Please

Még nem résszel érkeztem,(de ma még az is felkerül) hanem lenne egy kérésem. Szavazni kéne rám a legjobb író kategóriában ennek a blognak a modulsávjában:
http://directionerekide.blogspot.hu/

Nagyon sokat jelentene nekem,ha rám szavaznátok. Előre is köszönöm a szavazatokat =)

-18. fejezet-

-A kórházban-

-Laura-

Ross már hetek óta nem ébredt fel. Mi van akkor,ha soha nem is fog? Ebbe még belegondolni is borzalmas. Nem tudnám elviselni,ha elveszíteném. Még így,hogy kómában is nagyon aranyos. Most az egyetlen dolog,amire gondolni tudok az az,hogy vajon mikor ébred fel. Meg egy kicsit azért aggaszt,hogy mi van Lilivel. Azóta nem látta senki,hogy Ross bekerült a kórházba. A gondolkodásom Delly szakította meg.
-Laura nagy gáz van!-ront be lihegve a szobába
-Mi a baj?
-Megtalálták Lilit-mondja még mindig levegőért kapkodva
-Ez jó hír nem?-vonom fel a szemöldököm
-Az lenne...-kezdi el mondani,de félbe szakítom
-Mi az,hogy lenne? Ugye nem történt vele semmi?!-kérdezem ijedten
-Hát...-nyújtja el a mondatot.
-Ezt Bella szokta csinálni,mikor valamit nem akar elmondani.
-Amíg te itt bent voltál valakivel beszélgetnem kellett!-háborodik fel egy kicsit.
-Jól van na. De mi van Lilivel?
-Az a helyzet,hogy ugyan megtalálták,de...
-De mi?
-Drogtúladagolásban meghalt-halkult el.
-Meghalt?-folyt le egy könnycsepp az arcomon.-És Lili szülei már tudják?
-Igen. A jövő héten lesz a temetés-sírta el magát ő is-De utána ők visszaköltöznek Franciaországba.
Nem tudom elhinni,hogy meghalt. Azt meg végképp nem,hogy drogtúladagolásban. Ugyan egy kicsit haragudtam rá a Ross-os dolog miatt,de soha nem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. Delly-vel csak öleltük egymást,és zokogtunk.Habár pontosan tudtuk,hogy ezzel nem sok mindent érünk el. Egyszer csak egy rekedtes,de mégis ismerős hangot hallottam meg.
-Mi ez a nagy sírás? Talán meghaltam?-mondta a hang,mire rájöttünk,hogy Ross ébredt fel.
-Ross!-ölelem meg
-Én is örülök neked Laura,de két kérdésem lenne. Először is: mióta vagyok itt? Másodszor pedig: miért sírtok kánonban?
-Úgy egy hónapja.
-Egy hónapja?
-Nem teljesen,de körülbelül.
-Na jó mindegy. Lili lenyugodott? Gondolom igen,mert még mindig élsz-mosolygott.
-Az a helyzet,hogy Lili...-de nem tudtam folytatni,mert elsírtam magam,de Delly befejezte mondandómat.
-Meghalt.-jelentette ki,majd sírva kirohant.
-Meghalt? De még is hogyan?-csodálkozik.
-Drogtúladagolásban-szipogom.-És a legrosszabb,hogy összevesztem vele mielőtt...-de nem tudtam befejezni,mert Ross erősen magához ölelt.
-Minden rendbe fog jönni-vigasztalt.,közben pedig még közelebb húzott magához.Annyira,hogy egy hajszál nem fért volna el köztünk.Hiába élveztem nagyon,de nagyon ezt a pillanatot,de szólnom kellett az orvosnak,hogy felébredt.
-Ross!-nézek fel rá,de még mindig erősen tart.
-Igen?-mosolyog rám.
-Szólnom kéne az orvosnak-mosolygok vissza,mire elenged.
-Már nem kell-jön be az orvos.-Jó napot Mr. Lynch. Örömmel látom,hogy felébredt.-mosolyog,majd rám néz.
-Heló doki!-intek
-Szia Laura!-mosolyog vissza,mire Ross kicsit pöszén néz,de az orvos felvilágosítja.-Mr.Lynch látja azt az üres ágyat?
-Persze. De miért?
-Mert a kedves kis barátnője egész idő alatt itt aludt bent a kórházban magával-magyarázza.-De mivel már felébredt,ezért ma már haza is mehet,és ezáltal Marano kisasszony is eltud menni.-mosolyog,majd kimegy. Ross meg,mint aki nem is volt kómában 3-4 hétig,felpattan és bezárja az ajtót.
-Nem kéne szólni a szüleidnek?-nézek rá
-Majd mindjárt-mosolyog,majd közelebb húz magához,és megcsókol,majd az ágyra borít. Két csók között sikerül végre kinyögnöm,amit akarok.
-Ezt inkább ne itt-nézek bele vággyal teli szemébe,mire ő csak bólint,lemászik rólam,és felsegít.
-Igazad van-mosolyog,majd újra megcsókol. Csókunkat a telefonom csörgése szakítja meg. Kiveszem a zsebemből,és ránézek a kijelzőre. Mikor megláttam,hogy ki hív,egyből kihangosítva felvettem.
-Igen?-szólok bele.
-Szia szépség! Mi van azzal a szerencsétlen öcsémmel?-szól bele Riker.
-Ez kedves. Én itt élet-halál között vagyok,te meg itt poénkodsz.-vágta be a műdurcit Ross.
-Szia öcsi! Hallom,hogy sikerült lelket verni beléd.-nevet a telefonba-Kivel beszélsz?-halljuk Stromie hangját a háttérből.-Ross-sal.-válaszol Rik-Te az én Rossym-mal beszélsz,és nem szólsz? Riker Anthony Lynch! Hogy lehetsz...Mindjárt bent vagyunk-tette le Riker a telefont,mert Stromie nagyon ki volt akadva rá. Ahogy letette,kitört belőlünk a nevetés.
Úgy 10 perc múlva az egész família(tényleg mindenki) a kórházi szobában sorakozott. Mindent összeszedtünk,bepattantunk a kocsikba,és szinte egy pillanat alatt otthon voltunk. Addigra persze már este volt,ezért mindenki eltávozott aludni. Én nem mentem haza. Annyiban maradunk,hogy jobb lesz,ha valaki szemmel tartja Ross-ot. Na én leszek az a valaki.
Már minden kezdett visszaállni az eredeti kerékvágásba. Kivéve egy dolgot. Lili. Senki sem tudta kiverni a fejéből,de a legnagyobb gyász Ryland-en látszott. Hisz,ha be volt drogozva,akkor valószínű,hogy nem szerette igazából Ross-ot. A lényeg,hogy Ry nem igazán támogatott semmilyen látogatót a szobájában,de még enni se nagyon akart,a rekord mennyiségű étel,amit evett egy hét alatt,az úgy 3 szendvics volt.
A temetés időpontja vészesen közeledett. Amíg az ember nincs temetésen,addig nem tudatosul benne az, hogy valaki akit szeretett meghalt.
Az időpont nagyon hamar eljött. A szertartáson minden úgy telt,mint ahogy annak telnie kellett. Fájt,nagyon fájt,de erősnek kellett lennünk,ha más nem azért,hogy Ryland ne törjön teljesen össze.
De végül is,ha úgy vesszük minden vég egy új kezdet.


Hali kedves olvasóim ! Remélem tetszett ez a rész =) Bocsi,hogy kicsit rövid lett,és ne haragudjanak a Lili pártiak se,mert csak így tudom folytatni a blogot =) De most jöjjön a szokásos következő részekből =)
A következő rész 6 hónappal később fog játszódni,és ez azt jelenti,hogy Új taggal bővül a sztori <3
( Az új rész most kap egy elő ajánlót, A következő részt Raminak ajánlom <3 Egy nagyon jó barátnőmnek)

-17.fejezet-

-Lili-

Azt hiszi Laura,hogy hagyom,hogy elvegye tőlem Ross-ot?Mert ha igen akkor nagyon nagyt téved.Ross velem lesz.És ebbe kénytelen ő is és Laura is beletörődni,úgy,ahogy más is kénytelen lesz.És...úristen otthon hagytam a táskámat,és abban van az anyag!Most mit csináljak?Nem sétálhatok,csakúgy be,és vihetem el a táskám.Akkor majd megvárom,amíg mindenki bealszik.Igen pontosan ezt fogom tenni.


-Ross-

Kezdek nagyon aggódni Lauráért.Láttam mire képes Lili és nem akarom,hogy baja essen.És ha ehhez az kell,hogy jó pofizzak Lilivel,akkor meg teszem.De kizárólag Lauráért.Nem bírnám elviselni,ha történne vele valami.Soha nem bocsájtanám meg magamnak,ha baja esne.
-Öcsi jól vagy?-jött oda mellém Riker-Bocs ez hülye kérdés volt.-vakarta meg a tarkóját.Nem szóltam semmit,mert úgy láttam nagyon jól elbeszélget magával.-Most komolyan nagyon aggódom...nos értetek.
-Nem kell minket félteni.Inkább tartsd a szemed Emilin.Ki tudja mi van Lilivel,nem akarom,hogy te is szenvedj,vagy hogy Emilinek és a babának baja essen.
-Látszik,hogy az én öcsém vagy.Mikor neked a legrosszabb a helyzeted,akkor is a másik biztonságára gondolsz.-boxolt  a vállamba
-Csak jó példaképem volt-nevettem fel,és Riker-re néztem
-Kösz tesó.Ja amúgy csak azért jöttem,hogy szóljak te és Damiano kezditek az esti őrséget.
-Micsodát?
-Esti őrséget indítunk,hátha Lili visszajön valamiért,vagy valakiért.-na jó mondjuk egy kicsit azért megijedtem.Nem akarom,hogy bárkinek is baja essen.
-Rendben.-egyeztem bele.Riker elment én meg felkészültem a legrosszabbra.
Kicsivel később Damiano is megérkezett.Annak érdekében,hogy ne aludjunk el elkezdtünk beszélgetni,de nem igazán figyeltem oda rá,csak a kezeimet tördeltem,és abban reménykedtem,hogy mindenki épp bőrrel megússza.De valahogy mégiscsak sikerült kizökkentenie.
-Ennyire aggódsz?-néz rám
-Így látszik?
-Csak abból gondoltam,hogy meredten nézel magad elé,tördeled az ujjaid,és egy kicsit sem figyelsz rám-nevetett
-Ne haragudj csak...
-Csak azon gondolkozol,hogy hogy kéne ezt az egészet megoldanod.
-Ilyet a nővérem szokott csinálni.Mármint megmondja,hogy pontosan mit gondolok.Habár most biztosan nem lehetett nehéz kitalálni-nevettem fel keservesen
-A testvéreidet félted?
-Őszintén?Nem.Inkább Laurát féltem.-temettem az arcom a kezembe
-Amíg együtt vagytok nem kell félnie-tette a kezét a vállamra
-Kösz,hogy így bízol bennem-mosolyodtam el,de ezt a pillanatot a szobából jövő nagy csatazaj szakította félbe.-Honnan jöhet ez a zaj?!-néztem kissé ijedten Damiano-ra,de ő sem tudta.Elkezdtünk egyesével benyitni a szobákba(minden házban volt legalább két ember,de volt ahol több is.Mi Liliéknél voltunk,Laura pedig ebben a házban aludt,lent a nappali kanapéján).Miután átnéztem a szobákat,lementem a nappaliba, ahol a félhomályba megláttam Lilit egy késsel a kezében,amint Laura felé tartott.Én erre odarohantam,és ellöktem Lilit,mire felkiáltott
-Had öljem meg!Akkor legalább nyugodtan együtt lehetünk.
-Értsd már meg mi sosem leszünk egy pár!-kiabáltam vissza,mire Lili ideges lett,és nekem rontott.Erre persze már Laura is felkelt.Nagyon ijedtnek tűnt,mondjuk nem csodálom,még én is az voltam.Elakartam lökni Lilit,mire ő az oldalamba szúrta a kezében tartott kést,majd elrohant.


-Laura-

Úristen Ross-kiáltottam el magam,szinte már zokogva-Apu hívd a mentőket-kiabáltam fel apának,mire ő lerohant a lépcsőn.Ekkor Ross,már eszméletlen volt.
-Mi történt?-kérdezte ijedten,majd felkapta a telefont az asztalról és tárcsázta a mentőket
-Lili berontott,és leszúrta Ross-ot,miközben egy kicsit összeverekedtek.-mondtam,miközben a félholt Ross-ot ölelgettem,és zokogtam.Habár pontosan tudtam,hogy ez nem old meg semmit,de mégis mit tehettem volna?Közben a mentők is megérkeztek,és miközben berakták a kocsiba Ross-ot apu elment szólni a többieknek.
-Hölgyem óhajt velünk jönni a kocsiban?-kérdezte tőlem az egyik mentős
-Igen-vágtam rá egyből
Beszálltunk a mentőbe,és én csak néztem,ahogy próbálják életben tartani Ross-ot.Szörnyű volt így látni.
Mikor beértünk Ross-ot egyből elvitték műteni.Én pedig kint vártam,és vártam,és vártam.Mintha egy örökké valóság lett volna,amíg ott ültem.A többiek is szépen lassan befutottak.
-Na mi van vele?-kérdezte aggódva Stromie
-Fogalmam sincs,de már én is nagyon szeretném tudni.-aggodalmaskodtam
-Minden rendben lesz-ölelt meg Rydel
-Remélem.Nem tudom mi lenne ha...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert ki jött az orvos,aki csakúgy megjegyezném tiszta vér volt.
-Mi van vele?-szaladtam oda hozzá
-Hozzátartozó?
-A barátnője vagyok.
-Miss Marano?
-Igen.
-A barátjának hatalmas mázlija volt,mert nem talált a kés létfontosságú szervet.Így elég nagy az esélye,hogy megmarad.-erre a mondatra egy nagy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat-De...-jaj ne utálom ezt a szót,ilyenkor mindig valami rossz hír is társul a jóhoz.-nagyon sok vért vesztett,ezért nem tudjuk meddig lesz kómában.
-És mikor lehet látogatni?
-Akár már most is,de csak egy ember mehet be.A 34-es kórteremben van.
-Köszönöm.-köszöntem meg,majd vissza mentem a többiekhez.
-Na mit mondott?-szegezte nekem a kérdést Riker
-Azt,hogy a szúrás nem ért létfontosságú szervet,de nagyon sok vért vesztett,ja meg,hogy nem tudják meddig lesz még kómában,és hogy egy ember mehet látogatni a 34-es kórterembe.
-Menj te kincsem-jött oda hozzá Stromie
-Biztos?
-Szerintem neked örülne a legjobban,még így is.-fogta meg a vállam
Elindultunk a kórtetemhez,amint odaértünk még vetettem egy utolsó pillantást az aggódók sokaságára,majd bementem.Ross az ágyon feküdt.Nem volt eszméleténél és szinte alig lélegzett.Elkezdtem hozzá beszélni,mert állítólag jót tesz a kómában lévő betegeknek.De szerintem csak reményt nyújt a beszélőnek.
-Szia kicsim!-ültem le az ágya szélére-Ha most hallasz,akkor azt szeretném,hogy tudd az volt életem legszebb napja,amikor megismertelek.És nem szeretném,hogy ez az emlék,csak szimpla fájdalommá váljon,ha rá gondolok.Szóval kérlek maradj velem.Szeretlek!-raktam a kezem a kezébe,és elkezdtem zokogni-Ébredj fel!Kérlek!-súgtam a fülébe.Egyszer csak egy kisebb szorítást éreztem a keze felől.Megfogta a kezem,de még mindig nem volt magánál.Erre akaratlanul is elmosolyodtam.Elengedtem Ross kezét,és kimentem az ajtón.Utánam mindenki szépen sorban megnézte,hogy hogy van.Én elmentem megkeresni egy nővért,hogy megkérdezzem maradhatok e bent éjszakára.
-Elnézést!-szóltam be a nővér szobába
-Igen?-jött ki egy kedves mosolyú nő
-Azt szeretném kérdezni,hogy bent maradhatnék-e a barátomnál éjszakára.
-Neve?A beteg neve?És a kórterem száma?
-Laura Marano.Ross Lynch.És 34.
-Rendben.Már is megnézem.Szeretne itt lenni mikor felébred?
-Igen.
-Tudja nem szabadna.De én is voltam fiatal és szerelmes-nevetett
-Köszönöm.-hálálkodtam
Bementem a kórterembe,és egy széket húztam Ross ágya mellé,majd leültem.Alig aludtam az este.Egész végig azt néztem,ahogy Ross szuszog.Olyan édes volt.Remélem minden rendben lesz.


Vajon mi lesz Ross-sal? Lehet,hogy több időre lesz szükség ahhoz,hogy felébredjen? És hova menekülhetett Lili? És mi lesz vele? Vajon időben rá jön mit kell tennie? És ha igen akkor jól dönt? Vagy örökre kilép a történetből.
A következő részből minden kiderül.

-16.fejezet-

"-Milyen érzés megcsókolni,megölelni?Mit érzel iránta mélyebb értelemben?-Bella
-Akkor sorba.Olyan érzés megcsókolni Ross-ot,mintha...-Laura"

-Akkor sorba.Olyan érzés megcsókolni Ross-ot,mintha a felhők közt járnék,egyszerűen megmagyarázhatatlan.Amit igazából érzek iránta...én lennék a világ legboldogabb embere,ha vele öregedhetnék meg nem is tudom mi lenne,ha nem lenne itt velem.-mondta Laura.És én még azt hittem,hogy nem szerethetek valakit ennél jobban.
-Te mit keresel itt?-kiabált Lili.Úristen lehet,hogy lebuktam? Az nem lehet,tuti nem velem ordít,de akkor kivel?
-Ryland én ennyi végeztem!-kiabált,vagy is inkább ordított Lili.Majd engem fellökve kiviharzott a szobából.Én úgy gondoltam,hogy már úgy is mindegy,ezért bementem a szobába.
-Na itt meg mi a franc történt?-kérdeztem.De az utána már inkább foglalkoztatott,hogy Ryland és Laura miért ölelgetik egymást.
-Lili roham.-válaszol egyszerűen Laura,és kibújik az ölelésből,és odajön hozzám.,majd megölel.
-Lili roham?-kérdezett rá Ryland
-Ne azzal foglalkozz,hogy az mi,hanem inkább azzal,hogy hogy találjuk meg.-ossza ki Laura az öcsémet.
-Megtalálni?-nézek rá értetlenül
-Ilyenkor Lili mindig elmenekül valahova,és valami baromságot csinál.-ecsetelte Bella-Mármint eszeveszett nagy baromságot.
-Csak azt nem értem min bukott most ki ennyire?-értetlenkedik Emili
-Nem tudom.De azt észre vettem,hogy akárhányszor Laura Ross-ról beszél,Lili mindig elszomorodik,vagy dühös lesz.-jelentette ki Bella
-Szerintem menjünk utána-húzott ki Laura a szobából-Beszélnünk kell vele.Vagyis neked kell beszélned vele.
-Nekem?Miért pont nekem?-néztem ijedten Laurára
-Mert nekem,már egy ideje nem hajlandó semmit elmondani,és félek,ha most nem megyünk utána...-nyelt egy nagyot-Nem lesz többé lehetőségünk rá-mondta,és láttam,ahogy egy könnycsepp legördül az arcán.Én csak bólintottam,majd magamhoz szorítottam és megcsókoltam.
-Gyere menjünk-mondtam.Megfogtam a kezét és gyors léptekkel elindultunk megkeresni Lilit
Meg is találtuk a park mögötti erdőben volt,egy késsel a kezében.
-Én nem mehetek oda-súgja a fülembe Laura
-Miért nem?
-Mert,ha odamegyek nem lesz őszinte a válasza.
-Akkor menj oda amögé a fa mögé
-Rendben.-mondta majd elsétált.Én odamentem Lilihez,aki a kést a kezében forgatta,és közben magában beszélt.Engem még nem is vett észre.Hátra pillantottam,Laura pedig intett a fa mögül,hogy mindent tökéletesen hall.Közelebb mentem egy kicsit,és hallgattam,hogy mit mond Lili.
-Vajon miért van az,hogy én ilyen szerencsétlen vagyok?Körülöttem mindenki boldog.Emili és Riker nemrég eldöntötték,hogy a lányuk neve Madison lesz, Bella és Rocky mindent együtt csinálnak,mint valami friss házaspár.De a legjobban Laura és Ross bosszant.Nekem kéne felhőtlenül boldognak lennem Ross-sal,nekem kéne megöregednem vele,nem pedig Laurának.
-Miért is?-léptem oda hozzá-Azt hittem Ryland-et szereted
-Az volt azelőtt,hogy beférkőztél volna a fejembe.De már úgy is mindegy én meghalok,ti meg élhettek boldogan amíg...
-Amíg mi?
-Amíg utol nem ér a sors.-vigyorgott gonoszan
-De miattunk nem kell megölnöd magad-visszakoztam
-Jó.Nem ölöm meg magam,ha kapok tőled egy szerelmes csókot,és megmondod Laurának,hogy engem szeretsz-én csak hátra néztem,Laura ott volt még a fa mögött könnyekkel teli szemmel,és csak bólintott,hogy csináljam,amit mond
-Rendben.-mondtam mire boldogan elmosolyodott.Én közelebb lépetem hozzá,ő a kezét a nyakam köré fonta,én megfogtam a derekát és aztán megcsókoltam.És közben reménykedtem,hogy ez volt az utolsó csókom vele.
-És most vissza megyünk és közlöd Laurával a hírt-jelentette ki. Na jó ez a csaj egy kicsit meghibbant.Kicsit? Nagyon.
-Rendben menjünk.-mondtam neki,majd elvettem a kést a kezéből,ő utána nyúlt,de elkaptam a kezét és inkább össze kulcsoltam az ujjainkat.Mondhatom pocsék érzés volt nem Laura kezét fogni. Elindultunk hazafelé.Mikor beléptünk az ajtón mindenki ott volt nálunk.Ránéztem Riker-re aki olyan tipikus "mi a franc van már megint öcsi" arcot vágott.Én csak mutattam az ujjammal, hogy egy percet kérek és lemagyarázom. Lili odament a szüleihez,én pedig addig tudtam egyeztetni Riker-rel,de azt se kerülhettem el,hogy Damiano ne jöjjön.Félre vonultunk és egyből kérdőre vontak.Én elmondtam nekik mindent,majd Damiano csak egy kérdést szegezett hozzám.
-Akkor az én lányomat szereted?
-Mindennél jobban,de Lili...megölte volna magát,és most nem tudom,hogy mi legyen.-toporzékoltam,mint egy ötéves
-Laura tudja?-kérdi Riker
-Igen tudom-lépett mellém Laura
-Hát te honnan jöttél?-néztem rá,és megcsókoltam,mintha reflexből jött volna
-Tudtam,még mindig őt szereted-szaladt el mellettem Lili.
-Valaki kapja el-kiabáltam le a lépcső tetejéről.Erre anya megragadta a kezét és vissza rántotta
-Megvan.-kiabált föl.Leszaladtunk a lépcsőn,és Laura odament Lilihez
-Ugye tudod,hogy sosem fog szeretni?-kérdezte tőle könnyes szemekkel.
-De ha rajtam múlik téged se-mondta Lili flegmán,majd gyomorszájon vágta Laurát,mire mindenki odaszaladt hozzá
-Úristen kicsim jól vagy?-kérdezte aggódva Ellen,de Laura csak összerogyva zokogott a földön.
-Felviszem a szobámba-mondtam,mire Ellen bólintott.Én pedig felkaptam Laurát és a karjaimban felvittem a szobámba és letettem az ágyra.
-Ugye tudod,hogy nem hagyja ennyiben-nyökögte ki Laura
-Tudom.És te ugye tudod,hogy nem hagyom,hogy bántson.-mondtam,majd nyomtam egy puszit az arcára.Majd meg is csókoltam,vad csók csatába kezdtünk,amit Lili szülei szakítottak meg.
-Kop-kop-mondta az anyja,mert az ajtó nyitva volt.
-Szabad-kiabáltam ki
-Laura mi annyira sajnáljuk,egyszerűen...
-Nem a ti hibátok.De azért remélem,hogy minden rendben lesz vele-mondta szomorúan-Egyébként most hol van?-kérdezett rá végül
-Nem tudjuk...Lili eltűnt...



Vajon mi lesz Lilivel? És Ross megtudja védeni Laurát a rá leselkedő veszélytől? Az is előfordulhat,hogy a következő részek valamelyikében temetésre kell majd menniük. De vajon kiére? 
Remélem tetszett  Puszi: Klau <3

-ÚJ BLOG-

Csináltam egy új blogot.(persze ezt is folytatom) nézzen be akit érdekel.Remélem tetszik 
http://mylifewithmyfather.blogspot.hu/

És nem sokára érkezik mindkét blogban a kövi rész.

-15.fejezet-

-Laura-

Ma lesz az első koncertem a bandával és őszintén nagyon izgulok, Mert tuti, hogy elcseszek valamit (ahogy azt eddig is tettem.) Valamit tennem kéne, hogy megháláljam ezt az egészet a srácoknak, vagyis inkább Ross-nak. De mi legyen? Minek örülne? Jó, ez igazán hülye kérdés volt, Meg ha: Csak magamban az mondtam.Ross persze, hogy annak örülne, ha elmondanám, hogy mit jelent Ő nekem.Megvan! (és legtöbb ezt úgy képzeljétek el, menta mikor a mesékben valakinek Jó ötlete támad és villany körte van a Feje fölött, Csak itt persze Nincs villanykörte, de a szitu ugyan az) Írok neki egy dalt.Neki álltam, de sárban eszembe jutott egy használható ötletem támadt, addigra már csak 3 órám volt a koncertig.Ezért inkább Gyorsan elkészülődtem és neki álltam a dalírásnak.Ez lett belőle:

Parachute:

I remember life before
Faraway dreams and locking doors
Then you came, then you came
Afraid to fall, to be free
Always were our worst enemy
Isn't what, what you see
I took time to realize
That I couldn't do it by myself, myself

There's no gravity when you're next to me
You always break my fall like a parachute
When you're holding me so well it's like I barely breathe
You always break my fall, my fall
Like a parachute
You're my parachute

With you it all begins
Feeling okay in my own skin
So alive, I'm so alive
I know this life isn't gonna be perfect
The ups and downs are gonna be worth it
As long as I'm, I'm with you

There's no gravity when you're next to me
You always break my fall like a parachute
When you're holding me so well it's like I barely breathe
You always break my fall, my fall
You're my parachute

When I'm standing at the edge
Inside I'm all way down
And I second-guess myself
You better catch me now
Woah, woah
Woah, woah
Never touch the ground

There's no gravity when you're next to me
You always break my fall like a parachute
When you're holding me so well it's like I barely breathe
You always break my fall, my fall
Like my parachute
You're my parachute


Ez itt a fordítása :

Ejtőernyő

Emlékszem,milyen volt az élet azelőtt
Távoli álmok,bezárt ajtók
Aztán jöttél te,jöttél
A zuhanástól való félelem,hogy szabadok legyünk
Mindig a legnagyobb ellenségünk volt
Te nem ezt látod?
Időbe telt mire rá jöttem
Hogy egyedül nem tudom megcsinálni,egyedül nem

A gravitáció is megszűnik,mikor mellettem vagy
Mindig megakadályozod,hogy lezuhanjak mint egy ejtőernyő
Mikor szorosan fogsz,és én alig lélegzem
Te mindig megakadályozod,hogy lezuhanjak,lezuhanjak
Mint egy ejtőernyő
Te vagy az én ejtőernyőm


Veled kezdődött minden
Hogy jól érzem magam a bőrömben
És élőnek,élőnek
Tudom hogy az élet nem lesz tökéletes
Egyszer fent,egyszer lent,de megéri
Amíg önmagam vagyok,veled vagyok


A gravitáció is megszűnik,mikor mellettem vagy
Mindig megakadályozod,hogy lezuhanjak mint egy ejtőernyő
Mikor szorosan fogsz,és én alig lélegzem
Te mindig megakadályozod,hogy lezuhanjak,lezuhanjak
Mint egy ejtőernyő
Te vagy az én ejtőernyőm


Amikor a szakadék szélén állok
Belül,már rég lent járok valahol
De aztán meggondolom magam
Úgyhogy kapj el gyorsan
Hogy sose érintsem a talajt


A gravitáció is megszűnik,mikor mellettem vagy
Mindig megakadályozod,hogy lezuhanjak mint egy ejtőernyő
Mikor szorosan fogsz,és én alig lélegzem
Te mindig megakadályozod,hogy lezuhanjak,lezuhanjak
Mint egy ejtőernyő
Te vagy az én ejtőernyőm

Mikor elkészültem a teljes dallal,elénekeltem egybe is.Miután befejeztem nagy tapsvihar fogadott,ami Riker-től,Rocky-tól,Ryland-től,Rydel-től,Ellingtontól-tól,Bellától és Lilitől származott.Aminek persze nem örültem az az,hogy hallották,de annak láttán,hogy Ross nincs még itt kicsit megnyugodtam.De vajon hol van Emili?
Nem tudtam sokáig gondolkodni a válaszon mert a srácok megszakítottak benne.
-Nem is tudtam,hogy ilyen jól tudsz dalt írni.Ezen mióta dolgozol?-kérdezte Riker
-Úgy ma délelőtt óta,de a zene és a szöveg ez elmúlt 2 és fél órában íródott-mondtam nevetve
-Na ne poénkodj.Mennyi idő volt ezt a baromi jó számot megírni?-nézett rám komolyan Rocky
-Én elhiszem neki-jelentette ki Ryland
-Még is miért?Már mint elhiszem,hogy ő írta,de egy ilyen dalt megírni nem egyszerű-vágta rá Rocky
-Láttunk tőle már extrább dolgokat is-nevetett Ellington
-De ami ennél a kérdésnél is fontosabb...-kezdte Rydel
-Az az,hogy tudjuk,hogy ezt a dalt tutira Ross-nak írtad,és hogy ezt mindenféleképp elfogod ma énekelni a színpadon.-fejezte be Riker
-Én is ezt terveztem-vigyorogtam gúnyosan Riker-re.
-Indulhatunk?-állt meg az ajtóban Ross,mire rám a frász jött,a többiek pedig rajtam röhögtek
-Persze-vágta rá mindenki tök egyszerre
-Miről maradtam le?-nézett furán Ross
-Semmiről-mondtam ilyedten
-Oké...-mondta,majd mindenki elindult kifelé.Én megfogtam Ross kezét,és úgy vonultam ki drámaian az ajtón.-Amúgy gyönyörű vagy,nagyon jól áll neked ez a szín.
-Köszi.Te is klasszul nézel ki
-Melletted muszáj.Még a végén azt hiszik,hogy a gardedámod vagyok a barátod helyett-nevetett.Én ne szóltam semmit,csak megcsókoltam.
-Ezt miért kaptam?-kérdi fülig érő szájjal
-Miért csak akkor csókolhatlak meg,ha van rá valami okom?-nézek rá
-Nem csak nem vagyok hozzá szokva


Ross szerelése

Laura szerelése

Bella szerelése

Emili szerelése

Lili szerelése

Ratliff szerelése

Riker szerelése

Rocky szerelése

Delly szerelése

Ryland szerelése

-Na fiúk lányok egy kis tempót bele-sürgetett minket Mark
Beszálltunk a buszba és elindultunk a koncertre.Mikor odaértünk a tömeg már nagyban bulizott.Mi gyorsan felrohantunk a színpadra,és Riker elkezdte mondani a monológját:
-Héj R5family!!Mi vagyunk az R5,de mielőtt elkezdünk zenélni szeretném bemutatni azt a lányt,aki ezentúl mindig velünk fog énekelni a koncerteken.Aki csak úgy megjegyezném,teljesen elcsavarta az öcsém fejét.-erre persze a tömeg elkezdett sikítozni,majd mikor egy kicsit halkultak Riker befejezte mondandóját-Ő Laura Marano!!!!!!Ő énekli az első,megnyitó dalt.-fejezte be végül,majd rám mutatott.
-Hali R5family-köszöntöttem őket-Csak szeretném megköszönni az egész bandának,hogy itt lehetek,nagyon szeretlek titeket és...
-Ó,mi is téged-kiabált be Ell mire a közönségben mindenki elkezdett nevetni,gondolom már csak azon,hogy Ell megszólalt,hisz ő a banda Humorheroldja.
-Akkor,mielőtt Ell-nek lesz még egy hozzászólása a mondandómhoz.Szeretném elmondani,hogy a nyitószámot én írtam Ross-nak és a címe Parachute-erre Ell elkezdett számolni,mi meg neki álltunk zenélni kivéve Ross-ot,aki azt se tudta szerintem,hogy éppen melyik bolygón van.

Miután elénekeltem a dalt ránéztem Ross-ra.Ő csak mosolygott,majd odajött hozzám és megcsókolt,erre a tömeg nagy,helyesbítek hatalmas tapsban és ujjongásban tört ki.
-Köszönöm-súgta a fülembe-de nekem is van egy nagyon hasonló meglepetésem,de majd a koncert végén meglátod-vigyorgott
A koncert nagyon jól telt,és mikor az utolsó dalhoz értünk Ross átvette a szót

-Ross-

Na végre,még sosem örültem ennyire annak,hogy vége van egy koncertnek,és jön az utolsó dal.Tudniillik nagyon sokat szenvedtem ezzel a dallal.
-Hölgyeim és Uraim az utolsó dal következik,amit jómagam és sok szabadidővel rendelkező bátyám Rocky írtunk.Laura ez a te dalod Stuck on you

A koncert után láthattam csak Laura reakcióját,mert az utolsó dal után autogramot osztottunk mind a hatan.
Miután ezzel is végeztünk megakartam keresni Laurát,de nem igazán jött össze,már csak azért sem,mert ő előbb megtalált és a rám vetődött,én meg elterültem a földön,Laurával a mellkasomon.
-Wow. Ross azt hittem te előbb veted rá magad Laurára,mint ő rád-hülyéskedett Rocky
-Ó.Ha tudnád,hogy miről maradtál le...hát...legyen elég annyi,hogy nem ez lenne a véleményed-nevettem
-Miért lemaradtunk valamiről?-kérdezte Damiano (Laura szülei: Damiano és Ellen Marano)
-Nem-vágtuk rá egyszerre Laurával,aki még mindig rajtam feküdt.Erre a látványra persze kicsit furán néztek a szülők,de egy viszonylag egyszerű kérdéssel megúsztuk.
-Akarjuk tudni?-kérdezte anya
-Én akarom-vágtam rá egyből-Várjunk csak...Mit is akarok én tudni?-kérdeztem.
-Azt,hogy Laura miért fekszik a mellkasodon-mondta Ellen-de gondolom ezt te tudod Ross.
-Őszintén?Nem.Nem igazán.Avassatok be engem is.-néztem kérdőn Laurára
-Csak azért,mert úgy szeretlek-csókolt meg-és mert imádtam a dalt amit nekem írtál-nevetett Laura,majd lemászott rólam.
-Örülök.Nekem is tetszett az amit nekem írtál-álltam fel
-Kéne egy kis segítség-nyöszörgött és nevetett egyszerre Laura,mert egy nem kicsit magas sarkú cipőben volt.Én csak oda sétáltam,és felkaptam,majd a karjaim közt a kocsihoz vittem.
-Laura új taxi szolgálat?-nevetett Lili.Laura gúnyosan odapillantott és majd kiesett a kezemből úgy meglepődött.
-Veled meg mi történt?-kérdezte meglepetten Laura
-Miért nem tetszik?-kérdezte a feketére festett hajú Lili.
-Nagyon csini vagy,csak az lep meg,hogy ma még csak nem is említetted.Na meg az is,hogy nekem ma még nem tűnt fel.-nevetett.
Mikor hazaértünk gyorsan felszaladtam a szobámba,majd vissza le a földszintre, mert megbeszéltük Laurával,hogy én odaadom neki a Stuck on you szövegét és zenéjét ő pedig nekem a Parachute zenéjét és szövegét,és eltesszük emlékbe.
Elmondhatatlan,hogy milyen boldog vagyok.Úgy érzem,hogy Laurában egy életre szóló szerelemre találtam,és szerintem ő is így érez,vagy legalábbis remélem.Valahogy ki kéne derítenem.De hogy?
-Ross!!!!-kiabált Rydel
-Igen???????-kiabáltam vissza
-Megint hangosan gondolkodsz!
-Bocsi!-várjunk csak,nekem van egy nővérkém,majd ő ad tanácsot,hogy mit kéne tennem.Oda mentem az ajtajához és bekopogtam,majd a szerintem legcukibb hangomon beszóltam.
-Delly.Drága,egyetlen,kedves,édes nővérkém-erre kinyitotta az ajtót
-Kihagytad a gyönyörűt és a csodálatost.Egyébként mit akarsz Rossy drága,édes,idegesítő kisöcsém-nevetett
-Tanácsot Delly drága,tanácsot.
-Szerintem menj át Laurához és derítsd ki,mond el neki,hogy mennyire szereted,és hogy mit jelent ő számodra.
-Köszönöm Rydel.Imádlak-nyomtam egy puszit az arcára
-Tudom,de ki nem?-nevetett-De most menj!Siess!
Átrohantam Laurához.A szobája ajtaja előtt megálltam,mert hangokat hallottam.A lányok voltak azok.És a téma,milyen meglepő mi voltunk.Vagy egy órán át ott ültem az ajtaja előtt.Ellen már hozott nekem egy takaró és forrócsokit.Már majdnem elaludtam,mikor Laurára került a sor és végre megtudhattam mit érez igazából irántam.Nem vagyok kotnyeles,de muszáj tudnom,az Alice-s ügy után.Ha ugyan az megtörténne Laurával és velem azt nem bírnám ki,biztosan nem bírnám annál sokkal jobban szeretem,mint hogy szemet hunyjak fölötte.Kérdés sorozat,mint a többieknél,és Laura elkezd válaszolni egyesével rájuk.
-Mióta vagytok együtt Ross-sal-Emili kérdése
-1 hónap és 5 nap
-Milyen érzés együtt lenni vele?-Bella kérdése,na végre ez már olyan ami fontos nekem,jelen pillanatban.
-Ezt hogy érted?
-Milyen érzés megcsókolni,megölelni?Mit érzel iránta mélyebb értelemben?
-Akkor sorba.Olyan érzés megcsókolni Ross-ot,mintha...



Egyenlőre ennyi,de majd a következő részben,megtudhatjátok,hogy mit érez Laura és,hogy Ross mit fog tenni ezek után.Kiderül mi lesz a Riker+Emili babanév és ezzel együtt az is kiderül,hogy kisfiú vagy kislány lesz a baba =) És egy kis vita is lesz Rocky és Bella közt egy váratlan vendég miatt.És Lili helyzete sem alakul valami fényesen.De hogy reagálja le ezt Ryland? Minden kiderül a következő részből.=)
De addig is a megjegyzéseknek nagyon örülök,ezért nyugodtan írjátok le a véleményeteket (nem harapok) =) És úgy tervezem,hogy ezentúl mindig lesz egy kis ízelítő a következő részből.(mint ez is)
A kövi rész a héten felkerül,de addig is Puszika mindenkinek <3