim felvennéd a telóm?

- Persze - mondta majd kikereste és felvette- Igen?

- Ross? Itt Bella. Merre jártok?

- Úgy háromsaroknyira vagyunk a parktól.

- Rendben. Siessetek légyszi, mert mindjárt kezdődik a koncert. Rocky majd elétek megy, hogy megtaláljatok minket.

- Oks.

- Ki volt az?

- Csak Bella azt üzeni, hogy siessünk, mert...Úristen Laura vigyázz!!!!!!!

- Rocky -

Pont akkor értem ki a park kapujához amikor Lauráék karamboloztak. Egyből felismertem a kocsit, ezért rohantam be szólni a többieknek.

- Riker!- mondtam zihálva, amire persze mindenki felfigyelt és odajött.

- Mondjad tesó- furcsán néztek rám mikor levegőért kapkodva ki akartam nyögni a hírt.

- Ross...és...Laura.

- Mi van velük?- kérdezte Ryland

- Kamion...- csak szavak kinyögése ment még egyenlőre, de aztán jött Rydel a megoldással.

- Adjatok neki vizet!

Miután ittam végre ki tudtam nyögni, amit akartam.

- Ross és Laura karambolozott egy kamionnal.

- MI?????????Gyorsan menjünk!- mondta ijedten Rydel.

Mikor oda értünk, már én is láttam, hogy milyen szörnyű a helyzet a kocsi eleje szinte felismerhetetlenre zúzódott. A mentők már kint voltak. Riker és Emili oda mentek beszélni velük, hiszen közöttünk még is csak ők a legidősebbek.

- Riker -

- Elnézést! Uram! Meg tudná mondani hogy vannak a sérültek?

- Ön hozzátartozó?

- Igen.

- Rendben. Két 18 év körüli fiatal. Melyiknek a hozzátartozója?

-A 18 éves fiúnak vagyok a bátyja, a lány pedig a fiú barátnője. De kérem mondja el mi van velük!

- Egy kamionba ütköztek, mindketten eszméletüket vesztették. A fiúnak elég súlyos sebei vannak, de kettőjük közül neki nagyobb esélye van arra, hogy túléli. A lány mivel gondolom ő vezetett nagyobb ütést kapott.

- Túlélik?

- Kicsi rá az esély. Mindketten életveszélyben vannak. De a fiúnak még van egy kis esélye. Most a városi kórházba szállítjuk őket. Ott beszélhet az orvossal is.

- Köszönöm.

Ezt el sem hiszem, nem tudom még elképzelni sem, azt hogy Ross vagy Laura többé ne legyenek velünk. De szólnom kell a többieknek. Oda mentem hozzájuk Emilivel az oldalamon.

- Na, mit mondtak?- kérdezte aggódva Rydel.

- Az a helyzet, hogy... mind ketten életveszélyben vannak és annak az esélye, hogy túléljék nagyon kicsi, de Ross-nak nagyobb esélye van.

- Mi?!- kérdezték mindannyian egyszerre

- Sajnálom.

- Még is mit?- kérdezte Lili.

- Ha én reggel nem erősködöm azon, hogy bosszúból csak később szóljunk Ross-nak most mind együtt koncerteznénk.

- Nem a te hibád- fogta meg a vállam Rydel.

- Inkább menjünk a kórházba nézzük meg mi van velük- biztatott Ryland

-2 óra múlva-

Nagyon nehéz volt átvergődni a roncsokon és ráadásul még gyalogolnunk is kellett, de mikor beértünk a kórházba, a recepcióhoz siettem, és szóltam az ott ücsörgő nőnek, hogy mit akarok, először nem értette. Ettől ideges lettem és ráordítottam,az emberek bámultak. Rydel ekkor odajött hozzám és fejemre húzta a kapucnim és azt mondta:

- Riker elhiszem, hogy ideges vagy, de ne kelts feltűnést, mert még a média is ránk száll. Ezután ő lépett a recepcióshoz

- Elnézést!

- Mondja csak.

- Meg tudná mondani, hogy mi van a nemrég behozott autóbaleset sérültjeivel?

- Egy idősebb férfit most látnak el kisebb felszíni sérülésekkel.

- Mi a két fiatalra lennénk kíváncsiak.

- Áh meg van! Miss Marano és Mr.Lynch?

- Igen.

- Marano kisasszonyt most műtik. Lynch úr pedig már túl van a műtéten. Látogatni jöttek?

- Igen.

- Akkor kövessenek, kérem. Ez itt a kórterme de csak egy ember mehet be hozzá.

- És a lány? Őt is ide hozzák?

- Ha kérik, hozhatják ide is.

- Kérem. Ez nagy segítség lenne.

- Rendben.

- Köszönöm.

- Riker menj be először te.

- Rendben.

Mikor beléptem a kórterembe, és megláttam Ross-t, még az ütő is megállt bennem. Az egész arcát sebek borították. Az egyik karja be volt gipszelve, a másikra infúzió volt kötve. Hulla sápadt volt. Szóval szörnyű volt így látni őt. És már azt is szörnyen bántam, hogy tegnap este össze vesztem vele. Hát még az, hogy bántott felhoztam Alice-t. De elhessegettem a rossz gondolatokat, és megpróbáltam beszélni vele, vagy legalábbis beszélni hozzá, és reménykedtem, hogy hall.

- Szia tesó! Figyu nagyon sajnálom, ami történt, és remélem, hogy rendbe jössz és azt is remélem, hogy Laura is megmarad, tudom, hogy mennyire szereted. És ha én tegnap nem vagyok idióta, akkor most a koncerten hülyéskednénk. Sajnálom-elsírtam magam pedig sose szoktam és ekkor egy kicsit örültem, hogy Ross nem lát, vagy is remélem. De nem sok könny jöhetett ki belőlem, mert már nyílt is az ajtó és hozták be Laurát. Elképesztő és én még azt hittem Ross néz ki pocsékul. Rájuk néztem és csak arra gondoltam, hogy a szerencsétlenség ellenére mázli hogy együtt voltak, és vannak, mert így nem kell látniuk a másikat, és aggódni érte. Amíg ezen gondolkoztam az orvos szinte mögém lopakodott és így szólt:

- Ön Riker Lynch?

- Igen.

- Gondolom kíváncsi az öccse állapotára.

- Persze

- Akkor kérem kövessen - kivezetett a főorvosi szobába.

- Ne kíméljen doki. Mi lesz az öcsémmel?

- Mr.Lynch túl van az életveszélyen, biztosra mondhatom azt, hogy túléli.

- És Laura?

- Miss Marano-nak ez az éjszaka lesz a döntő, ha túléli, akkor felépül.

- És mennyi erre az esély?

- Nagyon erős a szervezete, tényleg ilyet még egy nekem dolgozó ápoló sem látott.

- Köszönöm. Ezt igazán jó hallani. És egyébként Ross mikor fog felébredni?

- Valószínűleg már holnap. Oh, majdnem elfelejtettem, ha Miss Marano szíve feladná a szolgálatot életben tartsuk?

- Természetesen, ez nem is kérdés.

A kocsiban hazafele elmondtam, hogy mi a helyzet, és lehetett érezni a kocsin belül azt, hogy mekkora kő esett le mindenki szívéről. Persze azt, amit az orvos kérdezett tőlem azt nem mondtam el nekik. Nem akartam felzaklatni őket azzal, hogy azt mondom van esély arra, hogy Laura szíve felmondja a szolgálatot.