-14. fejezet-

- Ross -

Eljött a nap. A nap, amit senki, szerintem még Laura se várt. Reggel 5:55 van le kéne mennem a kocsihoz. Ki mentem és mivel már tegnap bepakoltunk, ezért nem késtem el. Mikor leértem már mindenki ott volt.

- Na, gyerekek, mindenki kész?- kérdezte anyu. Én gyorsan odarohantam és felkaptam Laurát és elkiáltottam magam.

- Igenis kapitány!- erre Rocky is elkiáltotta magát.

- Hangosabban!- épp el akartam ismételni az előző mondatom, de Laura befogta a szám és így szólt.

- Ha megint elkezdesz kiabálni esküszöm, hogy nem állok jót magamért!- én meg csak bólogattam, miközben a keze a számon volt. Vicces látvány lehetett, mert Laura elkezdett röhögni, de hang nem jött ki a száján, csak csapkodott, mint egy retardált fóka :D Ezen persze én is elkezdtem röhögni. Szóval ott álltam és röhögtem, miközben  Laura a kezemben szakadt a röhögéstől. Egyáltalán nem néztünk ki röhejesen.

- Mivel most már mindenki visszatért közénk az ovis világból újra megkérdezem, mindenki kész az indulásra?- kérdezte ismét anyu.

- Persze - mondta Laura kicsit letörve, amin őszintén egy csöppet meglepődtem

Elbúcsúztunk mindenkitől, majd beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk. De nekem valami nagyon nem stimmelt. Laura csak nagyokat sóhajtott mellettem, nem igazán értettem, hogy miért.

- Minden rendben van?

- Miért ne lenne?

- Azt hiszed megúszod, ha visszakérdezel? Laura, bennem megbízhatsz. Legalábbis szerintem, nem tudom te,hogy vagy vele.

- Persze, hogy megbízok benned csak...

- Csak...csak mi?

- Csak nem érzem, hogy helyesen cselekednék.

- Miért ne cselekednél helyesen, mert követed az álmod? Jó igaz, hogy velem is élhetnéd az álmodat. Mármint nyugodtan felléphetnél a koncertjeinken, persze csak velünk.

- Komolyan?

- Komolyan. Na mit szólsz?

- Mármint?

- Fellépsz velünk a koncertjeinken, de nem iratkozol be az egyetemre.

- Persze. De miért ellenzed ennyire, hogy beiratkozzak?

- Mert New York és Los Angeles nagyon messze vannak egymástól, még térképen is. Nem akarok ilyen messzi lenni tőled. Soha.

- Akkor...most forduljunk vissza?

- Nem.

- Nem?

- Szerintem menjünk inkább várost nézni. Amolyan...újra együtt vagyunk hónapforduló.

- Tényleg, ha a szakítást nem vesszük bele, akkor pont egy hónapja, hogy együtt vagyunk.

- Akkor jöhet egy városnézés?

- Jöhet egy városnézés - mondta boldogan. Mikor New York-ba értünk, már délután volt. Ezért elmentünk ebédelni, mivel még nem ettünk.

- Nem akarsz szólni a suliban, hogy mégsem fogsz oda járni?

- De lehet, hogy szólnom kéne - mondta,majd elmentünk a sulihoz.

- Laura -

Mikor már bent voltunk a suliban, épp ketté akartunk válni, hogy megtaláljuk, hogy merre lehet a beiratkozás, de kaptam egy SMS-t. Elővettem és mikor láttam, hogy az iskolától jött hangosan felolvastam.

"Kedves Miss Marano!

Sajnálattal közöljük, hogy lekéste a beiratkozást. Így nem járhat egyetemünkre.

További szép napot"

- Ezt könnyen letudtuk. És most?- nézett rám nagy szemekkel Ross.

- Central Park?

- Nekem megfelel. Fagyi?

- Fagyííííí!!!!- visítottam,mint egy ötéves, miközben a park felé mentünk.

- Lehet, hogy ez mégsem olyan jó ötlet?- nevetett Ross

- Most már elhúztad előttem a mézes madzagot, úgyhogy ne szórakozz!- próbáltam fenyegetőzni, de belenevettem.

- Rendben, rendben - mondta, miközben megfogta kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. Mikor odaértünk a fagyishoz hagytam, hogy Ross beszéljen. Végül is tudja melyik a kedvenc fagyim.

- Jó napot!- köszönt a fagyi árus.

- Jó napot!- köszöntünk egyszerre, amin még a fagyis is elmosolyodott. - Kehely van?- kérdezte Ross.

- Attól függ, hogy milyen fagyiból szeretnék?

- Lehetne úgy, hogy mindegyikből tesz két gombócot egy nagy kehelybe?

- Persze - megkaptuk a fagyis kelyhet, fizettünk és elmentünk egy tóhoz. Leültünk a partjára, beszélgettünk, ettük a fagyit, és néztük a naplementét.

- Laura?

- Igen?

- Kérdezhetek valamit?

- Persze

- Miért hagytad, hogy Alice-el így elfajuljanak a dolgok? Mármint miért nem léptél közbe?

- Mert úgy gondoltam, ha te vele vagy boldog, és nem velem, akkor nincs értelme közbelépnem. Hisz nekem persze, ha van választásom, akkor azt választom, hogy együtt legyünk, de ha te velem nem vagy igazán boldog, akkor inkább legyél nagyon boldog valaki mással - ekkor éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon, amit persze próbáltam gyorsan letörölni, de Ross nem hagyta. Közelebb húzott magához, és megcsókolt.

- Én csak, és kizárólag veled vagyok boldog - mosolygott rám, majd újra megcsókolt.

- Lassan indulnunk kéne nem?- kérdeztem, miközben az órájára néztem.

- Kéne, de olyan jó itt. Veled - mondta és levette a pulcsiját, rám adta, majd hátradőlt. - Nem jössz?- kérdezte mosolyogva. Én pedig csak lefeküdtem mellé és hozzá bújtam. A mellkasán  aludtam el, majd reggel a simogató hangjára keltem. Várjunk csak reggel?!

- Csipkerózsika.

- Hali szőke herceg. Szerintem most már tényleg indulnunk kéne.

- Igazad van.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor csörgött a mobilom.

- Haló?

- Szia szépség (Riker mindig így hívja Laurát -szerzői megjegyzés-) itt Riker- szólt Riker a telefonba. - Ross ott van még veled? Mert ha igen akkor kérdezd meg, hogy mikor menjek érte, mert már elég késő van.

- Max a ház elé tudsz kijönni, mert úgy 20 perc és otthon vagyunk.

- Riker -

- A ház elé? Max 20 perc? Laura miről beszélsz? És ti? Miért mind a ketten jöttök? - hadartam a kérdéseket a telefonba

- Melyikre válaszoljak előbb?- kérdezte nevetve.

- Először a "Laura te miről beszélsz?"-re.

- Majd otthon minden elmondunk. Puszika - köszönt el.

Na, most mi van? Laura hazajön? De miért? Csak ezek a gondolatok bolyongtak a fejemben. Aztán rájöttem, hogy szólni kéne valakinek. De kinek? Senki sincs itthon, csak Emili és Delly. Miért is maradtam velük itthon? EGYEDÜL. Na mindegy.

- Csajok!!!- kiabálok az emeletről.

- Igen?????- hallom vissza drágalátos hugicám hangját, miközben rohanok le a lépcsőn. Bele ütközök Emilibe, aki majdnem lezuhan miattam a lépcsőn.

- Kicsim vigyázz!- kapom el gyorsan.

- Kössz. Mit is akartál mondani?

- Laura haza jön.

- Ez óriási!- mondja majd megcsókol.

- Ez tetszik.

- Mi?

- Laura haza jön, akkor te több jó hírt kapsz én meg több csókot tőled – vigyorgok.

- Na, szép. Ja amúgy arra gondoltam, hogy ha többiek is hazaértek tarthatnánk egy név ötletbörzét.

- Egy név...micsodát?

- Név ötletbörze. Tudod. Mindenki mond egy fiú és egy lány nevet, felírjuk azokat egy táblára és kiválasztjuk közülük a legjobb lány és fiú nevet.

- Ez jó ötlet. Őm...Kicsim...

- Igen?

- Tudom, hogy tudnom kéne, de mikorra is vagy kiírva?

- Riker Anthony Lynch ezt még elmondom, de a gyereked szülinapját, már neked kell észben tartani. November 6.

- Rendben most már tutira megjegyzem.

- Szeretlek. Te feledékeny szőkeség.

- Én is.

- Lili -

Na, jó szerintem rosszul látok, vagy képzelődök, már megint, mert azt hiszem pont most láttam befordulni az utcánkba Lauráék kocsiját. De nem igazán foglalkoztatott, mert már egy pár Laurás képzelődésem volt, pedig csak tegnap mentek el. Nem baj. Inkább odabújtam Ryland-hez, aki mellettem ült a kocsiban, és elkezdtem játszani a pulcsija cipzárjával.

- Mi vagy te macska?- nézett rám nevetve.

- Miau –bólogattam.

- Anyu lehet egy macskám?

- Az attól függ.

- Mitől?

- Hogy az a macska Lili vagy egy igazi cica.

- Melyiket engeded meg?

- Lilit megtarthatod, de akkor is a saját szobájában alszik.

- A saját szobás verzió nem igazán jön be, de legalább van egy Lili nevű gyönyörű cica barátnőm - nevetett, majd megcsókolt. A csókot én szakítottam meg azzal, hogy felkiáltottam, hogy akkor mégsem vagyok totál idióta.

- Miért is nem vagy totál idióta?- kérdezte Laura miközben szálltam ki a kocsiból.

- Mert nem csak képzeltelek titeket - mondtam miközben a nyakába ugrottam.

- Amúgy merre jártatok?- kérdezte Ross miközben már az ő nyakában voltam.

- Fagyit vettünk, annyi van, hogy nektek is jut.

- Kösz nem kérünk- vágták rá egyszerre.

-Bella-

- Na akkor mehet a grill party? - jöttem ki kézen fogva Rocky-val a házból.

- Szóval ezért van minden kipakolva. Várj csak! Szóval te tudtad, hogy jövünk? - kérdezte Ross.

- Persze. Laura írt.

- Jah tényleg még mondta is, hogy ír neked, hogy legalább egy valaki tudja, hogy jövünk - csapott a homlokára.

- Na mindenki megkerült- jött ki Riker nevetve, miközben Emili kezét fogta.

- Héj miről maradtam le?- rohan ki Delly az erkélyre.

- Semmiről- kiabál fel Laura tök természetesen.

- Akkor jó - kiabál vissza.

- Neki is írtál?- nézek rá.

- Nem, de várj egy pillanatot-ahogy ezt kimondta Delly már a nyakában is volt.

- Emili -

- Akkor megyünk végre grillezni? Mindjárt éhen halok - nyavajogtam, mire Riker felkapott és elcipelt a hátsókertbe. Mark, Jim (Bella apja), Damiano (Laura apja), Adam (Lili apja) neki láttak a sütésnek.

- Ötletbörze - kiabáltam mint egy idióta.

- Micsoda?- nézett rám mindenki.

- Mindenki mond egy fiú és egy lány nevet a babának, ezeket felírjuk egy táblára és utána eldöntjük, melyik két név a legjobb.

- Oki én kezdem - mondta Laura, majd beleült Ross ölébe - Madison és Jason

- Ross?

- Sofie és Mitchel

- Ryland?

- Liv és Brady

- Lili?

- Rockel és Robert

- Anya?

- Szerintem döntsétek el ti gyerekek, nekünk már volt lehetőségünk rá- mosolygott.

- Rendben.

- Bella?

- Jenny és Tom

- Rocky?

- Erika és Mazon

- Oksi.

- Ti nem választotok?-kérdezi Ryland.

- Nem. Ezért kellett az ötletbörze-mosolygott Riker.

- Ross -

- Gyerekek van egy bejelenteni valónk - mondtam, mire Rocky egyből másra gondolt, mint én.

- Ugye nem még egy gyerek?- nézett rám reménykedve. - Mert őszintén belőled egy is elég...sok – nevetett.

- Nem. Nem lesz gyerekünk. Tudtommal - néztem Laurára.

- Nem lesz- nyugtatott meg. - Még.

- Én is így gondoltam – bólogattam. – Nos, azt akartam mondani,hogy Laura ezentúl minden koncertünkön fel fog lépni- jelentettem be.

- Persze, ha nem gond- szakított félbe Laura.

- Gond? Ez az egyik legjobb hír, amit mondhattál!- ölelgette Rocky és Riker Laurát, aki csak úgy megjegyezném, hogy még mindig az ölemben volt.

- Készülj szépség, mert jövő héten lesz az első közös koncertünk - mosolygott Riker.

Örülök, hogy ilyen jól fogadták a hírt, hogy Laura is velünk fog koncertezni.

-13. fejezet-

 Március 30. -

- Laura -

Már csak egy nap és itt a beiratkozás. Mivel csak délutánra kell odaérnem, vagy is érnünk, ezért van időnk arra, hogy a teljes mai napot a családdal töltsük, meg persze a barátokkal.

Reggel, ahogy felébredtem a szekrényemhez szaladtam, és kiválasztottam a ruhákat, merthogy Riker és Rydel azt mondták, hogy egy ruha nem lesz elég a mai programokhoz. Miután ez megvolt beszaladtam a fürdőbe és feltettem a sminkem. Ezek után, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohantam ki az ajtón. Már mindenki kint várt rám.

- Mehetünk?- kérdezte türelmetlenül apu.

- Persze. De hova is megyünk?- vontam fel a szemöldököm.

- Az meglepetés- ölelt át hátulról Ross.

- Rendben. Mindenki szálljon be egy kocsiba. Nekem mindegy, hogy melyikbe, de egy kocsiba ötnél többen ne legyenek- jelentette ki anyu.

Mivel összesen 19-en vagyunk ezért 4 kocsira is szükségünk volt. Először az egyik kocsiba engem akartak sofőrnek betenni, de ahogy a volán mögé ültem megijedtem. Ezért leváltottak és helyettem Riker lett a sofőrünk.

A felosztás:

1. kocsi: Riker (sofőr), Emili, Ross, én és Rydel

2. kocsi: Apu (sofőr), Mark, Lili apja, Bella apja,

3. kocsi: Rocky (sofőr), Bella, Ryland, Lili, Ellington

4. kocsi: Stromie (sofőr), anyu, Emili anyja, Lili anyja, Bella anyja 

Nem tudtam, hova megyünk, de még azt sem, hogy merre, mert Ross végig a szemem előtt tartotta a kezét

- Most már leshetsz - szólt előröl Riker, mire Ross elvette a kezét.

- Na hogy teszik?- nézett rám reménykedve Rydel.

- Szép. De mégis hol vagyunk?

- Hát...Ott...Itt...Nem is tudom- dadogott össze vissza Emili.

- Az nem fontos, hogy pontosan hol vagyunk csak az, hogy végre itt vagyunk. Hoztál váltó ruhát?

- Igen, de miért is kellett hoznom?

- Mert nem garantálja senki sem, hogy tiszta maradsz- vigyorgott rám Riker

- Na de szálljunk ki végre a kocsiból, mert kezdek éhes lenni- mondta Emili, amire én csak azt tudtam kinyögni, hogy:

- Te mindig éhes vagy.

- Tudom.

- Piknik!- kiáltott fel Ross.

- Akkor meg mire várunk?- csapta össze a kezét Riker.

Ki szálltunk a kocsiból, ekkor apuék már nagyban sütögettek, anyuék meg a pokrócon ültek. Mi is oda mentünk, de ahogy leültünk Rocky oda rohant hozzánk, hogy menjünk el sétálni. A szülők maradtak csak Riker, Emili, Rocky, Bella, Ryland, Lili, Ellington, Rydel, Ross és én mentünk. Amíg sétáltunk körbejárt a kamerám a csoporton és annyi kép készült, hogy csodálom, hogy volt rajta ennyi hely.(csak azért mert a kocsiban is készültek képek, már amikor Riker olyan helyre ért, amiben biztos volt, hogy tutira nem ismerem fel.)

Íme, néhány kép:

Ezek még a kocsiban készültek:

 

(megjegyezném,hogy ha én és Ross egyszerre próbálunk beszélni, annak sosincs jó vége)

Ezek viszont már útközben:

Rengeteget hülyéskedtünk útközben. Futkároztunk, és nevettünk, mint az idióták. Egyszer csak Bellának furcsa, de inkább ovis ötlete támadt:

- Bújócskázzunk!

- Bella drágám 17 vagy inkább 7 éves vagy?- kérdezte viccesen Rocky.

- Szerintünk klassz ötlet-kiáltott fel Lili és Ryland

- Felőlem, okés a szitu-jelentette ki Riker, majd reménykedve nézett a mellette álló Emilire.

- Rendben. Akkor ma gyerek nap lesz- nevetett Emili, mire Riker keresztbe fonta karjait, és úgy tett, mint aki megsértődött.

- Ugye mi is csatlakozunk az ovis társasághoz?- nézett rám hatalmas kiskutya szemekkel Ross.

- Ez csak természetes. Rocky? Csak nézel minket, vagy bevállalod, hogy 19 helyett 9 éves vagy.

- Rendben. De mivel Bella ötlete volt, ezért ő is számol.

- Számolok én. De pontosan meddig is?- nézett kétségbe esetten Bella.

- Hogy állsz a háromjegyű számokkal?- kérdezte halál komoly arccal Rocky.

- Hát...izé...én...igazság szerint sosem voltam túl jó matekból- hebegett Bella.

- Tudjuk...tudjuk csak informatikából voltál jó - mondta Lili.

- Szerintem maradjunk az 50-nél. Hiszen, ez egy elég egyszerű szám, és nem háromjegyű- jelentette ki gúnyosan Rydel.

- Rendben akkor számolok - Bella a kezét a szemei elé helyezte és elkezdett számolni-1...2...3...4...- erre mindenki más-más irányba elfutott.

Úgy 40-nél tarthatott a számolás, mert én (mivel még nem találtam búvóhelyet) elég közel voltam Bellához, ezért hallhattam.

-47...48...49...50.Aki bújt, aki nem jövök!!!!!!- kiabálta.

Erre egy kicsit bepánikoltam (ugyan azt nem tudom megmondani, hogy miért. Hisz ez csak egy buta játék. Na mindegy a lényeg, hogy megtettem.) megcsúsztam egy kövön és bele estem egy vízzel teli barlangba. A többiek hallhatták a csobbanást, mert egyből oda futottak.

- Lehet, hogy csak valami kis állat esett a vízbe - magyarázta Bella.

- Ez túl nagy csobbanás volt ahhoz- mondta gyanakodva Rocky.

- Lássuk csak...- kezdett bele Riker - Álljatok egymás mellé sorba! Emili, Ryland, Lili, Rocky, Bella, Ross és én - számolta az embereket, mint valami tanár bácsi, majd nyugodtan a barlang bejáratához lépett és bekiabált- Laura! Ugye jól vagy?

- Igen. De kéne egy kis segítség- kiabáltam fel. Habár segítség nélkül is ki tudtam volna mászni.

- Várj egy picit!- hallottam, hogy miután felállt odament Ross-hoz és annyit mondott. - Gyere segíteni a szerencsétlen barátnődön, aki sikeresen beleesett a vízbe! - mondta és hallatottam a hangján, hogy mosolyog.

Mindenki odajött segíteni. Ross nyújtotta a kezét én elkaptam, és a belé kapaszkodó kis csapatot berántottam a vízzel teli barlangba. Csak Ryland és Lili maradtak kint.

- Ti nem jöttök?- kérdezte Rocky, miközben a hajáról a szájába kezdett folyni a víz.

- Mi csak felügyelők vagyunk- nevetett Lili.

- Tudjátok, vigyázunk a gyerekekre - folytatta az ökörködést Ryland.

-Ó, Tényleg?- vigyorgott gonoszul Riker, majd (tényleg nem tudom, hogy csinálta) lefröcskölte Ryland-et.

- Héj! Ez szabálytalan, és övön aluli és...- de nem tudta befejezni a mondatát, mert a Lili belelökte vízbe, de abba nem gondolt bele, hogy amikor ezt megtette Ryland épp a derekát fogta és így ő is beleesett.

- Na, Mr. és Mrs. Felügyelő hallgatjuk a terveteket arról, hogy hogyan jussunk ki innen - nézett kérdőn Bella, de már szinte fulladozott a röhögéstől.

- Szerintem. Ha bakot tartunk egymásnak, akkor ki tudunk mászni ott ahol bejöttünk - mondta Ryland úgy, mintha ez lenne élete eddigi legjobb ötlete.

- Vaaaaagy - kezdte Ross, és mivel úgy tűnt, hogy hosszadalmasan akarja előadni azt, amit mind a ketten kiszúrtunk, ezért félbe szakítottam.

- Vagy kimehetnénk a barlang bejáratán is - mondtam mire Ross úgy nézett rám...hát legyen elég annyi,hogy az a tipikus "Ezt még megbánod" arcot vágott.

- Jól van, jól van, ha te a könnyebb, és kevésbé izgis utat választod, akkor menjünk-mondta Ryland , és közbe azt állította ,hogy ő pontosan látta a bejáratot.

- Ak-kor meh-et-nénk? - kérdezte Bella dadogva,mire Rocky erősen magához szorította.

- Na, gyerekek megyünk?- kérdezte Riker.

- Ryland, ha gondolod segítek kimászni az eredeti terved helyszínén- röhögött Ross.

- Nagyon vicces vagy bátyó - mondta szarkasztikusan Ryland.

- Ne itt poénkodjatok, mert már nem csak Bella fázik- szólt közbe Emili, mire Riker felkapta és megölelte

- Most már jobb?- kérdezte elégetten.

- Persze kicsim, de én Laurára céloztam. Már kezd elkékülni a szája- mutatott felém Emili, de Riker akkor sem engedte el.

- Fázol szépség?- nézett rám aggódva Ross.

- Áááááááááhhhhhh, de hogy is, hogy gondolhatsz ilyeneket. Egyáltalán, hogy mered rólam azt feltételezni, hogy én Laura Marano fázok - mondtam cinikusan és, mint aki durcás keresztbe fontam kezeimet.

- Jól van, gyere te kis méregzsák! - kapott fel Ross.

- Tudod attól függetlenül, hogy imádok a karjaidban lenni, az nem azt jelenti, hogy már nem fázok - erre a mondatomra turbó sebességre kapcsolt, és kicipelt a barlangból. Miután kiértünk mindenki szépen lassan kiszállingózott. Kivéve Ryland és Rocky. A többiek már indultak volna, de én megtorpantam.

- Mi a baj?- nézett rám Riker, mintha mi se történt volna.

- Nem hiányzik valami?- kérdeztem vissza, de ő csak még furábban nézett, mint eddig. - Akkor máshogy kérdezem. Nem hiányzik a két idióta öcséd?- láttam, hogy leesik neki. Tudta, hogy melyik két nem normálisra gondolok.

- Lássuk csak...Ross itt van- kezdett bele mondandójába.

- Hallom ám- kiabált a fülébe Ross.

- Tudom, ezért mondtam ilyen hangosan- kiabált vissza Riker Ross fülébe. Ezen mi persze szakadtunk, szinte teljesen megfeledkezve a két srácról. Ekkor Bella felsikított. Mikor hátra fordultunk, már Rocky karjaiban volt.

- Hol van Ryland? Hisz,ha Rocky itt van, akkor vagy szívatás áldozata lett, vagy...- de nem tudta befejezni, mert kitört belőle a nevetés.

- Mi az? Rydel? - kérdeztem mire megfordított és már ketten szakadtunk a röhögéstől. Erre már mindenki megfordult és azon röhögött mindenki vagy 10 percen keresztül, ahogy Ryland próbál kimászni a barlang felső bejáratán, ahol még beesni is rossz volt, nem hogy kimászni onnan. Jó,hogy nem látott minket senki, biztos furán nézett ki, ahogy egy srác próbál kimászni egy barlangból, és egy csapat tini akik fulladoznak a röhögéstől.

- Ne röhögjetek inkább segítsetek! - nyögdécselt Ryland.

- Ne rám nézzetek én tartottam neki a bakot - bújt ki a feladat alól Rocky, erre Riker és Ross fejrázva mentek segíteni neki.

Ezek után mindenkinek elment a kedve a bújócskázástól, inkább visszaindultunk a piknik helyszínére. Ahogy szülők megláttak minket először nem jutottak szóhoz, majd elkezdtek röhögni, de nagyon.

- Veletek meg mi történt?- kérdezte Stormie, de nem igazán értettük, mert annyira nevetett. Miután Mark-nak sikerült abbahagynia a nevetést lefordította az eddig nem értett szavakat.

- Stormie azt kérdezte, hogy veletek meg mi történt.

- Bújócska, csúszós kő, barlang, víz, Laura, majd mindenki beleesett- sorolta Lili a történteket, mire a szülők furán néztek, és már nem azért, mert mindenki csurom vizes, és Ryland még sáros is.

- Az úgy történt, hogy Bújócskáztunk Laura megcsúszott egy kövön és beleesett egy vízzel teli barlangba, amikor ki akartuk húzni mi zsenik beleestünk- mondta el most már érthetően Rydel.

- Értem, akkor most menjetek és öltözzetek át - mondta anyu mire mindenki elvonult száraz ruhába bújni.

Miután mindenki visszajött, és megettük azt a rengeteg kaját, amit apuék csináltak anyura megint rájött a "ez a kismillió kép még nem elég" roham és előszedte a saját fényképezőét és még több kép készült.

Ilyen képeket is csak anyu tud gyártani. Mondjuk nem mintha Lili és Ryland nem szeretne fényképezni.

Azt mondjuk egy kicsit sem értem miért rólam és Ross-ról készült a legtöbb kép. Szerintem Rydel és Ellington sokkal édesebbek, vagyis viccesebbek voltak.

Miután mindenkinek elege lett a sok fényképezgetésből és befejeztük a kajálást úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a partra. Mikor odaértünk a szülők kerestek egy árnyékos helyet. Szerencsére van a partnak egy eldugottabb szakasza, így szinte senki sem zavart minket. A srácok több klassz számot is elénekeltek. Még olyanokat is, amiket nem Riker és Rocky írtak, hanem én. Ilyen volt a Heard it on the radio is, meg persze a Na na na, de ezt a számot nem egyedül írtam, hanem Ross segítségével. És a srácok bepróbálkoztak nálam a Say you stay című számmal. De mikor kijelentem, hogy nem (egyébként a szám címe azt jelenti, hogy mondd, hogy maradsz) mindenki "felháborodott". Riker elfordult és nekem háttal úgy tett, mint aki megsértődött. Rocky és Ryland kijelentették, hogy szoktatják magukat a gondolathoz, hogy nem leszek itt velük, ezért elmennek nélkülem röplabdázni a lányokkal (ennek azért kellet volna bosszantónak lennie, mert a kedvenc labdajátékom a röpi). Ellington és Rydel elvonultak inkább sétálni és messziről lehetett hallani, ahogy egymáson röhögnek. Riker vett a példán és Emilivel elmentek egy épp látótávolságon belüli fához és Riker egyfolytában Emili hasához tette a fejét abban reménykedve hátha fejbe rúgja a gyereke. Ross egy darabig, csak maga elé bámult. Én bármit tehettem nem figyelt rám, ezért arra jutottam, hogy belemásztam az ölébe és megcsókoltam, erre persze egyből felfigyelt.

- Ó, ne haragudj csipkerózsika talán felébresztettelek az álmodból?

- Én vagyok csipkerózsika?

- Felőlem lehetsz a hercegem is, nekem mindegy.

- Mindegy?

- Igen.

- Ez esetben...- de nem fejezte be a mondatát, hanem felkapott és ahhoz a sziklához vitt, amiről le szoktak ugrálni, mikor ezt megláttam elkezdtem visítani, de minden hiába Ross, már csak azért is leugrott a szikláról, velem a kezében.

- Te meg vagy húzatva?

- Te mondtad, hogy neked mindegy.

- Én arra gondoltam, hogy nekem mindegy az, hogy csipkerózsika vagy herceg vagy.

- De ettől még lehetek a herceged?

- Hát még át kell gondolnom

- Vagy inkább...- de már megint nem fejezte be mondatát. De most legalább nem ugrottunk le sehonnan, hanem megcsókolt. A mi kis rózsaszín buborékunkat Lili és Bella szakították meg.

- Hát ti?- kérdezte Bella, úgy hogy alig kapott levegőt a nevetéstől.  

- Csak gondoltam Laura szívesen úszna egyet - mondta Ross halál komoly fejjel.

- Hát ezt rosszul gondoltad- vágtam rá egyből.

- Gyerekek ti meg mit csináltok?- szaladt oda hozzánk Mark és apu.

- Hát az úgy történt, hogy...- de nem tudtam befejezni, mert Rocky közbe vágott.

-Ó majd én és Ryland megmutatjuk, hogy mi történt - erre felkapta Ryland-et és el akart kezdeni futni,de Lili beleszólt.

- Na, erre kíváncsi vagyok - vigyorgott, de egyből ráfagyott a vigyor az arcára, amikor meglátta, hogy Rocky leteszi Rylandet.

- Nem. Nem. Nem - rázta a fejét Bella.

-Ó dehogynem - mondták a srácok szinkronban gonosz vigyorral az arcukon. Aztán felkapták a lányokat és beugrottak a vízbe.

- Na kb ez történt- bólogattam, de közben majd megszakadtam a nevetéstől.

- Ez nem vicces- állította Lili Ryland karjaiban.

- Ó dehogynem - vágtam rá.

- Ross rémlik az a videó játék? Tudod az amelyiket kölcsön akartad kérni,de én nemet mondtam.

- Igen. De ez most, hogy jön ide?

- Úgy, hogy kölcsön adom ha...- nem folytatta, hanem csak lefele mutatott. Nem tudtam mit akar ezzel, de volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudom. És így is lett. Ross a víz alábukott, ezzel nem is lett volna baj, ha nem a kezében lettem volna.

Miután Bella és Lili kiélvezték a bosszút, sikerült kikászálódnunk a vízből. Riker és Emili is visszatértek kis utazásukból és mikor ránk néztek, kitört belőlük a nevetés (mondjuk, nem csodálom egy csapat csuromvizes tini láttán).

- Veletek meg mi történt csajok?- kérdezte Emili.

- Rocky- jelentette ki Bella.

- Ryland- mondta Lili.

- Ross- nyögtem ki én is, mire Emili olyan "most már mindent értek fejet vágott". Mivel meleg volt elég hamar megszáradtunk, és folytattuk a bohóckodást. Amit természetesen Stormie meg is örökített képeken.

Miután meguntuk a strandot haza mentünk medencézni. Vízből vízbe, micsoda logika. Otthon a hülyéskedés folytatódott. A fiúk szaltózgattak a vízbe. Emili, Lili és Bella egy-egy matracon feküdt a vízben. Az összes szülő kártyázott a kerti asztalnál. Mi meg Rydel-lel kint beszélgettünk, miközben két napozó ágyon feküdtünk. Néha azt néztük, ahogy valamelyik srác ráesik az egyik matracos csajra, és ha ilyen történt mi majd meghaltunk a röhögéstől. Egyszer azon kaptam magam, hogy a semmibe beszélek, mivel Rydel elszaladt valahova, én pedig nem vettem észre, hogy nincs mellettem. Mikor visszajött egy dobozt nyújtott át nekem.

- Mi ez?- néztem rá kérdőn.

- Csak nyisd ki - mondta kissé sejtelmesen.

Kinyitottam és egy nyaklánc volt benne.

-Rydel ez nagyon édes.

- És itt a másik fele-mutatott a nyakában lógó rózsaszín nyakláncra. - Fordítsd meg!- megfordítottam és az enyémbe az volt bele gravírozva, hogy "Rydel".Az övébe pedig az, hogy "Laura".

- Ez nagyon cuki, imádom-öleltem meg.

- Örülök, hogy tetszik. És csak azt akartam, hogy tudd, hogy még sosem volt örök legjobb barátnőm, mostanáig.

- Mi mindig a legjobb barátnők maradunk. Holnaptól pedig minden este videó chatelünk.

Eljött az este, mármint a nagyon késő este, és mi Ross-sal korán indulunk, ezért megbeszéltük, hogy reggel 6-kor találkozunk, és mindenki akkorra jön ki búcsúzkodni.

Ez volt életem legjobb napja kár, hogy már is vége van.

                                                            Én és az én BFF-em Rydel

Bocsika,hogy ilyen sokáig tart a fejezet megírása.Csak azt akarom,hogy ez a rész különleges legyen,de ehhez idő kell.Megígérem igyekszem.A hétvégén megpróbálom feltenni az új részt.
=) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =)=) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =)