- 2. évad / 6. fejezet -

- Brad -


Már három napja Selena-jék kanapéján alszok, de szerintem ez Laurát vagy nem érdekli, vagy nem veszi észre. Mondjuk nem is nagyon láttam olyan nagyon sokat mászkálni a lakásban. Kicsit azért aggódom érte. Viszont akárhányszor be akarok menni hozzá Sel megállít, vagy ha nincs a közelben, akkor az ajtó tutira zárva van. Amúgy a kanapés témára visszatérve... Kicsit talán összevesztem a srácokkal, de ez nem tart sokáig.
Hirtelen valaki lusta, vagy inkább élettelen csoszogását hallottam meg. Szinte csak végig vonszolta magát a földön. Rám nézett, majd elkezdett valamit motyogni.
- A levegőhiány miatt már hallucinálok is. Selena! - "kiabál".
- Előjöttél? - öleli meg nevetve.
- Csak kést keresek - mondja unottan.
- Mi szánt meg, hogy enni szeretnél? - veszi elő a keresett tárgyat.
- Semmi - veszi el a kést, majd visszatoporog a szobájába. Mikor leesik mind a kettőnknek a szitu, utána rohanunk, de becsapja előttünk az ajtót és kulcsra zárja azt.
- LAURA NYISD KI! - dörömbölök, de semmi reakció. - Van valami kalapács féleség ebben a házba? - fordulok Sel-hez , aki bólint és elrohan. Tovább próbálkozok a dörömböléssel, kevés sikerrel. Selena kezembe nyom egy kalapácsot. Zokogást hallok meg bentről, mire egy hatalmasat csapok az ajtóra, ami ezáltal betörik. Hogy be is jussunk rúgok egyet rá. Ahogy beléptünk láttuk a sarokban kuporgó Laurát. A kés tőle pár centire a véres szőnyegen hever. Ő pedig csak sír, zokog. Gyorsan felkapom a kést és a szoba másik végébe hajítom, nehogy hozzáférjen.
- Egy cigit? - szólal meg a hátam mögül Selena.
- Mintha az megoldás lenne - mondja elhaló hangon.
- Mert amit te csinálsz az, az? - fogom meg a kezét úgy, hogy lehessen látni a vágásokat rajta.
- Ha meghalok, akkor többé nem szenved senki sem. És mégis kinek hiányoznék? - temeti arcát a kezeibe.
- Nekem, vagyis nekünk és a srácoknak...
- És Emilinek, Bellának és Lilinek és az LA-i barátaidnak. A szőkédnek...- ecseteli Selena.
- Lili meghalt, neki már nem fogok hiányozni - forgatja a szemét.
- Te meg miről beszélsz? Úgy két napja is találkoztam vele - erre Laura szemei elkerekednek, majd lassan megtelnek könnyel, újra.
- Él? - néz félve Sel-re, majd mikor az bólint halványan elmosolyodik. - Nagyra értékelem, hogy nem akarjátok, hogy meghaljak, de valamit még szeretnék kérni.
- Mit? - állok fel, és a késért sétálok.
- Egy üveg Daniels-t és egy cigit. Helyesbítek egy doboz cigit - Sel kimegy és behozza, amit kért. Persze én ezt se tartom túl jó ötletnek, de nincs mit tenni. Ahogy kilépünk ismét bezárja az ajtót. Selena-ra nézek, aki csak vállat von.


- Alice -


A világ legnagyobb hülyéje vagyok. Nem tudok franciául, életemben nem jártam még itt, 2-es voltam földrajzból, így nem értek a térképhez, és a legnagyobb hóviharban ülök egy padon a szabad ég alatt. Gratulálok Alice! Annyi ész szorult belém, mint három görögdinnyébe. És még így is sokat mondtam.
- Alice? - szólít meg valaki. Kettőig nem látok, de a hangjából tisztán kivehető, hogy egy lányról van szó. És nem francia, vagyis nem annyira.
- Igen? - nézek körbe. Hirtelen valaki leül mellém. Oda nézek és... Ez lehetetlen! Nem úgy volt, hogy...
- Első kérdésem az lett volna, hogy mit keresel itt? De inkább ezt áttranszformálom arra, hogy miért nézel úgy, mint aki szellemet lát?
- Mert elméletileg annak kéne lenned. De lehet, hogy halálra fagytam és azért látlak.
- Öhm... Nem. Élek és virulok. De miért hiszed, hogy meghaltam?
- Mert Ryland-et a temetésed óta nem lehet összekaparni. Nem mintha olyan sok időt töltöttem volna a Lynch házban.
- Ti eltemettetek? Pedig csak nem mertem haza menni a Ross-os dolog után. Jó igaz, hogy be voltam drogozva, de akkor is.
- Lili! Nem tudta senki sem, hogy merre vagy és találtak egy csajt, aki nagyon hasonlított rád - magyarázom.
- De te mit keresel itt?
- Laurát. Muszáj őt és Ross-t újra összehoznom.
- Téged meg mi szállt meg? Sose voltál kedves, nemhogy segítőkész. És csak most esik le, amit mondtál. Szét mentek? De miért?
- Laura eljött valami forgatásra. Összejött valami Brad-el. Ross szakított vele, és azóta hallgatom, hogy álmában beszél és Laura nevét nyöszörgi - hadarom el.
- Wow! De ha megakarod találni, akkor ahhoz valahova menned is kéne.
- Tudom, de nem igazodok ki Párizson. A cím megvan, de hogy hogy jutok oda, nos az már más téma.
- Én oda tudlak vezetni - áll fel, majd engem is felhúz. - Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez az igazi Alice - ölel meg. Elindulunk, közben Lili elmeséli, hogy mi is történt azon az estén, mikor eljött. Hogy a lehető legrosszabb társaságba keveredett. Nem akart senkinek sem rosszat, csak nem volt magánál. Amint tudatosultak benne a dolgok, egyből repülőre szállt és eljött onnan. Nehezen, de meggyőztem, hogy jöjjön vissza velem és Laurával, mert Ryland biztos odáig lesz érte meg vissza.

- Ross -

Szent akármi! Végre Franciaország felett járok! Egyre rosszabb érzés uralkodik el rajtam. Mi van, ha valami történt Laurával? Vagy, ha nem, akkor mi van, ha többé nem kíváncsi rám?
A repülő lassan leszállt, én pedig kiindultam a reptérről. Viszont megláttam egy ismerős kocsit... Ezek miért nem hagyják az embert élni? Egy nő és egy kamerás hapek szállt ki a járműből és felém tartottak.
- Ross! Ross! - szólít meg a nő. Már csak ők hiányoztak az életemből. De mit csináljak? A ClevverTV-sek mindenhol ott vannak. Megálltam, hátha így nem égetnek le a kelleténél jobban. - Ross! Mi van R5-al? Végleg szétesett a banda? És Laura Marano? Miatta jöttél Párizsba? A bátyádnak valóban van egy gyereke? Csak az igazságra vagyunk kíváncsiak - az utolsó mondatra elpattant valami az agyamba és legszívesebben leütöttem volna a riportert.
- Maguk nem az igazságot akarják, hanem egy sztorit! Fogják a normális embereket, akár minket, akár másokat és valóságsót kreálnak belőlük! Ez beteges! Mi van, ha egy sztárnak gyereke születik? Ő is emberből van. És ami az R5-ot illeti...- veszek egy mély levegőt. - Mi egy nagy család vagyunk. És minden családban vannak veszekedések, de megoldjuk, mert szeretjük egymást. szóval igazán elhúzhatna! - fordulok meg, majd elindulok.


- Riker -


- Hol van Rocky? - kérdezem Bellától, ahogy kilépek a konyhából.
- Az előbb Maddy-vel a kezében láttam rohangálni. Illetve felszaladni az emeletre - von vállat.
- Biztos?
- Nem. Riker, azért mondtam, mert nem akartam, hogy tudd, hogy Maddy megszökött egy nála két évvel idősebb pasival - csukja be a magazinját.
- Maddy?! Mi van?! Nem szökhet meg senkivel, akit nem ismerek! Rocky! - kiabálok, mire drága öcsém lerohan a lépcsőn a lányommal a kezében. - Jaj! Gyere kincsem! Ugye nem akartál megszökni? - veszem a kezembe Maddy-t
- Ennek meg mi baja van? - kérdi nevetve Rocky.
- Fáradt - von vállat Bella, majd bekapcsolja a TV-t.
- A legfrissebb sztárhírek itt a ClevverTV-n! Ross Lynch és a párizsi interjú. A fiatal sztár botrányos kiakadása: " Maguk nem az igazságot akarják, hanem egy sztorit! Fogják a normális embereket, akár minket, akár másokat és valóságsót kreálnak belőlük! Ez beteges! " A tini bálvány valóban volt barátnőjét keresi a szerelem városában? Lehetséges, hogy Raura azért ment szét, mert Ross végig ilyen agresszív volt Laurával? Megtudhatn... - erre megállítottam a tv képét és szövegét, meg úgy mindent.

(Ross Lynch Párizsban

botrány a szerelem városában) 

- Mit keres Franciaországban? - teszem le Maddy-t. - Csak ne csi... - mondatomat durván félbeszakítja a telefonom csörgése. 

- Riker Lynch - szólok bele.

- Mr. Lynch a Los Angeles-i Kórház belgyógyászati főorvosa vagyok - ekkor Bella észre vehette, hogy fehéredek el, ezért leültetett. - A felesége miatt hívom - a mai napom egyre jobb és jobb lesz.

- Mi van vele? - kérdezem félve.

- Az autója mellett összeesett. Most vizsgálják, hogy nincs-e trombózisa.

- Mi az a trombózis és halálos?

- Érelzáródás. És csak akkor halálos, ha a vérrög leszakad és embóliát okoz.

- Hányadik emelet, hányas kórterem? - hadarok

- Ötödik emelet. Huszonhatos.

- Köszönöm. Viszont hallásra - tettem le a telefont, majd felálltam.

- Na mi volt? - néz rám aggódva Bella.

- Megtennéd, hogy felhívod Rydel-t és Ellington-t? A kicsit pedig tegyétek le anyáéknál. Kórház, ötödik emelet, huszonhatos szoba - indultam ki a szobából. Beszálltam a kocsiba és, mint az őrült a kórház felé kezdtem hajtani. A telefonom ismét csörögni kezdett, ahogy előakartam halászni, de ehhez egy pillanatra le kellett vennem a szemem az útról, ami ahhoz vezetett, hogy sikeresen nekihajtottam egy fának. Ha nincs a légzsák nem igazán maradok életben. Hatalmas mázlimra nem ájultam el. A kocsi ajtajánál betört az üveg, ami elég szépen összevagdosott, de legalább kitudtam mászni a járműből. Már nem voltam olyan messze a kórháztól, ezért kicsit sántikálva, de megpróbáltam futni. Ahogy beértem besiettem a liftbe. Én még esküszöm nem láttam ilyen liftet. Komolyan a lassított felvétel is gyorsabban megy. Amivel a belseje volt borítva, abban láttam magamat... Az ingem több helyen elszakadt, az arcomon hatalmas karcolás, a gatyám csupa vér. Remek! 

A lift megállt, mire én Em kórterme felé vettem az irány, de csak a cuccai voltak bent, azok is darabokban. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem vagyok képes egyedül felnevelni Maddy-t, és nem tudom elengedni Emilit, még nem. 

- Itt meg mi a frász történt? - lép be Ell Rydel-lel az oldalán, aki ahogy meglát engem, vagyis azt ahogy kinézek, szorosan hozzá bújik.

- Veled meg mi van tesó? - néz rémülten az éppen érkező Rocky.

- Nem találtam Rik kocsiját, így... - jön be Bella is kezében a kocsikulccsal, majd megtorpan.

- Nehogy te is megkérdezd, hogy mi történt velem! A kocsi pedig valahol az út mellett van pár száz méterre innen, kicsit összetört.

- Akkor az volt az a roncs, ami mellett elhajtottunk? - néz csodálkozva Delly, mire csak bólintok.

- Emili hol van? - kérdezi meg Bella azt, amire a legjobban kíváncsi voltam jelen pillanatban.

- 2. évad / 5. fejezet -

- Ross -

Reggel felkeltem, de Alice nem volt mellettem. Biztos kint van a konyhában, vagy a fürdőben, vagy az erkélyen, a lényeg, hogy valahol van. Felkeltem és elhúztam a sötétítőt. Már egy ideje LA-ben lakok, de még egyszer sem láttam ennyire szomorúnak az időt. Mintha csak azt mondaná " Héj haver valami szörnyű fog történni! ". Kiballagtam a konyhába, ahol egy cetlit találtam az asztalon.

" Ross! Dolgom akadt, majd valamikor érkezek (napok kérdése). "

Alice                 

Engem mindenki itt hagy? Mondjuk már kezdek hozzá szokni. Lusta voltam reggelit csinálni, ezért csak egy csokit vettem ki a szekrényből, majd levágódtam a TV elé. Ahogy bekapcsoltam automatikusan a Clevver TV ugrott be. Tovább akartam kapcsolni, de nem tettem, csak bambultam ki a fejemből. Valami híradásféle kezdődött el a csatornán, így egy kicsit megerőltettem magam és figyeltem.

 - A legfrissebb sztár hírek. Események Párizsból a legújabb filmmel kapcsolatban. Vajon Laura Marano miért hagyta ott a forgatást? És mi lesz Los Angeles szeretett bandájával az R5-al? Végleg összetörik a rajongók álmait? Riker Lynch-nek valóban gyereke van, vagy ez is csak egy pletyka a sok közül? Megtudhatják itt a Clev...-erre csak kinyomtam a TV-t és berohantam a szobába felöltözni, majd bepattantam a kocsimba és haza hajtottam. Vagyis haza hajtottam volna, ha nem kerülök a legnagyobb dugó közepébe. Legalább a dudálások közepette van egy kis időm gondolkodni. Először is, Laura miért hagyta ott a forgatást? Mi van, ha valami baja esett. Már nagyon régóta nem beszéltem vele. A legutóbb túlságosan is kiborulhattam rá. Sosem bocsájtom meg magamnak, ha valami baja esik. Talán... Még mindig szerelmes vagyok belé. Nem az nem lehet, nekem most itt van... Ó, kit álltatok! Alice és én sosem voltunk igazán egy pár. Ha tehetném most rögtön visszapörgetném az időt oda, amikor megismertem Laurát. Szerettem, szeretem és szeretni is fogom. És most rögtön utána is megyek! Semmi nem állíthat meg! Egy valami mégis képes megállítani... A nem mozduló forgalmi dugó. Egy erőset ütöttem a kocsim dudájára, mire a mögöttem lévő kocsiból egy ismerős hangot hallottam meg. 

- TE BAROM, HA DUDÁLSZ SE JUTUNK ELŐBB KI INNEN!- hátra nézetem és Emilit láttam meg a mögöttem lévő autó kormánya mögött.

- Nőies vagy, mint mindig Em - nevetek, mire ő is kinéz az ablakon.

- Ross? Te mit keresel itt?

- Haza indultam, de áttértem a reptér verzióra.

- Miért mész a reptérre? 

- Mert valamit nagyon elcsesztem és muszáj helyre hoznom - nyomok rá a gázra, mert megindult a sor. A reptéren egyből információkat kértem, hogy mikor megy a legközelebbi járat Párizsba. Mivel kijelentették, hogy a legutóbbi gép úgy fél órája hagyta el LA-t, így kénytelen vagyok megvárni a következőt, ami 4 óra múlva indul.Hát ez fantasztikus. A gép indulásáig, majd malmozok az ujjaimmal, vagy valamit csinálok, csak azt nem tudom, hogy mit.

- Emili -

Ross elcseszett egy pár dolgot már, de tudom, hogy csak egy van, amit a repülőtér segítségével tud megoldani. Biztosan rájött, hogy meg kell keresnie Laurát. Csak nehogy késő legyen...
Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóhoz sétáltam. Felnyitottam a tetejét és kiemeltem egy csomagot. Nem tudtam sokáig a kezemben tartani, mivel a szívemhez kellet kapjak. Éles, nyilaló fájdalmat éreztem, majd hirtelen minden elsötétült.

- Alice -

A repülő leszállt, de nem igazán tudtam kiigazodni a francia térképen. És természetesen a nyelvet nem értem. Gratulálok magamnak! Este van, én pedig annyira vagyok fáradt, hogy mindjárt körbefutom az Eiffel tornyot. Nem értem, április van, de olyan hideg van, hogy a tavaszi dzsekim se elég. Körbenéztem, de nem láttam már senkit lent az utcán. Felnéztem az égre, mire valami hideget és nedveset éreztem meg az orrom hegyén. Hó áprilisban? Hallottam már arról, hogy néhol az európai időjárás szeszélyes, na de ennyire. Egyre nagyobb pelyhekben hullott, én csak kinyújtottam a kezem és élveztem, ahogy forró tenyeremben elolvadnak a pelyhecskék.

Egy buszmegállóba sétáltam, majd felültem az első buszra, ami megállt. Nem tudom meddig ülhettem ott, de végig csak azon járt az eszem, hogy most mindent felforgatok

Eszembe jutott, hogy megígértem Delly-nek, felhívom. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. A negyedik csengésre fel is vette.
- Igen?
- Szia Delly! Alice vagyok, csak azért hívlak, hogy megérkeztem. Ha megtalálom Laurát ismét hívlak. Szia!- tudtam le gyorsan. A busz hirtelen megállt, valószínűleg a végállomásra értünk, így leszálltam a buszról és elindultam, csak azt nem tudom hova megyek.

-2. évad/ 4. fejezet.

Rövid lett, és ezt nagyon, de nagyon sajnálom. Annyit még, hogy ez a rész a lányok szemszögéből íródott. Jó olvasás :)

- Laura -

A hetek teltek, de a fájdalom nem múlt el. Április van. Franciaország kiolvadt, de én úgy érzem egyre inkább hidegülök el mindentől. A filmben egy másik lány kapta meg a szerepem, mert én kiléptem. Már nagyon régen nem beszéltem a családommal és a srácokkal. Egyszerűen képtelen vagyok felvenni a telefont, ha bármelyikük hív. Végleg elveszítettem őket. Minden egyes nap, mikor várok Ross-ra, így minden egyes nap meghalok kicsit. Nem tudom elhinni, hogy elengedtem. Ilyen gyorsan, ilyen könnyen. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy nevetett. Csodálatos volt mellette lenni. Ha tehetném, most az elmúlt pár hónapot megváltoztatnám.


- Rydel -

Április van. Imádom ezt a hónapot. Minden olyan gyönyörű, békés. Persze a Lynch family-ba nincs rendben semmi. Ross elköltözött itthonról a keleti boszorkányhoz Alice-hez. Rocky alig jár haza, mindig csak Belláéknál van, mert anyáék őt hibáztatják azért, hogy Ross lelépett. Apa és anya állandóan veszekednek. Riker és Emili még mindig a fotósokkal és a rajongókkal harcol. Egyedül Ry tartja magát. Még én is magamba vagyok zuhanva. Laura nem reagál a hívásaimra. Felhívtam a rendezőt, de azt mondta, hogy február óta nem hallott róla semmit. Kezdek nagyon megijedni, hogy valami nagy hülyeséget csinált. Mi van, ha megölte magát? Ebbe még belegondolni is szörnyű. És nem értem Ross miért csinálja a fesztivált, mikor nem is szereti azt a libát.

- Bella -

Reggel arra a különös érzésre keltem, hogy valaki figyel. Kinyitottam a szemem és Rocky-val találtam szemben magam. Percekig csak egymás tekintetét fürkésztük. A hajam az arcomba lógott, ezért a fülem mögé tűrte. Közelebb húzott magához, majd hosszasan megcsókolt.
- Köszönöm- néz mélyen a szemembe.
- Mégis mit? - csodálkozok.
- Hogy itt vagy nekem. Már csak te maradtál meg az életemben. Soha nem akarlak elveszíteni. Szeretlek - ölel át.
- Nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek melletted.

- Emili -

- Még mindig nem takarodtak el? - jön le Riker a lépcsőn. Nem válaszoltam neki, csak meredten bámultam ki a redőny apró rései között. Miért nem fogadnak el? Egy voltam közülük, de én nem ítéltem volna el senkit, ha ez történik. Riker próbálja elterelni a figyelmem, de nem olyan egyszerű beletörődni, hogy a fél világ gyűlöl.

- Alice -

Ross mellett ébredni. Ez volt szívem minden kívánsága. Látni, ahogy békésen szuszog mellettem, de tudom, hogy álmában nem velem sétálgat boldogan. Együtt lakunk már vagy két hónapja, de még mindig nem igazán az enyém. Nem mondom neki, de hallom, hogy álmában beszél. Mindig csak egy nevet ismételget...Laura. Bármit tehetek sosem leszek neki olyan fontos, mint ő volt. Talán nem vallja be, de...Most legszívesebben Párizsban lenne vele. A családja amúgy is utál engem. És a legfurcsább az, hogy már nem érzem azt, amit régen, mikor Ross-al vagyok. Azt hiszem...már nem szeretem. Viszont tudok valakit, aki igen. De egyedül nem fogom tudni visszahozni. Fura, de most, hogy segíteni akarok valakiken, hogy boldogok legyenek, én is boldog vagyok.
Gyorsan de még is halkan kipattantam az ágyból és felöltöztem. Egy kis bőröndbe beledobáltam néhány cuccom, majd egy kis üzenetet hagytam Ross-nak a hűtőn, hogy nem szöktem el, csak párnapos dolgom van, és már rohantam is az egyetlen emberhez, aki segíthet. Rydel-hez.
Fogtam egy taxit és egyenesen a Lynch házhoz mentem. Vettem egy mély lélegzetet, az ajtó elé álltam, majd bekopogtattam. Szerencsémre Rydel nyitott ajtót.
- Te meg mit akarsz itt? - kérdezi flegmán.
- Azt szeretném kérdezni, hogy tudod-e Laura pontos párizsi címét. Nagyon fontos lenne - nem szólt semmit, csak beszaladt, majd egy papír darabbal a kezében tért vissza. Szemei könnybe voltak lábadba.
- Tessék - nyújtja át a lapot.
- Ez Laura száma rajta? - kérdezem, mivel a cím mellett láttam egy telefonszámot is.
- Nem...Ez az én számom. Ha leszálltál kérlek hívj fel! Tudni akarom, hogy jól van-e - sírja el magát.
- Megígérem, hogy értesítelek - simítom meg a karját, majd megfordulok és elindulok.
- Alice várj! - kiált utánam Rydel. Megállok és csak kérdőn nézek rá. - Miért akarod megtalálni?
- Rá...rájöttem, hogy...- szipogok. - Nem nekem kellett volna ma Ross mellett ébrednem - erre csak odaszaladt hozzám és megölelt.
- Hova tűnt az a kibírhatatlan csaj, akit megismertem? - nevet.
- Még itt van...- mutatok magamra. - Csak érezni kezdett - sírom el magam. - Szia Rydel, majd...
- Csak Delly. A barátaim úgy hívnak - ölel meg.
- Köszönöm - szorítom magamhoz. Elindultam a reptérre. A taxiban igyekeztem letörölni a könnyeim. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy Delly a barátai közé sorolt. Soha nem voltak igazi barátaim. Annyira magányos voltam, hogy olyan lettem az emberekkel, mint ők velem...rideg.
Megvettem a jegyemet és felszálltam a gépre. Tudom, hogy helyesen cselekszem, de... egyszerűen fáj. Viszont nem állhatok az igaz szerelem útjába.

-2. évad/ 3. fejezet-

-Laura-

A forgatáson állok, vagyis ülök, mert a hajamat csinálják. Már három napja elkezdtük a forgatást, de még egy nyamvadt jelenetet nem tudtunk felvenni. Ha így haladok kitesznek a filmből. Folyton belebukok a szövegbe, gyakran elfelejtem, hogy melyik irányba kell mennem, egy csődtömeg vagyok. Hipp-hipp-hurrá! Az LA-i látogatásom óta, nem beszéltem mással csak Delly-vel. Nagyon aggódik Em miatt. Szegényt nagyon megviselte a rajongók tábora. Bárcsak ott lehetnék és megölelhetném. Nagyon hiányoznak. Mit meg nem tennék egy Delly-s, Bellás, Emilis csajos napért. Olyan jó lenne, ha Rocky-val videó játékozhatnék. Vagy akár egy beszélgetés az én "bátyussommal" Riker-rel. Nagyszerű lenne újra a kezembe fogni a kis Maddy-t. De legjobban mégis Ross hiányzik. Hiába állítom magamnak, hogy Brad mellett jó helyem van, hogyha Ross ölelésére, csókjára, érintésére vágyok. Nem állítom, hogy nem szeretem Brad-et, de...
-Készen vagy! Kéz és lábtörést!-veszi le rólam azt a fodrász fóliát vagy mi a bánatot Melissa a fodrász.
-Kösz Mel! És már tényleg az kéne.-nevetek fel keservesen.
-LAURA GYERE MÁR!-kiabál a rendező. A helyszínre futok, ahol már mindenki ott van.-Sokáig tartott.-vágja a fejemhez.
-Tudja...-kezdem el.
-Megérkezett az unokahúga.-jön oda egy alkalmazott. Behívták a kb velem egyidős csajt. Puszi-puszi, "agyon ölelem szerencsétlen rokonom" lázban szenved a csaj. Hirtelen felém fordult.
-Ez a csaj játssza Ally-t?-néz rám undorral az arcán.
-Ha így halad nem sokáig, de egyenlőre még igen.-néz rám a rendező, mire én csak a szemem forgatom.
-AKKOR KEZDJÜK!-szól bele a megafonba. Ha megint elcseszem, tuti hogy kirúgnak...Szóval HAJRÁ! Elkezdtük felvenni a sötét raktáros részt, ahol csak mi vagyunk Sel-lel.
"Ally: AMY! AMY! MERRE VAGY?
Amy: Ne ordíts! A hátad mögött vagyok. Nem láttad...
Ally: Nem. Mi van, ha tényleg megölték?
Amy: Akkor kitől jönnek az üzenetek?
Ally: Fogalmam sincs...
Amy: Mi van ha...
Ally: Shhh! Valaki van itt. Bújjunk el!"
-ÉS ENNYI! Nagyszerű! Kivételesen tökéletes voltál Laura.-ámuldozik a rendező.-Lehet, hogy be tudjuk hozni a lemaradást is.-örül a fejének. És valóban! Estig ott voltunk, nem volt ebéd szünetünk, de behoztuk a lemaradást. Hála az égnek! Legalább nem rúgnak ki. Este hazamentünk, és én mint valami jó gyerek bezárkóztam a szobámba. Előkotortam a szekrényem alján lévő gitárom és az előre felvett zenei alappal együtt kezdtem el játszani. Eszembe jutott egy remek szöveg. Leültem az ágyra, lehetséges, hogy a telómra, mert a zsebemben volt és csippant egyet. Mondjuk nem igazán izgatott, csak játszottam.

A szám végén akaratom ellenére is elsírtam magam.
-Igazán szép szám.-hallok meg egy nagyon ismerős hangot.-Kár, hogy nem rólunk szól.-jön beljebb Brad.
-Brad...Nem kérheted, hogy felejtsem el!
-Miért nem? Kezd elegem lenni ebből a srácból!-kezd el kiabálni.
-Halkabban! Selena alszik.-csitítom.
-Ja jó mélyen, mert be van lőve. Válaszolj egyetlen egy kérdésemre! Szereted őt?-fordul felém. Tényleg az igazat szeretné tudni. De ha elmondom neki, hogy Ross-ot szeretem akkor... Na jó, mély levegő és mond ki.
-Igen. Nem mondom, hogy téged nem kedvellek, mert nagyon is bírlak, de...
-Ő mindig a legjobb helyen lesz a szívedben. Laura én tényleg szeretlek, de nekem idő kell ahhoz, hogy elfogadja, nem én vagyok az első. Sajnálom!-simítja meg a karom, majd kisétál az ajtón. Én meg csak sírva összeborultam a földön. A zsebemből kicsúszott a telefon, ami világított. ránéztem a készülékre és azt láttam, hogy Ross vonalban van. Fülemhez emeltem a mobilom és beleszóltam.
-Haló?-szipogok.
-Nem tudom, ki volt ez a srác, de én itt végeztem. Nem voltam annyira fontos neked, hogy elmond? Akkor te nem leszel nekem annyira fontos, hogy érdekelj!-mondta, majd megszakította a vonalat. Kellett egy pár perc, hogy leessen, mi is történt. Vagy egy órán keresztül ültem ott és zokogtam, majd felkaptam a kabátom és egy doboz cigit a konyha asztalról és elmentem a szerelmesek hídjára, ahol az a sok lakat van. A korláthoz álltam és erősen fontolgattam, hogy belevetem magam a Temzébe. Nem is értem miért nem tettem. Ha tudnám, akkor legszívesebben elásnám magam. Még hogy Párizs a szerelem városa. A francia nyelvből is elegem van, ha valaki még egyszer ezen a nyelven szól hozzám, azt kapásból faképnél hagyom, és még ezt hívják a szerelmesek nyelvének! Elegem van ebből az egészből! A lelkem mélyén nagyon fáj. Borzasztó, hogy vége van. Mi értelme van így élnem? Teljesen...
-Igen?-veszem fel szipogva telefonom.
-Laura?-hallom meg Rydel hangját.
-Delly?
-Mi történt? Ross úgy egy órája elviharzott itthonról, téged pedig nem lehetett elérni.
-Tudja.-sírom el magam még jobban.-Valahogy véletlen felhívtam és mindent hallott.
-Annyira sajnálom Laura. Most hol vagy?
-Egy hídon. Erősen gondolkozok, hogy úszok egyet a jó hideg Temzében.-meredek a vízre.
-NE TEDD!-kiabál a telefonba.-Lau most csak a szomorúság és az alkohol beszél belőled. Ilyen...
-Te meg honnan tudod, hogy...
-Hogy iszol?
-Bella. Nem érdekes. Egy jó okot mondj, hogy miért ne tegyek valami nagy hülyeséget!
-Gondolj Rik-re, vagy Emilire! Bella, Rocky, Ellington, Ryland imádnak veled lenni. Sőt a kis DJ öcsémnek már csak te maradtál rajtunk kívül. De ha miattuk nem is gondolod meg magad, akkor tedd meg a kedvemért! Nem akarlak elveszíteni!-sírja el magát.-Kérlek!-fejezi be elhaló hangon, mire leteszem a telefont. Nem bírom tovább. De nem tehetem meg. Viszont mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha most vége lenne a történetemnek. Hisz nem minden végződik Happy End-del...


-Ross-

Mint valami őrült úgy rohantam ki a házból. Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, de valamit tennem kell. Nem tudom elhinni. Hogy tehette?! Ilyen se volt még, a sírás kerülget. Egy óceán választ el minket, de kezdem úgy érezni, hogy nem is egy bolygón tartózkodunk. Legszívesebben most valami őrültséget tennék. Kifutnék a világból, elbújnék, hogy soha senki ne találhasson rám. A parkban vagyok, ahol mindig a szerelmesek vannak. Nekem a szerelmem Párizsban van, vagy volt egy másik pasival. Leültem a kis tó szélére, és az egyik percben egy női hangot hallottam meg.
-Ross?-körbenéztem, természetesen Laurát kerestem, de nem őt találtam meg.
-Alice?
-Ne légy ilyen félénk, nem harapok!-nevet.
-Nem hittem, hogy ezt mondom, de...-veszek egy mély lélegzetet.-Örülök, hogy látlak.
-Én is. De itt valami nem stimmel. Hol van a kis barátnőd?
-Párizsban. De ne értsd félre a...-kezdem el mondani, de nem hagyja, hogy befejezzem, mivel ajkait az enyémre tapasztja. Jelenleg semmihez sincs erőm, nem hogy ahhoz, hogy még egy lányt elküldjek a búsba. Így hát belemegyek a játékba. A hátára döntöm és heves csókcsatába kezdünk. Valóban nem Alice-t láttam a lányban, akivel éppen csókolózok, hanem természetesen Laurát, de ha csak így is van a közelemben, akkor is...
-Ross?-hallok meg egy ismerős hangot. Csak azért annyira felismerhető számomra, mert már nagyon régóta hallgatom.
-Mizu Rocky?-mászok le Alice-ről.
-Öcsi! Egy perce had raboljalak el életed szerelmétől!-hív félre.
-Mi van?
-Te meg mi a frászt művelsz itt? Valakivel összekeverted Alice-t? Gondolom így történt, mert a lány akinek ott kéne most lennie veled a parton, az Laura!
-Ő majd elfetreng a pasijával valahol Franciaországban!-mondom flegmán.
-MI VAN? Te vagy a pasija.-bök mellkason az ujjával.
-Ahogy én hallottam talált magának valaki mást. De ne aggódj! Én jól megleszek.
-Érted nem aggódom. Csak Lauért. Ha beszéltél vele, és ilyen voltál...Bele se merek gondolni mit csinálhat kínjában az a szegény lány. Te pedig nem hozod be azt a hárpiát a házba! Élj boldogan vele ahol csak akarsz, de nem otthon!-jelenti ki, majd elmegy.
-Minden rendben van?-fogja meg a vállam Alice.
-Persze, csak...
-Nem kell nálatok töltenünk az időt, ha nem akarod. A szüleim amúgy is üzleti úton vannak.-mosolyog. De ez nem az az aranyos mosoly, ami a legtöbb lány arcán szokott lenni, hanem a perverz fajta.


-Riker-

Emili a szobában sír. Maddy a kezemben sír. Kezdek nagyon kiborulni a sírástól. Mentem, ami még menthető és szólok Rydel-nek, hogy vigye el egy kicsit a picit. Fel is hívtam, hogy jöjjön át egy picit. Felbaktattam a lépcsőn és bekopogtam a szobánkba. elég idegbajos mostanában, így nem merek csak úgy rohangálni a házban. Nem mintha félnék a feleségemtől, csak jobb a békét megtartani, mint újra felépíteni.
-Kicsim!-nyitom ki az ajtót, lassan de biztosan. Em-et nagyon nem izgatta, mivel ugyanúgy összekuporodva feküdt, ahogyan itt hagytam.-Emili!-simítok végig az oldalán.

-Igen?-néz fel rám.
-Áthívtam Rydel-t, hogy vigye el egy kicsit Maddy-t.
-Azért mert...?-várja, hogy magyarázatot adjak tettemre.
-Azért, mert szeretném, ha egy kicsit kettesben lennénk. Mint régen.-fordítom magam felé.
-Rendben.-mosolyog.
-Aha! Egy mosoly! Ilyet már nem is tudom mióta nem láttam az arcodon.-nevetek, majd megcsókolom.- Öltözz fel, addig én lemegyek Delly-hez!-pusziltam meg a homlokát, majd elindultam lefelé, mert hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Mire leértem Rydel már a nappaliban ült Maddy-vel az ölében. Rám nézett, szemei vörösek voltak. Biztosan Ő is sírt, mint mostanában mindenki.
-Akkor én megyek is. A kicsinek úgy is vannak cuccai a szobámban.-mondta, majd kezében a babával elindult, de elkaptam a vállát.
-Mi történt?-kérdezem, mikor rám néz.
-Laura...-kezdi el, de meglátja, hogy Emili jön lefele a lépcsőn.-Az égvilágon semmi sem történt.-kacsintott egy alig észrevehetőt, majd nyitotta is az ajtót.
-Delly várj!-szalad oda, hozzá Em.-Köszönöm!-öleli meg.
-Este hívlak!-megy ki az ajtón. Elkapom Emili kezét és megpörgetem, majd szorosan karjaimba zárom.

-Szeretlek!-húzom annyira közel magamhoz, hogy nem maradt köztünk szinte semennyi hely.
-Én is téged.-csókol meg.