4.fejezet

- Szombat -

A lányok Lauráéknál öltöztek. Még csak este fél 8 volt de már akkor rengetegen voltak a bálon.

- Laura -

Már alig várom a 8 órát, de egy kicsit aggódom, mert nem tudom, mit vegyek fel. Megkérdem a lányokat.

- Héj, csajok ti mit vesztek fel?

- Én ezt a ruhát a nővérem régi cuccai között találtam, szerintem ebbe megyek-mondta Emili.:

- Nekem erre a ruhára esett a választásom-dicsekedett Lili:

- Nekem nehéz volt a döntés, de végül sikerült-mondta Bella:

- Szerintem én valami egyszerűbe megyek-jelentettem ki:

- Rendben a ruhák megvannak, fel vagyunk öltözve. Hány óra?- kérdezte Bella.

- 7 óra 59 perc-válaszolt Lili

- Akkor sietni kell. Menjünk!- kiáltotta Emili.

Pont addigra értünk le az emeletről mire apu ajtót nyitott, így elmaradt a drámai hatás. De nem baj legalább nem kellett ránk várni.

- Mehetünk?- kérdezte Ross kissé izgatottan.

- Persze – válaszoltam és elindultunk. Mikor kiértünk a házból nem hittünk a szemünknek, csodálatos volt. A fények, a zene minden tökéletes volt, úgy ahogy a mellettem lévő srác is.

El is hangzott az első kérdés méghozzá tőle:

- Miss Marano volna kedve velem táncolni?- majdnem elolvadtam ott helyben, de csak ennyit mondtam hogy:

- Igen, persze. Megtisztelne vele Mr.Lynch - nevettünk majd tényleg elmentünk táncolni és közben beszélgettünk.

- Egyébként gyönyörű vagy. Nagyon tetszik a ruhád. Főleg a színe, mert a sárga a kedvencem. De az is teszik, aki a mesés ruhában van, sőt talán az, az égi jelenség még szebb. És örülök, hogy eljöttél velem.

- Ugyan nekem megtisztelő. Nagyon örülök, hogy elhívtál. És amúgy nagyon tetszik a nyakkendőd, a zöld a kedvenc színem és ez az árnyalat különös jól áll neked.

A tánc végén Ross megpörgetett, és mikor hátra hajtotta a fejem és megcsókolt.

- Emili -

Láttam, hogy Ross és Laura elmennek táncolni, és engem is hívott Riker, de őszintén én nem igazán tudok táncolni. Ezért félre vitt a tömegtől és leültünk egy padra az utca végén beszélgetni.

- És hogy tetszik itt?- kérdezte

- Nagyon klassz,de először kicsit féltem, hogy mi fog történni. De hogy találkoztam veled már nem félek a jövőtől.

- Akkor jó, mert én mindig itt leszek melletted. És amíg én itt vagyok neked nem kell félned semmitől.

Egy csók, amit végül ő maga szakított meg. Azzal hogy képes volt rávenni hogy táncoljak.

- Gyere! Táncolj velem!

- Nem, mondtam már, hogy nem tudok táncolni

- De itt nem láthat senki minket, és majd megtanítalak. Na, gyere! A kedvemért.

- Rendben - el sem hiszem hogy ezt mondtam.

- Nem lehetsz annyira rossz táncos.

- Azt te csak hiszed.

- Csak hagyd, hogy én vezessek.

- Jó. JAJ ne haragudj rá léptem a lábadra. Nagyon béna vagyok

- Emili! Az a saját lábad volt- nevette el magát - Csak sodródj az árral, és ne parázd túl.

- Héj, ez nem is olyan nehéz. Köszönöm.

- És most megpörgetlek. Ejha, egyre ügyesebb vagy- ekkor megtörtént az, amire ebben a pillanatban még én se számítottam. Elestem és Riker-t is magammal rántottam. De őt nem izgatta az, hogy milyen béna táncos vagyok, abban a helyzetben. Ott lent a földön meg csókolt.

- Lili -

- Héj, Ryland hova mész?

- Van egy meglepetésem. Gyere!

- Remélem ez nem a medencében ér véget.

- Nem. Meg ígérem, hogy ez tetszeni fog. Csak gyere! És csukd be a szemed!

- De akkor nem látok!

- Épp ez a cél.

- Mármint te előre szaladsz, akkor én nem tudok előre menni becsukott szemmel.

- Jah. Tényleg. Bocsika. - meg fogta a kezem és elvezetett egy számomra ismeretlen helyre. Ami egyébként is ismeretlen lett volna mivel múlt hét vasárnap költöztünk ide, de nem akartam szólni Ryland-nek, annyira izgatott volt, ezért rá hagytam.

Mikor végre megengedtem, hogy kinyissam a szemem, nagyon meglepődtem. A színpadon álltam és az emberek néztek rám, hirtelen le sem esett, hogy miért. Aztán jött Ryland:

- Tudom, hogy ma este van a szülinapod - jelentette ki egy nagy csokor rózsával a kezében - Ezért úgy gondoltam mindenkinek jobb lesz így megismerni téged.

A tömeg egyszer csak nagy ujjongásba kezdett. És a hangzavarból nagyjából ki lehetett venni, hogy mit kiabálnak:

-BOLDOG SZÜLINAPOT LILI!!!!!!!!

A mikrofonhoz álltam és csak ennyit tudtam mondani:

- Köszönöm! Ez életem legjobb szülinapja!

A Tömeg csak tapsolt,és ujjongott tovább. Én pedig a sírás határán csak azt éreztem, hogy Ryland megölel, majd megcsókol ott a színpadon mindenki előtt. És mikor megkérdeztem, hogy ezt miért itt csinálta csak ennyit mondott:

- Miért titkoljam az emberek elől, hogy szeretlek - ezt persze a mikrofon mellett mondta, amitől (mivel mindenki hallotta) még édesebb, és meghatóbb volt a szitu.

- Bella -

Ki öltöztem ugyan, de nem tudom minek, mert Rocky igazából nem hívott el. De nem baj azért elmentem. És a tömegben és a hatalmas zajban hirtelen egy hangot hallottam.

- Gyere a kis tóhoz! - így hangzott a mondat, amit hallottam, de nem tudtam beazonosítani, hogy kitől jön.

Oda értem a tóhoz, ami az utca egy teljen más pontján volt. Mikor oda értem csak rózsaszirmokat láttam, amik egy padhoz vezettek. A padon pedig egy hatalmas csokor virág volt. Liliom. A kedvencem, de a virágokon volt egy üzenet is, pontosabban egy nyíl, ami a padról nézve a tó másik felére mutatott, szintén egy padra. Valaki nagyon szerethet, mert utálok sétálni. De azért átmentem,és a padon most egy doboz bonbon volt, és lám csak még egy nyíl. Ami egyenesen a tőlem kb. 10 méterre lévő fűzfára mutatott. Odamentem, és egy leterített plédet, valamint egy piknik kosarat láttam és rengeteg gyertyát. Amiket persze nem láthattam a padról, mert a fűzfa lombja kitakarta az egészet. És egyszer csak a fa mögül elő jött Rocki egy gyönyörű, vörös rózsával.

- Egy piknik?- kérdezte

- A bálba nem akartál elhívni, de piknikezni akarsz?

- Ez jobb ötletnek tűnt - mondta majd megfogta a kezem és leültetett.

- Igazad van ez tényleg jobb.

Nagyon tetszett az ötlet. Távol minden zajtól és minden embertől. Épp a csillagokat kezdtem kémlelni, amikor Rocky közelebb csúszott és átölelt. Meglepődtem rajta, de nem annyira, mint ami ezután történt. Meg csókolt. Ezt el sem hiszem. Annyira jó érzés volt.