-21.fejezet- /Az új kezdet új vég/ 2. rész

-Laura-

-Rocky! Csak egy picit csipked magad! Le fogjuk késni a gépet!-néz vissza Bella a csomagok nagy részét cipelő Rocky-ra.
-Mondjuk,ha valaki segítene...-kezdi el,de Ryland visszarohan,és elvesz tőle néhány csomagot. Még volt 10 percünk a felszállásig,ezért felmentünk a gépre és vártunk. És ismét olyan peches vagyok,mint általában,mert nem elég,hogy nem viselem túl jól a repülést,de ráadásul Ross ül mellettem. Talán ha nem foglalkozok vele,akkor észre se veszem,és...
-Laura!-szól hozzám. Azta,én tényleg nagyon szerencsétlen vagyok. Nyugi Lau! Ne hergeld magad! Most komolyan saját magam nyugtatgatom? Kezdek teljesen meghülyülni.
-Igen?-viszek fel egy erőltetett mosolyt az arcomra.
-Erre igazán nincs szükség.-mutat az arcomra,mire én megkönnyebbülten vágok újra fapofát.
-Akkor jó,mér féltem,hogy rá fagy az arcomra.-váltok át kicsit flegma stílusba.
-Beszélhetnénk,mint...-keresi a megfelelő szót.
-Mint barátok? Vagy...
-Mint mi.-mutogat kettőnk között.
-Ross,én képte...-kezdem el mondani,de kislány félbeszakít.
-Te Laura Marano vagy? Láttalak a kedvenc csatornámon,azzal az új filmeddel.-erre Ross csak pöszén néz,és én mit sem foglalkozva vele válaszoltam.
-Igen én vagyok!
-Kaphatok egy autogrammot? Nagyon nagy rajongód vagyok!-mosolyog. Olyan kis édes azt mondja,hogy a rajongóm.
-Persze! Ross van nálad toll?-nézek rá.
-Héj te vagy Ross Lynch? Akkor ti vagytok Raura?
-Raura?-nézek pöszén.
-Igen. Ross és Laura.
-Ó! Mi...
-Igen én vagyok,és igen mi vagyunk Raura.-szakít félbe. Rosszallóan néztem rám,de annyira nem foglalkozott vele. Elővett egy tollat,és adtunk a kislánynak egy-egy autogrammot.
-Ross!-szólok hozzá,mikor a kis rajongó már nem hall minket.
-Igen?
-Nem.
-Nem?
-Ne kezd ezt!-forgatom a szemeimet.
-Akkor mond el,hogy milyen filmről beszélt az a lány!
-Az esküvő után visszamegyek Franciaországba.
-MI?!-kezd el hangosabban beszélni,majd suttogóra vált.-És ezt mégis mikor akartad közölni velem?
-Ne tegyél úgy mintha érdekelne!
-Igenis érdekel,mert lehet,hogy te megpróbálsz kizárni az életedből,de én akkor is sze...-erre csak befogom a száját.
-Kérlek ne! Csak az "Sz" betűs szót ne!
-És mikor mondod el a többieknek?-néz rám,mire én egy nagyot nyelek.-Szóval már mindenki tudja.-dől hátra.-Ugye tudod,hogy nem várhatod el,hogy mosolyogva integessek!
-Ross!
-Tessék?
-Ha még mindig szeretsz...
-Persze,hogy szeretlek,és ezen soha semmi nem fog változtatni.
-Ne nehezítsd meg a dolgom!-temetem az arcom a kezembe.
-Azt teszem,amit szeretnél. Ha kell veled megyek!
-Arra szeretnélek kérni,NE gyere el a reptérre velem. Tovább kell lépnünk,és nekem ez csak így megy.-erre nem mondott semmit,de láttam,ahogy ökölbe szorítja a kezét.-Megértelek,ha haragszol. És szörnyen sajnálom,de...-magyarázkodom,de nem hagyja,hogy befejezzem,hanem nyomott a puszit az arcomra,de továbbra sem szólt hozzám.
Betettem a fülhallgatóm,és vártam hogy felszálljunk. Ez olyan 5 perc múlva végbe is ment,így csak bámultam ki az ablakon. Végig a banda számai mentek. És eszembe jutottak az emlékek. Tisztán emlékszem,mikor berohantam régi tánctermembe a cipőmért,majd be a kocsiba,és ki a reptérre. Az új szobámban tartott beszélgetésekre. A szobám,amit már csak annyira fogok látni,hogy beszaladok a táskámért. Mennyit hülyültünk ott,és...és... Lili. Még mindig nem tudom elhinni,olyan hirtelen történt. Milyen boldog volt Ry-al. Erről eszembe jut,ahogy Delly a bejárati ajtónkban áll,és lerohamoz az információkkal. A példaképem volt,most meg a legjobb barátnőm. És ahogy átmentünk,és meg se mertünk moccanni a fiúk láttán. Én meg összeesek életem szerelme előtt,most hogy így belegondolok nagyon vicces. Rávett arra,amire senki más...A kedvéért szembe néztem a lámpalázammal. Mennyire reménykedett,hogy vele megyek a turnéjára,és milyen csalódott volt,mikor kijelentettem,hogy nem. Aztán Emili...a lány,aki képes villámcsapásként lecsapni a híreivel. Annyira kedves volt tőle,hogy bennem bízott meg a legjobban,és nekem mondta meg először. Az ezt követő utazás sem volt semmi. GPS segítségével eltűnni,is csak egy olyan szerencsecsomag tud,mint én. De Bella ott volt,és kihúzott a bajból. Majd a veszekedés,és a baleset...még ma is fáj a nyom,ami akkor keletkezett,mikor Alice letámadta Ross-ot. Ahogy felháborodva elrohan,na azt semmi pénzért nem szeretném elfelejteni. Ahogy azt sem,hogy felvettek álmaim egyetemére,és én elutasítottam a lehetőséget,de Riker mindig ott volt mellettem és támogatott. És a dal,amit Ross írt nekem...mind a kettő a mai napig a naplóm lapjainak bővítése. Soha nem fogom elfelejteni egyetlen közös családi pillanatunkat sem. Vagyis egyet nagyon szeretnék...azt a pár mondatot,amit a faházban hallottam. "Én meg nem tudom,hogy hogy szerethettem beléd!" "Lehet,hogy nem kéne" . Valahogy ezek belém égtek. Amikor a szobámban ültem a fagyis dobozok és a zsepihalmok között,és megcsörrent a telefonom,azt mondták,hogy pontosan engem keresnek egy párizsi filmbe. Egyszerűen még mindig nem tudtam felfogni. Két nap múlva esküvő,és utána elmegyek,kitudja mikor jövök vissza. Minden olyan távol lesz tőlem,és minden annyira fog hiányozni,hogy az leírhatatlan. A lányok,a teljes Lynch család,minden ami LA-hez köt.
Ezen gondolkozva egy könnycsepp gördült végig az arcomon,mire a mellettem ülő kicsit meglökdösött. Kivetem a fülest és ránéztem.
-Minden oké?-néz rám aggódóan.
-Persze,csak...-erre felvonja a szemöldökét.-Nem fontos. Csak egy hatalmas butaság az egész.
-Biztos?
-Nem. De,ha a válladra borulok és zokogok,attól jobb lesz?-nevetek fel keservesen.
-Lehet. De nem zargatlak,ha nem akarod elmondani. Akkor nem mondod el!-mosolyog rám.
-Kösz!-mosolygok vissza.
Visszafordultam az ablakhoz,és tovább nosztalgiáztam. Közben átfutott az agyamon,hogy vajon elmondjam Ross-nak mit érzek még mindig. Hogy Ő az oka a könnycseppeknek a gitáromon,vagy hogy csak miatta kívánok még mindig a kívánságcsillagoktól. Vagy lehet,hogy egyszerűbb lesz mind a kettőnknek,ha nem mondom el,és csak úgy elmegyek? Már nem tudok semmit! Ez kiborító! De azt hiszem,mindkettőnknek jobb lesz,ha megértetem vele,hogy mi soha,de soha nem leszünk újra együtt. Fájni fog,sajnos nem csak nekem,de muszáj.  Becsuktam a szememet,és felidéztem a szép emlékeket. Szerintem egy kicsit bealudhattam,mert mikor kinyitottam a szemem Ross vállára voltam dőlve,aki csendesen figyelt engem.
-Felébredtél Csipkerózsika?-simítja a fülem mögé a hajam.
-Merre járunk?
-Körülbelül 10 perc és leszállunk.-ahogy ezt kimondja észbe kapok,és felemelem a fejem,mire furcsán néz rám,de én csak legyintek.
Leszálltunk,és elmentünk a csomagokért. Pont elkaptunk két nagyobb taxit,és beszálltunk. A hotel előterében megtorpantunk,és a szülők neki álltak felosztani a szobákat. Ahogy elnéztem osztottak,szoroztak,majd odajöttek hozzánk.
-Na gyerekek!-kezdi el Stormie.
-Anya 23 éves vagyok. És holnapután lesz az esküvőm. Kérlek ne általánosíts!-szól közbe Rik.
-Akkor gyerekek és Riker!-kezdi el ezúttal apu.-A szobákat a következő módon osztottuk fel. Minden szoba kétszemélyes,kivéve egyet így reklamációt nem fogadunk el a szervezkedés kapcsán! Akkor... Emili-Riker, Rocky-Bella, Rydel-Laura és Ellington-Ross-Ryland.
-Na a szingli menet újra együtt!-nevet Rocky.
-Ha tudni akarod nem vagyok szingli!-szól közbe Ell.
-És ki az a szerencsétlen...
-Khm...-köszörüli meg a torkát Bella.-Kicsim!-mondja,majd óvatosan Rydel felé mutat.
-Ellington!-kezdi nyugodtan.
-Igen Rocky?-lép egyet hátra.
-Egy javaslat. Szintem FUSS!-hajolok oda hozzá.
-Ez igazán bölcs tanács volt Laura.-állapítja meg Rocky,mire Ell elbújik Delly háta mögé.
-Fiúk hagyjátok abba!-szól közbe az emberi pajzs.
-Inkább pakoljatok ki!-adja a kezembe apa a kulcsot,mire mi mint az őrültek felrohanunk,és szinte beesünk a szobánkba Delly-vel. Elkezdünk,vagyis elkezdett kipakolni.
-Mikor is indulsz?-kérdezi,miközben a fogasért nyúl.
-Az esküvő után 2 órával indul a gépem.
-Akkor ma este muszáj elmennünk a luau-ra!-ül le mellém.
-Feltétlen!-ölelem meg.
-Akkor kezdjünk el készülődni,mert már csak 3 óra és kezdődik.-áll fel,majd engem is felránt.-És ugye megcsinálhatom a sminked és a hajad?-néz rám reménykedve.
-Persze!-válaszolok egyből. Neki is álltunk először a ruha választásnak,majd a sminkelésnek,végül a haj. Majd ugyanez fordítva is,mert Delly-t meg én kozmetikáztam meg.
Egész klassz végeredmények születtek.

Épp indulni készültünk,mikor kopogtak.
-Szabad!-kiabáljuk szinkronban,mire Emili és Bella lépnek be az ajtón.
-Készen álltok a luau-ra?-táncikál Bella.
-Ejha! Eszméletlen csinik vagytok.-mér minket végig Em.
-Még te mondod? Gyönyörűek vagytok.

Bella rucija

Emili ruhája

-Ne gyönyörködjetek egymásba,hanem inkább menjünk le a partra!-jön be Rik is.
-A hős szerelmesnek kopogni luxus?-teszi a felháborodottat Delly,mire Riker oda megy és megöleli.
-Laura!-ront be Ross.
-Látod Rydel? Nem csak a bátyád nem tud kopogni.-nevetek.-Amúgy mit akarsz?-fordulok oda.
-Ti mióta vagytok beszélő viszonyban?-kerekedik el Bella szeme.
-Az most nem számít! A lényeg,hogy gyere!-rángat kifele az ajtón,majd a kezemnél fogva lehúz a lépcsőn.
-Ross magassarkúban vagyok! Au!-jajgatok,mire felkap,és az előtérbe visz.-Mit is akartál?-kérdezem, miközben letesz.
-Miss Marano?-jön oda egy férfi.
-Igen?
-A hotel igazgatója vagyok. Szeretném megkérni,hogy énekeljen a ma esti luaun,úgy 10 perc múlva!
-Én? Egyedül?
-Talán valami baj van? Az ön mellett álló úr azt mondta,hogy maga profi.
-Nem nincs baj!
-10 perc múlva a parti színpadnál.-mondja,majd elmegy. Ross felé fordulok,és megölelem.
-Ezt meg miért kaptam?-nevet.
-Köszönöm!
-Sze...Mármint szívesen!-ölel meg,de én kibújok az ölelésből.
-Ugye tudod,hogy ez nem változtat semmin.-nézek rá.
-Tudom!-erre mint valami rossz filmben hatalmas hatásszünet következett be.-De gyere,mert még a végén elkésel!
Kisétáltunk a partra,ahol egyből mikit nyomtak a kezembe és a színpadra zavartak. Már a többiek is megérkeztek,és csak pöszén néztek,hogy mi francot csinálok.
-HALI SRÁCOK! ÜDV MINDENKIT A LUAUN! A NEVEM LAURA MARANO ÉS A SZÁM AMIT ÉNEKELNI FOGOK AZ A REDIAL! ÉS EZT A SZÁMOT A LEGJOBB BARÁTNŐMNEK RYDEL LYNCH-NEK KÜLDÖM!-intek le Delly-nek.

(néhány kép Lauráról,ahogy fellép)

Lementem a színpadról,és Rydel egyből a nyakamba ugrott.
-Annyira cuki vagy.-ölelget,vagyis inkább már szorít.
-Ry-del! Nem ka-po-k...-erre elenged.
Úgy hajnali kettőre vissza is értünk,vagyis csak én,mert többiek még leléptek valahova. Ugyan nem tudom,hogy hova,mert ilyenkor nincs nyitva semmi. Elmentem lezuhanyozni,úgy terveztem,hogy egy jó ideig bent leszek,de hallottam,hogy valaki bejön a szobába. Gyorsan felkaptam a köntösöm,és kimentem megnézni,hogy ki az.
-Ross?
-Így hívnak.
-Ne poénkodj! Fáradt vagyok a hülyeségeidhez.-ülök le mellé az ágyra.
-Rendben. Nincs több poén.-tűri a fülem mögé a hajamat. Megpróbál megcsókolni,de elhajolok.-Ne haragudj nem tudom mi ütött belém!-áll fel és az ajtó felé sétál,de megfogom a kezét és visszahúzom.
-Nem azért nem csókoltalak meg,mert nem akartalak,hanem,mert nem akarom,hogy még rosszabb legyen mikor elmegyek. Ha elhitetem magammal,hogy nem fogsz hiányozni,akkor könnyebb lesz elmennem.
-És sikerrel jártál?-fürkészi a tekintetem.
-Nem igazán.-nevetek fel keservesen.
-Akkor nem arról van szó,hogy már nem érzel irántam semmit?
-Nem. Csak nem akarok fájdalmat okozni! Annál sokkal jobban szeretlek.-erre a mondatomra nem mond semmit,csak megcsókol,és én hagyom.
-Nem kérem,hogy maradj,csak ne felejts el!
-Még ha akarnálak se tudnálak.-rám mosolyog,majd feláll és kisétál az ajtón,gyorsan észbe kapok és utána szaladok.-Ross!-szólok,mire felém fordul,én meg a karjaiba ugrok,és megcsókolom.
-Szeretlek!
-Én is!-mondom,majd bemegyünk a saját szobáinkba.
Reggel a telefonom csörgése ébresztett.
-Igen?-szólok bele kómásan.
-Laura ne haragudj,hogy felébresztettelek,de ma este 6-kor indul a géped.-hallom meg a rendező hangját.
-MI?! Úgy volt,hogy csak holnap indulok! Holnap lesz a barátnőm esküvője!-akadok ki.
-Sajnálom,de nem tehettem mást! Vagy ma indulsz,vagy más kerül a helyedre!
-Rendben.-mondom majd leteszem.
-Ki volt az?-lép ki a fürdőből Delly. Érdekes módon frissen és üdén.
-A rendező volt...-erre csak felvonja a szemöldökét,amolyan "ne kímélj" fejjel néz rám.-Ma este 6-kor indul a járat,amivel indulok.
-MI?! ÉS AZ ESKÜVŐ?-esik kétségbe.
-Mi van az esküvővel?-lép be Emili kezében a kis Maddy-vel,majd őket követően az egész család.
-Nekem ma el kell utaznom.-temetem az arcom a kezembe,majd mikor felnézek már könnyesek a szemeim.
-Ezt nem hagyom annyiban!-ölel meg Ross.
-Ez?-mutogat kettőnk között anya.
-Hosszú sztori.-mondjuk egyszerre.
-De még is mit tehetnénk?-nézek végig mindenkin.
-Ma megtartjuk az esküvőt!-válaszol Riker.
-Ez a ti nagy napotok és...
-És mi azt szeretnénk,ha te is ott lennél.-állít fel Em,majd megölel.-Csak segíts elkészülni!-mosolyog.-És ti is.-mutat végig a család női tagjain.
-Mi meg elmegyünk intézkedni!-dörzsöli össze a kezét Rocky,majd Ross-ra néz,aki bólint.
Mindenki elment intézni a dolgait,mi meg segítettünk Emilinek.
-Na mosolyogj! Ma férjhez mész,és gyönyörű vagy!-noszogatja Rydel Emilit.

-Nem is volt olyan nehéz igaz?-nevetek,majd nekilátok a hajának.

-Na tetszik?-nézünk rá,mire ő a tükörhöz lép.

-Imádom! Köszönöm!-ölel meg minket egyszerre.

-Hoztunk neked valamit!-lép be anyu.-Ú! Valaki itt nagyon csini.

-Köszönöm! És nekem?

-Igen!

-Ez gyönyörű. Köszönöm!-öleli meg anyut. Pár perc múlva Stormie is betoppant a cipővel és a ruhával. Emili felveszi,mi meg csak ámuldozunk,hogy milyen gyönyörű. Egyszer csak kopogást hallunk.

-Ki az? 

-Ross és Riker!-hallom meg Ross hangját.

-Riker kint marad a másik szöszi bejön!-kiabálok ki,mire belép.

-Az esküvő 1 óra múlva kezdődik. És igazán csinos vagy Emili.

-Köszönöm! De akkor mindenki készülődjön,mert nem kéne rövidnaciban,és strandpapucsban kiállni oda. Főleg nem a tanúmnak!-néz rám.

-Én legyek a tanúd? 

-Ki más lehetne?-nevet.

-Ez igazán megtisztelő. Köszönöm!-ölelem meg,majd elszaladok elkészülni a lányokkal. háromnegyed óra múlva,újra Em mellett vagyok,csak most már a másik ruhámban.

Laura Ruhája:

Bella ruhája

Rydel ruhája:

-Készen állsz?-nézek rá.

-Őszintén? Nem! Mi van,ha nem is akar elvenni?

-Ilyenre ne is gondolj! Rik mindennél jobban szeret téged. Gyere menjünk be!-egymásba karolunk,és úgy megyünk be az oltárhoz. 

-Akkor kezdjük is!-kezdi el a lelkész mondani a szokásos monológot,majd a lényeghez ér.-Riker Anthony Lynch! Akarod ezt a nőt hites feleségedül?

-Igen!

-És te? Emili Stefany Preskot! Akarod ezt az embert hites férjedül?

-Igen!

-Csókolja meg a menyasszonyt!-fordul Rik-hez,mire ő habozás nélkül megcsókolja Emilit.

-Szép ugye?-veszi észre Ross a meghatódott fejem.

-Csodálatos!-törlöm le a könnyeim.-Min gondolkozol?

-Hogy mi lenne,ha mi állnánk ott kint. Nem baj! Majd egyszer biztosan kiállhatok oda.

-Ebbe biztos lehetsz!

-De nem akárkivel,hanem veled. Én várni fogok rád. Ha kell örökké!-néz mélyen a szemembe.

-Szeretlek!-csókolom meg,úgy mint még soha.

-Kicsim 20 perc és indul a géped!-jön oda anya.

Visszamentünk a cuccomért,majd a reptérre mentünk,és eljött az a pont,amit már tényleg nem bírtam tovább sírás nélkül.

-Ígérd meg,hogy beszélünk! Minden egyes nap.-jön oda Delly,könnyes szemekkel.

-A videochatet nem véletlen találták ki.-nevetek,de már folynak a könnyeim. Megölelem,majd elszalad,mert már nem bírja tovább,ő sem.

-Örökre együtt?-jön oda Em és Bella.

-Örökre!-ölelem meg őket.

-Ne feledd bármit teszel,mindig a fogadott kishúgom leszel!-szorít erősen magához Rik.

-Vigyázz Emilire és Maddy-re!-távolodok el tőle,mire Rocky és Ell felkapnak,és egy-egy puszit nyomnak az arcomra.-Hiányozni fogtok bohócok!-mosolygok.

-Amint ráérsz gyere vissza!-lép oda hozzám Ryland.

-Mindenféleképp!-ölelgetem.

-Vigyázz magadra!-jönnek a szülők is,és még a kis Madison-nak is adok egy puszit,majd mikor elmennek Ross közelebb lép.

-Hiányozni fogsz!

-Te is nekem. Írj amikor csak tudsz!

-Mindenképp!-ölel meg,mire már végképp eltörik nálam a mécses.-Sok sikert!-csókol meg. Elindulok,már majdnem a kapunál vagyok,mikor Ross vissza kiabál.

-Laura!-fut oda hozzám.-Csak...-ad kezembe egy borítékot,majd elfut. Felszállok a repülőre,majd mikor már a levegőben vagyok kinyitom a borítékot. Talán csak azért,hogy nehogy leszálljak a gépről,nem nyitottam ki előbb. A borítékban egy dal volt azzal a címmel,hogy I think abaut you,és egy kis memória kártya. Betettem a a telefonomba és bekapcsoltam a rajta lévő egyetlen számot. Amíg haza nem értem ezt hallgattam,majd Párizsba menet is. És nem csináltam mást,csak sírtam,pedig most kezdődik az új életem...

Ez lett volna a záró rész drágáim. A második évad lehetséges,hogy csak június 14.-én indul,de lehet,hogy előbb.

Addig is Puszi: Klau <3

-Új Blogok-

Halika kedves olvasóim! Mivel mostanában a megszokottnál is több a szabad időm,ezért két új blogot. Az egyiket egyedül írom: My pst is my present and my future
a másikat pedig egy nagyon jó íróval,és egyben új barátnőmmel: My Best Summer

Jó olvasást hozzájuk!

Puszi: Klau <3

-21.fejezet- /Az új kezdet új vég/ 1.rész

Halika! Ez a kétrészes fejezet a blog 1. évadának záró epizódja. Ami azt jelenti,hogy a nyári szünet első napjával megkezdődik a 2. évad! Remélem örültök =D

-Riker-


Karácsony. Ez lesz az első közös családi ünnepünk. Már december 24-e van,de a hangulat olyan,mintha nem is az év legszebb ünnepére készülnénk. Legalábbis a Marano házban még karácsony fa se lesz. Laura mostanában nagyon magába van zárkózva,és azt mondta "Túl sok dolog kavarog a fejemben,hogy olyan jelentéktelen dolgokkal,mint a karácsony,nincs időm foglalkozni." Olyan fura mostanában,és Ross is. Az utóbbi időben kifejezetten paraszt. Szóval érdekes karácsonynak nézünk elébe.
-Rik! Hova tetted a...?
-A mit?-kiabálok vissza Emilinek,aki mint mindig az emeletről játszik kérdezz-feleleket.
-Nem érdekes meg van.-rohan le a lépcsőn Maddy-vel a kezében.
-Akkor a lányodat kerested?-nézek rá furcsán.
-Nem. A babahordozót kerestem.
-Akkor jó. Várj! Hova viszed?-állítom meg még mielőtt kiérne az ajtón. Ja tényleg még nem is említettem,már Emiliék házában lakunk.
-Át viszem a kicsit Laurához.
-És ez szerinted jó ötlet?-vonom fel a szemöldököm.
-Csak ő ér rá ilyenkor. Vagy Ross.
-Laura jó lesz.-erre csak bólintott,és kilépett az ajtón. Követtem a példáját,csak én Rocky-ékhoz mentem.
Beléptem a házba,és egyből a bunkóbbik öcsém fogadott.
-Á! Megjött a gerlepár egyik fele. Azt hittem eleget jártál már itt.-megy ki a konyhába.
-Én meg azt hittem a bunkó énedet sikerült kialudnod magadból.-erre csak vállat von és vissza megy a szobájába. Nem törődve az előbb történtekkel bementem a nappaliba,ahol Bella és Rocky épp videojátékoztak.
-Mizu srácok?-ülök le a kanapéra.
-Épp elverem az öcsédet a kedvenc játékában.-mondja Bella,de közben le sem veszi a szemét a képernyőről.
-Nem is.-nevet Rocky.
-De i...IGEN! Én megmondtam.-borul a vesztes ölébe.
-Te megmondtad.- nevet.-Akkor mehetünk Riker?-néz hátra.
-Persze.-bólintok,majd kimegyünk az ajtón. Beszállunk a kocsiba,útközben még felvesszük Em-et,majd a pláza felé indulunk,ahol Delly már vár minket. Ahogy odaértünk egyből bementünk,estig ott voltunk,mire minden ajándékot megvettünk. Haza mentünk,elhoztuk a kis Maddy-t Lautól. És neki fogtunk a ház díszítéséhez.

-Rydel-

Elmentem Laurához,mert mint általában most is otthon van.
-Szia!-lépek be a szobájába.
-Szi-a!-szipog.
-Na! Mi a baj?-ülök le mellé az ágyára.
-Csak...
-Laura tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz!
-Az esküvő után haza költözök.
-Franciaországba?-gyűlnek a könnyek a szemembe.
-Igen.-bólint.
-De mégis miért?
-Kaptam egy filmlehetőséget. És a film Párizsban játszódik.
-Pontosan mikor mész?
-A jövő hónapi esküvő után. Rydel én nagyon sajnálom!
-A többieknek szóltál már?
-Csak anyáék tudnak róla,és persze te.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni.-nézek rá könnyes szemekkel.
-Te is nekem.-ölel meg.
A beszélgetés után haza mentem,és sírva rohantam a szobámba. Végre van egy legjobb barátom,és el kell neki mennie. Nem hibáztatom,én is elvállaltam volna a helyében,de nagyon fog hiányozni. Szó szerint álomba sírtam magamat. Reggel úgy keltem,mint valami zombi. Nem igazán foglalkoztam azzal,hogy karácsony van. Estére csak jobb kedvem lesz. Gyorsan elkészültem,és leszaladtam a lépcsőn.

Már mindenki ott volt,és segített. Az összes szülő,még Emili anyukája is. Egy valakit viszont sehol sem láttam, Laurát. 

-Biztos hamarosan megérkezik.-lép mögém Ell.-Egyébként gyönyörű vagy.-ölel meg.

-Köszönöm!-adok egy puszit az arcára.

Teltek a percek,majd az órák,és hirtelen mindenki azt vette észre,hogy már este van. Épp kezdtük az ajándékozást,amikor Laura belépett. Mindenki rá nézett,csak Ross nem. Ezért kicsit meglökdöstem,hogy nézzen fel a mobiljából. Azt a ruhát vette fel,amit én adtam neki.

-Már azt hittem,hogy nem jössz.-szaladok oda hozzá.

-Csak a te kedvedért jöttem el.-suttogja,mire én még erősebben megölelem.

Leültünk a fa alá a földre,és megkezdtük az ajándékozást. Millió+néhány száz fülbevaló és nyaklánc,meg ruhák és ilyenek. Mire rám került a sor azt hittem meghülyülök a várakozásba. Mindenkinek átadtam az ajándékát,ami egy-egy jegy volt Hawaii-ra. Emili azt mondta,hogy akkor lenne a legboldogabb,ha ott lehetne az esküvője,így én valóra váltottam az álmát.

-Úristen! Köszönöm!-ölel meg Emili,akinek kis hatás szünet után leesik,hogy miért megyünk olyan messzire.

Már csak egy ajándékozó maradt,aki gyorsan szétosztotta az ajándékokat,majd Em-hez ért,akinek egy hatalmas dobozt adott. Benne azzal az esküvői ruhával,amit még együtt néztünk ki. Mikor még annyira szerelmesek voltak Ross-sal. Emili imádta azt a ruhát,amit Laura vett,és most odaadta neki.

Em hirtelen szikrát sem kapott,annyira meglepődött. Vagy 15-ször elmondta,hogy mennyire köszöni,és ölelgette Laurát.

Úgy óra múlva mindenki haza ment,és elkezdett gondolkodni,hogy mit vigyen magával az útra. Vagyis én ezt tettem. Már csak egy hét és indulunk.

-20.fejezet-

Ahogy beértünk a falhoz nyomtam,és anélkül,hogy abba hagytam volna bármit is,amit csinálok bezártam az ajtót,majd ledobtam a kulcsot az asztalra,ami természetesen leesett,és a padló egyik kis résébe csúszott.

-Mi volt ez?-néz félre Laura.

-Csak a...

-Ross!-néz rám. Egek ettől a nézéstől kivagyok,egyszerűen nem tudok neki hazudni.

-A kulcs.-mondom halkan.

-A kulcs?! Akkor most bent ragadtunk?!-ijed meg.

-Előfordulhat.-engedem le a földre.-Nyugodj meg itt van a mobilom!-emelem fel a készüléket.-Ami le van merülve.-vakarom meg a tarkómat.

-És most?

-Héj mi van a te telóddal?

-A szobádban van.

-Tényleg reggel nagyon siettél. És most?-erre csak morcosan néz rám.

-Nem tudom.-ül le az ágyra.

-Együnk valamit,amíg gondolkozunk.-lépek a hűtőhöz.-Mondjuk müzli gyümölccsel?-nézek rá,mire sóhajt egyet és ő is odajön.

-Az jó. Szedd elő a müzlit! Addig én elkezdem összevágni a gyümölcsöket.-levettem a polcról a dobozt,és leraktam a pultra. Közelebb léptem Laurához,és kivettem a kezéből a kést.

-Mit szeretnél?-mosolyog rám.

-Szinte biztos vagyok benne,hogy tudod a választ.-mosolygok rá,majd elkezdem apró puszikkal behinteni a nyakát,mire kibújik a karjaim közül.-Most meg mi bajod?-nézek rá.

-Az,hogy itt ragadtunk,és az agyad megint nem ott jár ahol kéne.-megy vissza az ágyra.

-Ezt úgy mondod,mintha gond lenne.

-Mert ilyen helyzetben az is.

-Én,mint általában a pozitív felét látom a dolgoknak.-ülök le mellé.

-Kérlek avass be!

-Azért nem bánom annyira,hogy itt ragadtunk,mert veled vagyok. És számomra csak ez az egy számít. És tudod mit? Üssük el valamivel az időt amíg itt vagyunk.

-Mint például?

-Először is együnk!-fogtam meg a kezét,és vissza vezettem pulthoz. Megcsináltuk a kaját,és leültünk enni. Amint befejeztük felmerült a kérdés.

-És most?-néztem rá.

-Nem tudom.-egészen estig a házban járkáltunk,majd elaludtunk. Eltelt már egy pár nap így semmit tevéssel,és már kezdtünk egymás agyára menni.

-Még mindig nem tudod,hogy mit csináljunk?

-Nem Ross,még mindig nem tudom. De ha gondolod lebetűzöm neked. N-E-M T-U-D-OM.

-Tudod néha nagyon idegesítő vagy!

-Néztél már tükörbe mostanában? Mert kezd az egód túl nőni rajtad! Nem is értem hogy rajonghattam érted ennyire!

-Én meg nem tudom,hogy hogy szerethettem beléd!

-Ha nem tudod,akkor nem kéne együtt lennünk!

-Lehet,hogy nem kéne!-ebben a pillanatban nyitotta ki apa az ajtót a pótkulccsal. Mire Laura kiviharzott.

-Riker-

(Emili hazahozásának napja)

Reggel mint az őrült rohantam be a kórházba Emiliért. Ahogy beértem egy orvos elkapott.

-Mr. Lynch?

-Igen?

-A barátnőjét meg kellett műtenünk.

-MI?! Mégis miért?

-A szíve nem bírta. Most már sokkal jobban van,de ma még nem ajánlatos elvinnie őt.

-Esetleg bent maradhatnék nála?

-Hozatok önnek egy ágyat.-mondja,majd elmegy.

Ahogy beléptem a kórterembe megfogtam a kis Madison-t. Annyira törékeny és apró. És még így is hogy ilyen pici,nagyon hasonlít az anyjára. Ő is pont olyan csodálatos.
-Édes vagy ahogy tartod a lányodat.-hallom meg az gyönyörű barátnőm rekedtes hangját.
-Pont olyan mesés,mint te.-ülök le az ágya szélére. Ekkor az orvos lépett be.
-Miss Preskot! Mr. Lynch! Megérkeztek az eredmények.
-Ne kíméljen minket.-tettem vissza a kis Madi-t,majd visszaültem Emilihez,és átöleltem.
-Maga tudja! Nos, A hölgynek maradandó szívproblémái vannak.
-És ez mit jelent?-kérdezek rá.
-Azt,hogy óvni kell a barátnőjét mindenféle stressztől. Ha ezt megteszik,akkor nem lesz semmi gond.
-Köszönjük!-köszöntem meg,majd az orvos kiment az ajtón. Mire én egy nagyot sóhajtottam.
-Minden rendben van?-simít végiga karomon.
-Rendben lesz,amint kiviszlek innen.-mosolygok.-Emili! Kérdezhetek valamit?
-Persze Rik.-erre én csak felálltam,és felsegítettem,majd letérdeltem elé.
-Emili Stephani Preskot! Tudom,hogy nem a legromantikusabb a helyszín,de hozzám jönnél feleségül?
-Igen! Igen! Igen!-ölel meg boldogan,majd megcsókol.

  

-Nagy bejelentés-

Hali emberek!
Nem,még nem új résszel jövök. Azt szeretném bejelenteni,hogy a blog határozatlan időpontig szünetel. Őszintén,tényleg nagyon sajnálom,de mostanában nem vettem elég komolyan a sulit,és szó szerint 2-es eső hullik rám. A helyzet az,hogy beszéltem az osztályfőnökömmel meg a többi tanárommal is (akik mellesleg mind azt mondták,hogy nagyon tehetséges író vagyok,és egy csomó plusz 5-öst kaptam a blogokért két tantárgyból is),de a lényeg,hogy azt javasolták,hogy a három blogból egyet egy kicsit szüneteltessek,mert így túl sok minden van a fejemben. És a helyzet az,hogy én ezt a blogot választottam,mert amúgy is az alapsztori megvan,de képtelen vagyok olvashatóra fogalmazni. Remélem ezzel nem veszítek az olvasóimból,de ezt a lépést most muszáj megtennem. Kicsit most belehúzok,de ígérem,hogy amint lesz időm visszatérek.
Még egyszer nagyon sajnálom =((((((((((((((((((((((((

-Új blog-

Halika!
A következő rész a hétvégén fog felkerülni. Most viszont hoztam nektek egy új blogot,ami kicsit másabb mint ez. De remélem azért benéztek az új fantasy blogomba.

I am a...

-Verseny a másik blogon-

Hali kedves olvasóim!
Még nem hoztam új rész,de az is folyamatban van. Csak azért nyaggatlak titeket,mert a My Life With My Father  című blogomon éppen verseny folyik. Akinek van bloggja az nevezzen be nyugodtan,mert nem vérre megy =)

Puszi: Klau <3

-19. fejezet-

-Riker-

Azt hiszem kezdek meghülyülni,mert nekem ez a 6 hónap olyan volt,mintha nem is lettem volna jelen a történteknél. Komolyan először csak azt vettem észre,hogy a napok telnek,aztán a hetek,majd hónapok,aztán mire észbe kaptam eltelt fél év úgy,hogy szinte nem is csináltunk semmit. Jó voltak koncertjeink,meg családi programok is,de egyszerűen olyan üresnek érzek mindent. Lili elvesztése mindenkit megviselt,Ryland pedig...hát ő neki kellett mindenki közül a legtöbb idő a gyász feldolgozására. Lili szüleiről azóta sem hallottunk. A házukba egy kedves idős házaspár költözött. Laura a szokottnál is jobban magába van zárkózva,és emiatt Ross is tiszta idegbaj. Szerintem csak Rocky és Bella között van minden rendben,habár a múltkor elég csúnyán összevesztek valamin. Azóta se tudjuk,hogy min,de szerintem még ők sem. De ha már a veszekedésnél tartok,akkor nem szabad azt sem kihagyni,hogy én és Emili a legkisebb dolgokon is képesek vagyunk összeveszni. Nem tudom mi van lehet,hogy csak azért ilyen,mert terhes,de már kezdek megőrülni. A másik nő az életemben,aki mindig minden körülmények között zaklat az az, én drága anyukám. Imádom,de olyan,mint Emili. Egyszóval kiakasztó. És ma van az a nap,ami tényleg a pörgésről szól. Reggel a telefon csörgésére keltem. A kórház hívott,hogy Emilinél megkezdődtek a közvetlen szülés előtti dolgok. Pontosan nem emlékszem,mert nagyon ideges voltam,nem mintha most nem lennék az. Visszatérve a reggelhez. Felrohantam a szobánkba,és az első kezembe akadó sporttáskába elkezdtem beledobálni Em cuccait. Majd elrohantam Ross-ék szobája előtt,ahol megtorpantam. Bekopogtam,mire az öcsikém hajlandó volt ajtót nyitni,csak úgy megjegyezném,hogy addigra eltelt vagy 10 perc. A párbeszéd kb ennyi volt.
-Mit akarsz?-kérdezi kómásan.
-Szükségem lenne a barátnődre.-jelentem ki neki,mire csak furán néz.
-Ember! Szólj Laurának!-mondom neki. Szépen lassan visszasétál,és leül mellé az ágyra.-Haver! Mit csinálsz?-nézek rá értetlenül.
-Ez kényes művelet.
-Felébreszteni Laurát?
-Pontosan. Mostanában nagyon nem tudja,hogy mit akar,és nem akarok a céltábláján lenni.
-Rendben. Csak csináld!-sürgetem meg egy kicsit.
-Laura! Kicsim!-simogatja.
-Mi van már megint?-ül fel az ágyon.
-Riker akar valamit-mutat felém.
-Egy kérés.
-Mond!
-Be jönnél velem a kórházba?-nézek rá kiskutya szemekkel.
-Persze. De miért is?
-Emili.
-Megyek,csak adj 5 percet.-pattant ki az ágyból,mire egy kicsit megszédül.
-Jól vagy?-lép egyből mögé Ross.
-Persze. Csak a vérnyomásom.-fogja a fejét.
-Lent megvárlak.-mondom neki,mire csak int egyet,és bemegy a fürdőbe.
Laura, mint mindig pontos. Elindultunk,de én képtelen voltam vezetni. Beértünk a kórházba,én meg mint valami őrült a recepcióhoz rohantam. Próbáltam érthetően elmondani,hogy mit akarok. Na ez volt az ami nem jött össze.
-Segíthetek?-kérdez rá a recepciós.
-Igen... Emili... a szülészeten van valahol...Pontosan hol?-erre a recepciós csak furán nézett,ezt a kísérőm észre is vette,ezért a recepcióshoz lépett.
-Jó napot! Kérem bocsásson meg a barátomnak,csak tudja első gyerek. Egy Emili Preskot nevű 20 éves lányt keresünk. Telefonáltak nekünk,hogy megindult a szülés.
-2.emelet-int a lift felé unottan.
-Köszönjük-rohanunk a lift felé. Amint felérünk az emeletre egy orvos megállított minket.
-Mr. Lynch?
-Igen?
-A barátnője már bent van. Kérem foglaljanak helyet a váróban.-mutat a váró felé.
-Rendben. Köszönöm-köszöntem meg,majd leültünk a váróba. És azóta is itt vagyunk.
Szépen lassan mindenki beért,ezért már nemcsak én és Laura idegeskedtünk. Egy idő után meguntam a várakozást,ezért elkezdtem sétálgatni az automatához,majd vissza. Ezt megcsináltam,vagy 10-szer,mire a tizedik alkalomnál egy orvosba ütköztem.
-Segíthetek?-kérdezi
-Az igazán jó lenne,ha valaki megmondaná,hogy hogy van a barátnőm.
-Miss...-keresgeti a kórlapok között a megfelelőt.
-Preskot.
-Á! Meg is van. Már háromnegyed órája kihozták.
-Háromnegyed?! Tudja mit? Nem érdekes. Most hol van?-kérdezem kissé ingerülten.
-A 40-es kórteremben-intett a folyosó végén lévő ajtó felé.
-Köszönöm-mondtam,majd elindultam.
Hogy nem vehettük észre,hogy már kihozták? Lehet,hogy nem előttünk tolták el. Hisz elég nagy ez a kórház.
-Riker hova mész?-jön oda hozzám Laura.
-A 40-es kórteremben. Ott van Emili. Gyere te is! Hiszen még is csak az egyik legjobb barátnője vagy-mondtam,majd átkaroltam a hátát,és elindultunk. Mikor beakartunk lépni a szobába hirtelen megtorpantam.
-Mi a baj?-kérdezi Laura,aki már majdnem bent volt az ajtón.
-Mi van akkor,ha nem akar látni?-kérdezem bizonytalanul.
-Ilyenekre még csak ne is gondolj! Emili mindennél jobban szeret téged. Ne idegeskedj, inkább gyere!-húz be az ajtón. Mikor beléptünk Emili éppen aludt,ezért csak megsimítottam az arcát.Majd az ágya mellé helyezett kiságyhoz mentem,és az ágyhoz kötött laphoz nyúltam. Olvasni kezdtem.

Név: Madison Marie Lynch
Súly: 3156 gramm
Hossz: 52 cm
Fejkörfogat:  33 cm
Születési hely,idő: Los Angeles, 2014. november 6. 16:47 
Anyja neve: Emili Stefany Preskot
Apja neve: Riker Anthony Lynch

Amint elolvastam a nevét szóltam Laurának.
-Laura! Gyere egy kicsit!-suttogtam.
-Mi az?-jön oda mosolyogva.
-A baba nevét nézd!-mutatok a névre
-De édes volt tőle,hogy az én középső nevemet adta a babának,mint középső nevet.-mosolyg.
-Tudom-szólalt meg a hátunk mögül Emili.
-Em!-öleli meg Laura.-Amint látom jól vagy. Úgyhogy most magatokra hagylak titeket-ölelte meg még egyszer,majd adott egy puszit az arcomra,és kirohant.
-Laura olyan...-kezdte el mondani,de félbe szakítottam.
-Fura.
-Mint mindig.
-De az öcsémnek tetszik,és talán már nem lesz olyan feszült a hangulat most,hogy újra a régi.
-Ne aggódj! Minden rendbe fog jönni-ült fel,és simogatta meg a hátam.
-Szeretlek.-ültem le mellé,és megcsókoltam.
-Én is.-nevet,miután kibújik a csókunkból.-És van egy hírem.
-Mi?
-Anyámnak új munkahelye lesz,és ezért el kell költöznie Chicago-ba.
-Vagyis?-nézek rá értetlenül.
-Vagyis beköltözhetünk a mi házunkba.
-Hiszen ez remek-ölelem meg.-Így legalább a kicsi Madi-nek is saját szobája lesz. Amúgy mikor engednek haza?
-Holnap.
-Akkor holnap reggel jövök érted,és most hagylak pihenni.-pusziltam meg a homlokát.
-Rendben.-mondta,majd visszadőlt az ágyba. Még egy utolsó pillantást vetettem Madison-ra,majd kimentem. A váróban már csak anya volt ott,mert a csapat egyik fele elment haza,a másik pedig vásárolni. Mi is haza indultunk,de otthon nem volt senki.
-Anya! Kik jöttek haza?-kérdeztem értetlenül.
-Ross és Laura.
-Ha nem itt vannak,akkor...
-Valószínű,hogy lementek a parkba. Tudod,hogy milyenek.-legyint anya. Közben mindenki beesik a lakásba a rengeteg cuccal.
-Na fiam üdv köztünk-fogja meg a vállam apa.
-Egy kérdés. Ugye nem kell veletek grilleznem?
-Persze,hogy nem.-jön oda Laura apja is.-És egy kérdés tőlem.
-Mondjad.-nézek rá.
-Ugye az öcséd,még vár a plusz családtagokkal?
-Biztos vagyok benne.-nevetem el magam,mire ő is elkezd nevetni.
Elköszöntem mindenkitől,mert ár nagyon fáradt voltam,és felindultam a szobámba.Ledőltem az ágyamra,és szinte azonnal elaludtam.

-Ross-

-Laura gyere már!-néztem hátra.
-Mennék én,de magassarkúban nem olyan egyszerű,mint tornacipőben.-erre csak vissza mentem,felkaptam,és körülbelül még egy olyan 10 percig cipeltem. Mielőtt odaértünk volna a meglepetésemhez becsukattam Laurával a szemét. Mikor oda értünk letettem,és átfogtam a derekát.
-Kinyithatod!-súgtam a fülébe. És amint láttam tetszik neki,amit lát. Mert a meglepetésem egy általam,és a tesóim által gyártott faház volt.

-Tetszik?-kérdeztem rá.
-Hogy tetszik-e? Imádom!-ugrott a nyakamba
-Tudom,hogy még vagy fél hónap van a szülinapodig,de már nem bírtam tovább magamban tartani.-csókoltam meg,majd felkaptam,és becipeltem a házba.

Először is: Ramikám,drága bölcs barátnőm =D Remélem tetszett. De azt is remélem,hogy másnak is tetszett. 
És most a következő részekből: 
Vajon minden rendbe jön a családban? És megtudják majd szokni az új jövevényt? Laura és Ross megmarad ilyen vidámnak,vagy össze omlik körülöttük a világ? Lehet,hogy egy újság cikk tönkreteheti az életüket?