-1. fejezet-

- Laura -

Már épp indulni készültünk a reptérre amikor eszembe jutott hogy a suliban maradt a kedvenc tánccipőm ezért indulás előtt még gyorsan beugrottunk érte. Beléptem az iskola kapuján és szinte gyűlöltem oda járni (hiába voltam él tanuló), de végül is én is tinédzser vagyok ez szinte elkerülhetetlen.

Beléptem a régi táncterembe, és ahogy körbenéztem egyből elkapott a sírás. Összeborultam a tükör előtt, és azt gondoltam magamban bárcsak még maradhatnék csak az év végéig,de már nem gondolhattam meg magam, miattam költözünk hiszen ezt akartam, elhagyni ezt a helyet örökre. Ezért gyorsan beraktam a táskámba a cipőmet és rohantam ki. A lányok furcsán néztek rám mikor kiértem kisírt szemekkel,(ugyan is mi külön kocsival mentünk)

- Mi a baj?- kérdezte Emili

- Semmi, csak az a sok szép emlék- mondtam.

- Mehetünk? Vár az új kaland, az új élet!- ujjongott Lili

Elindultunk és útközben a kocsiban R5 számok sokaságát hallgattuk. Mindenki áradozott a saját kedvencéről. Nekem Ross a kedvencem. Emilinek Riker, Bellának Rocky, Lili pedig teljesen oda van az öccsükért Ryland-ért.

Megérkezünk a reptérre anyuék már ott vártak ránk. Ekkor megszólalt egy monoton hang:

- Kérjük, kedves utasainkat fejezzék be a beszállást a Los Angeles-i járatunkra!- erre mindenki elkezdett sprintelni a bejárathoz, még épp időben.

Pár órával később:

Végre megérkeztünk. A gép épségben leszállt, és már alig vártam, hogy a lábam stabil talajt érjen. Én vagyok ebből a kis csapatból az egyetlen, aki nem bírja a repülést, de mindegy is, mert már leszálltunk. És elmentünk az új házunkhoz. A négy ház egy utcában, egy sorban, egymás mellett volt. Minden ház kívülről nagyjából egyforma volt, persze mindnek más színe volt, de belülről minden ház  különböző volt.

A bútorok már a kertben voltak már csak be kellett vinni. Mindenki segített mindenkinek, mert hát mégis csak négy házat kell ma még berendeznünk . Fárasztó volt, de amikor kész lett valami eszméletlen milyen csodálatos volt. Bár mondjuk az egy kicsit meglepett, hogy anyu és apu megengedték, hogy én válasszam ki a szobámat. Persze én egyből megcéloztam azt a szobát, amelyiknek van erkélye. Miután berendeztem szó szerint az lett a kedvenc helység  számomra az egész házban.

A lányok is készen lettek a szobákkal így leültünk tévézni a szobámba. Ekkor csöngettek.

- Anyu kinyitod?- kérdeztem,de választ nem kaptam.

- Apu?- de megint csak magamban beszélhettem.

Lementem és kinyitottam az  ajtót. De amikor ezt megtettem nagy meglepetés várt. Előttem állt "Ő" a példaképem. De hogy kerül ide? És...