-2. évad/ 2. fejezet-

-2 hét múlva-

-Laura-

Még két hét és kezdődik a forgatás. Nagyon remélem profi a sminkes, mert az arcom kezd egy kicsit...nos már nem teljesen úgy nézek ki, mint mikor idejöttem. A szemeim karikásak, és nem csak reggelente. Annyira szörnyen nézek ki, hogy már a videó chat-et is csak úgy használom, hogy nincs bekapcsolva a kamera. Biztosan nagyon meglepődnének a többiek ha meglátnának. Fogytam az elmúlt két hétben 8 kilót, szó szerint be van esve a képem. De nézzük a puszta tényeket...alkoholista lettem. Függök a cigitől és a piától. Anyámnak igaza volt, szörnyen befolyásolható vagyok. A szüleim...már nem is tudom mióta nem beszéltem velük. A legutóbbi mondat, amit anyu mondott " Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége". Ő egyből rájött minden apró kis titkomra, mikor meghallotta a hangom. Már egy hete otthon vannak, de Ross még mindig nem tud semmit. Delly próbálja tartani a hátát, de nem várhatom el tőle, hogy hazudjon az öccsének. És állítólag már Emili is tudja, aki meg nem meri elmondani Riker-nek. Szóval mondhatni tönkreteszek egy jó pár családot. Nem mondom, hogy nem érdekel, de nem akarom őket elveszíteni, viszont nem tudom, hogyan titkolja tovább. Brad is látja, hogy valami nagyon nincs rendben velem, de mindig csak azt mondogatja "Kicsim te napról napra gyönyörűbb leszel" pedig pontosan jól tudom, hogy milyen vagyok. Ma van a Somebody to you videójának forgatása. Kivételes eset, hogy visszautazok Amerikába. Ráadásul LA-ben fogunk forgatni. Hát ez csodálatos, egyszerűen...
Jelen pillanatban hol vagyok? A repülőn ülök Brad és James között. És ha jól látom James pillanatok kérdése és lecsapja a mögötte ülő kis srácot, amiért rugdossa az ülését. Brad valamit beszél hozzám, már vagy tíz perce, de nem igazán figyeltem rá.
-Szerinted Laura?-fejezi be monológját.
-Mi? Hol? Mikor?-nézek körbe zavarodottan.- Jaj Brad légyszi ne haragudj, csak...
-Csak valahol tök máshol jársz. Nem haragszom, tudom milyen nehéz neked mostanában.- fogja meg a kezem.-És ugye megint azon a szőke srácon gondolkoztál, akivel beszélgetni szoktál? Mert ha igen, akkor szeretném, hogy tudd! Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.-néz mélyen a szemembe.
-Tudom.-bólintok, majd megcsókolom.-És nekem másra nincs is szükségem a boldogsághoz, csak rád.-mosolygok.
A repülő lassacskán le is szállt, ránk pedig már várt a kocsi a reptér előtt. A partra mentünk, ahol a felállított sátorba, vagy mi be megcsinálták a sminket és felvettük a klipphez szükséges ruhákat.
-Laura!-szól Tristan, mikor kész lettem.-Először is, kezdesz újra úgy kinézni, mint mikor megismertelek. Másodszor is, itt vannak a statiszták, akik melletted lesznek.
-Rendben! Köszi!-állok fel a székből, majd kimegyek a sátor elé.-Sziasztok!-megyek oda egy csapat lányhoz.
-Heló biztosan te vagy...-kezdi el az egyik csaj, de roppant ismerős hang félbe szakítja.
-LAURA!-rohan felém Bella.
-Bella?-ölelem meg.-De te mit keresel itt? És ugye más nincsen veled?!
-Statiszta vagyok a The Vamps klippjébe. És miért olyan fontos, hogy ne legyen itt más?
-Csak, mert... izé...-nevetek fel kínosan, és az ujjaimat babrálom.
-Minden rendben van?-karol át Brad.
-Persze! Brad Ő itt egy régi nagyon jó barátnőm Bella. Bella Ő itt Brad...a barátom.
-Lau gyere egy kicsit!-húz félre.-Most már értem, hogy miért nem lehet itt más. Miért nem mondtad el? És mióta?
-Emlékszel a napra mikor elmentem? Na aznap találkoztunk. És másnap jöttünk össze.
-Vagyis kb két hete titkolod előttünk?!-akad ki.
-Delly és Em is tudják, de ígérd meg, hogy nem szólsz Ross-nak, se senki másnak. Kérlek!
-Laura Marie Marano! Ha nem ismernélek már kis korom óta, most hatalmas bajban lennél!-nevet, majd megölel.- De ma még együtt lógunk!
-Mindenképp! De most menjünk, mert Connor nem igazán szere várni.-nézek hátra srácokhoz, ahol az említett személy fel-alá mászkált. Visszamentünk, majd a megbeszélés után felvettük a klipp jeleneteit.

-Riker-

Korán reggel a gyereked sírására kelni nem a legszerencsésebb dolog. Kinyitottam a szemem, majd oldalra pillantottam.
-EMILI!-kiabálok a nem mellettem fekvő feleségemnek. Ezt még mindig fura kimondani, de nem bántam meg. Viszont azt még mindig nem tudom, hogy hol van Em. Felkeltem az ágyból és felvettem Maddy-t ,majd lebaktattam a konyhába. Itt sincs. Komolyan ehhez a nőhöz szótár és térkép kell.
-Te tudod hol van anyu?-nézek a lányomra, aki csak elégedetten mosolyog.-Ezek szerint te sem vagy okosabb anya ügyben mint én.-nevetek, majd elkezdek vele játszani.- Feel éés Lee.-emelgetem. Még egy darabig eljátszottunk, majd rájöttem, hogy mind a ketten éhesek vagyunk. Azta! Micsoda felfedezés! Kimentem a babatápért, majd betettem Madison-t az etetőszékbe. Amit nem mellesleg Rydel választott, így Hello Kitty-s és rózsaszín. Nem is tudom, mi lenne, ha fiam lenne. Sikeresen megettem az én pici lányomat és magamat is. A tegnapesti pizza, pont tökéletes volt erre a célra. Leültem TV-zni, de csak az adók között kapcsolgattam, mire valami katicás mesénél Maddy elkezdett nevetni.
-Ezt nézzük?-nézek rá, de Ő csak tovább mosolyog.-Felőlem!-megyek érte, mert betettem a kiságyba. Visszaülök vele a kanapéra, és beleültetem az ölembe, úgy néztük tovább a mesét. A harmadik epizód után Emili lihegve és feszülten lép be az ajtón, zacskókkal a kezében.
-Veled meg mi történt?-kelek fel és visszateszem a helyére az ölemben ülő csöppséget. Kérdőn meredek a redőnyöket lehúzgáló Em-re.
-Fotósok, újság írók, rengeteg dühös rajongó!-sorolja, majd sírva összeborul.
-Milyen fotósok és mi van?!-rohanok oda hozzá.
-Utálnak...-zokog.
-De mégis...-kezdem el, mire leesik, hogy Emilit utálják a rajongók, mert gyereke van tőlem.- Ezt nem hagyom annyiban!-pattanok fel és az ajtóhoz sietek, ahogy kinyitom az újságírók megrohamoznak.
-Riker! Riker! Mit fűzne a gyerek dologhoz?
-És ki ez a lány?
-Valóban volt esküvő?-sorolják a kérdéseket, mire reakció képetelenségemben becsapom az ajtót. Berohanok a telefonomért, és szólok anyáéknak, hogy jöjjenek ide, MOST. Kicseng...kicseng...és persze, hogy nem veszik fel. Pár perc múlva csörögni kezd a mobilom, Ross hív.
-Kik azok az emberek a ház előtt?!-kérdezi idegesen az öcsém.
-A mi házunk előtt vannak, és te vagy ideges?!
-Nekünk is jutott belőlük ne aggódj!-mondja teljes paraszt stílusban. Hát igen Laura mostanában nem igazán beszél túl sokat a beszélgetések során, így drága öcsikém elég ideges, és ilyenkor bunkó.
-Inkább add anyát, mert te használhatatlan vagy!-erre nem mond semmit, csak a lassú komótos lépteket hallom.- Kicsit tempósabban!-kiabálok a telefonba, mire meghallom anya hangját.
-Ki az Ross?
-A kedvenc!-vágja anyához a szavakat.
-Riker kicsim minden rendben van?-veszi át a telefont.- Mi van ezzel a sok emberrel?
-Fotósok és dühös rajongók. Kifejezetten nagyon dühösek!-hallom meg a dörömbölést a redőnyön.
-Adj egy percet kicsim és ott vagyunk!-teszi le a telefont. Egy kis idő múlva a hatalmas hangzavarban meghallom apa ordítását.
-TŰNJENEK MÁR EL! A SAJÁT ÉLET LUXUS?-igen ez tipikusan csak az én faterom lehet. Berontottak a házba, majd anya egyből Emilihez sietett.
-Jaj kicsim nincs semmi baj! Minden rendbe fog jönni!-ölelik meg egymást.
-De addig amíg ez megtörténik mit fogunk tenni?-nézek anyára.
-Tisztázzuk valahogy Emilit!-jelenti ki apa.-Ja és nem mentek mostanában túl sok helyre!
-Rendben!-bólintok. A szüleim miután mindent leellenőriztek, hogy rendben van-e, elmentek. Az ablakokhoz léptem, hogy felhúzzam a redőnyöket, mert ha jól hallom a fotósok leléptek. Emilit leültettem a kanapéra, hogy nyugodjon meg.

-Bella-

A forgatás végén Lauval elmentünk egy közeli pizzázóba, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nagyon furcsán viselkedik, teljesen ki van készülve.
-Mikor kezdődik a forgatás?-tanulmányozom a menüt.
-Két hét múlva.
-Nagyon furcsa és rendkívül szótlan vagy. Mi történt?-nézek fel rá aggódva.
-Csak a...-kezdi el, de a pincér félbe szakítja.
-Mit hozhatok?
-Egy hawaii pizza és egy diétás kóla.-válaszolok.
-És önnek mivel szolgálhatok?-néz Laurára.
-Egy gyrosos  pizza lesz, és valami alkohol italuk?
-Pezsgő?-kérdez rá a a pincér, én meg csak ide-oda forgolódok, nem tudom higgyek-e a fülemnek.
-Valami erősebb?
-Esetleg még tartunk Jack Daniels-t is...
-Az tökéletes lesz!
-Megkérdezhetem, hogy hány éves a kis hölgy?
-19. De ez nagyon fontos, fájdalomcsillapítónak kell.
-Rendben...Rögtön hozom.-megy el.
-Alkohol? Valami erősebb?-csodálkozom.-Laura életedben nem ittál. Mi a fene történt?
-Csak...-vesz egy mély levegőt.-Nem tudtam elviselni.
-Mégis mit?
-Azt hogy nem lehetek itt, hogy...
-Nem lehetsz Ross mellett.
-Nem tudod, milyen szörnyű.
-Ahogy te se, mert csak te gondolod, hogy elveszítetted!-akadok ki.
-Ami megtörtént, megtörtént. Felejtsük el!
-Ezt én szoktam mondogatni és...
-Valami nagyon nem stimmel, nem kérlek, hogy értsd meg, csak fogadd el. nem én akartam ilyen lenni, ezt kaptam kártyán! Nem én akartam 8 kilót fogyni, és beesett arccal mászkálni! Én...én nem akartam összejönni Brad-del! Csak megtörtént.
-De Laura ez nem te vagy!
-És ha mégis? Ha végig ez voltam, csak senki nem vette észre? Erre még nem gondoltál?-pattan fel majd kiviharzik. El sem hiszem, hogy elment. Próbáltam megkeresni, de elveszett a tömegben. Valószínűleg már nem lesz alkalmam beszélni vele, mert holnap reggel vissza is indulnak.

-2.évad/1.fejezet-

-Laura-

Ahogy leszállt a repülő megszereztem a csomagjaimat,majd egyenesen a az SMS-ben kapott címre mentem. A bejárat előtt automatikusan kulcs után kutakodtam a táskámban,mire kinyílt az ajtó. Felnéztem,de nem akartam hinni a szememnek.
-Sel?-nézek az előttem álló lányra.
-Laura? Úristen annyira hiányoztál!-ölel meg.
-Te is nekem. De mit keresel itt?
-Szerepelni fogok egy filmben. Egy Amy nevű lányt fogok játszani.
-Te játszod Amy-t? Én meg Ally-t fogom játszani.
-Hiszen ez óriási!-ölel meg újra,majd észbe kap és felkapja az egyik táskámat. Ahogy belépünk a házba a telefonhoz sietek,hogy felhívjam a rendezőt. A hosszadalmas dumálás után,hogy ezentúl itt fogok lakni Selena-val,és hogy 1 hónap múlva kezdődik a forgatás és hogy a jövőhéten megbeszélés lesz (ezért érdemes volt ilyen korán eljönnöm otthonról),meg ilyenek,bepakoltam az új szobámba. Elővettem a laptopom és felhívtam a családom.
-Hali!-erőltetek egy hihető mosolyt a z arcomra.
-Szia!-szóltak bele egyszerre,ami miatt jó nagy hangzavar lett,mivel 11 ember kiabált össze-vissza,mire Sel bejött.
-Mi van itt?-nevet.
-Csak a család.-legyintek nevetve.-Gyere! Em és Bella is a vonalban vannak.-hívom közelebb,majd csendre intettem a többieket a másik vonalban.-Figyeljetek! Be szeretném mutatni a lakótársam!
-Helóka!-jön közvetlen mellém.
-Selena?-kérdezi szinkronban Emili és Bella.
-Honnan ismeritek?-néz pöszén Rik Maddy-vel az ölében.
-Sel abba a suliba járt ahova mi is,mielőtt eljöttünk. De te mit keresel ott?-néz Emili Rik-re,majd a képernyőre.
-Egy filmben fogunk játszani.-ölelgetjük egymást.-Amúgy ki a csöppség a helyes szöszi kezében?
-Ő itt Maddy...a lányom.-emeli fel.
-Jaj Emili gratulálok!-mosolyog kedvesen Sel.
-Egyébként bemutatom a többieket!-kezdi el Bella.-Ő itt Rocky.-nyom egy puszit az említett arcára.-Riker. Ryland. Rydel és Ellington..-megy végig a srácokon,mire Selena csak int egyet köszönésként.
-Ross hol van?-hiányolom.
-Na jó nekem ez már túl sok "R" betű.-nevet Sel,majd őt követően mindenki.
-Ha tudnád ezt már hányszor mondták.-jegyzi meg Rydel.-És a kérdésedre visszatérve,fogalmunk sincs,hogy hol van Ro...-szakítja meg mondandóját.
-Ross?-lép be nevetve a szőkeség.-Mihez kellek?
-A csajod hiányol.-üti vállba Rocky.
-Én is őt.-nevet fel keservesen,majd leül.
-Szerintem mi most egy kicsit lelépünk, vagyis majd holnap beszélünk. Puszika!-tessékeli ki a többieket Delly, így csak Ross marad bent.
-Sel egy kicsit magunkra hagynál?-nézek reménykedően barátnőmre.
-Persze!-megy ki,de még egy pár halk szóra visszanéz az ajtó mögül.- Tök cuki!-nevet,én meg intek mosolyogva,hogy menjen már ki.
-Kedves lány.-teszi az ölébe a laptopot.
-Az. Egyszerűen imádom!-mosolygok.- Ross! Valamit meg kéne beszélnünk!-fordítom nagyon komolyra a szót.
-Velem tudod,hogy bármit bármikor meg lehet beszélni.-mosolyog.
-Azt majd meglátjuk...-mondom sóhajtás közben.-Tudod gondolkoztam.
-Na ez már most rosszul indul.-nevet fel keservesen.
-Szeretném,ha találnál valaki mást,akivel boldog lehetsz!-folyik le könnycsepp az arcomon.
-De én csak és kizárólag VELED vagyok boldog.-akad ki egy picit.
-De most egy óceán választ el minket,meg szinte az egész USA.-érvelek.
-De azt mondtad, haza jössz!
-Tudom,de már semmiben sem vagyok biztos.-temetem az arcom a kezeimbe.
-Legalább kössünk egyességet.
-Még pedig?
-Ha legközelebb találkozunk és valamelyikőnknek lesz valakije,akkor elfelejtjük egymást. Addig pedig,csak egy kis reményem had maradjon meg arról,hogy újra láthatlak.-néz rám reménykedve.
-Rendben!-mosolygok.-De most mennem kell,mert még ki kell pakolnom és itt már este van. Szia!
-Jó éjt!-köszön el,majd letesszük.
Te jó ég! Nem hiszem el,hogy beleegyeztem ebbe az őrültségbe. Hisz összeroppan valamelyikünk lelkileg,ha megtudjuk,hogy a másiknak van valakije. És... Mi ez a hang? Kintről jön,de biztos,hogy nem Selena. Vagyis nem csak Ő. Kivándorolok a nappaliba,de már az ajtón kilépve hallom,hogy miről beszélnek. Valami srác van itt, és eléggé idegesnek tűnik.
-Ezt te nem érted Selena! Ha nem találok valakit,aki szerepel a klippben,akkor nem is lesz semmilyen klipp!-akad ki még jobban.
-Heló...?-lépek be a nappaliba.
-Szia!-néz rám a srác,de a hangja most már teljesen nyugodt. És meg kell jegyeznem elég helyes.
-Brad! Ő itt Laura.-mutat rám.-Laura! Ő itt Bradley.-mutat... ezek szerint Brad-re
-Öhm...izé...-dadog össze-vissza, nagyon édes. Várj nem! Nem édes! Egyszerűen nem lehet!
-Asszem megtaláltam a megfelelő lányt a videóba.-nevet Sel.-Méghozzá téged Laura!
-Engem?-nézek csodálkozva.
-Ez remek ötlet!-derül fel teljesen Brad.
-Mi?-fordulok felé.
-A klippembe egy gyönyörű,csinos lányt keresek. Mind a két feltételnek megfelelsz. És ahogy elnézlek nem vagy az a "hiszti rohamot kapok,ha nincs elég hideg vizem" fajta.-nevet.
-Nem,nem vagyok olyan. Amúgy milyen klipp?
-A bandámé. A nevünk The Vamps. A szám pedig amihez a videó lesz,az a Somebody to you.
-Az csúcs.-mosolygok akaratom ellenére is.
-És majd elfelejtettem!-csap a homlokára.-Demi is énekel velünk a klippben.
-Demi? Mármint Demi Lovato?
-Igen. Akkor bevállalod?-néz rám reménykedve.
-Persze!
-Király! De nekem most mennem kell. Viszont holnap felhívlak,csak a számod kéne.-nevet.
-Máris! Sel adnál egy papírt?
-Ezzel szolgálhatok.-ad a kezembe egy tollat.
-Írd a kezemre!-húzza fel a dzsekije ujját, mire én ráírom,hogy Laura és a számom.
-Tessék!
-Köszönöm Mylady! Holnap hívlak!-nevet,majd ki megy az ajtón.
Úristen! Annyira édes és humoros és...és... Nem! Nem szabad belé zúgnom. Én Ross-sot szeretem...Vagyis szerettem,vagy nem is tudom már a fenét akarok. Szívem szerint most legszívesebben kocsiba pattannék és belehajtanék a Temzébe.
-Minden rendben van?-szakítja félbe Sel a "Hajtsunk a Temzébe, hátha megfulladunk" elméletem szövögetését.
-Igen! Persze...Vagy nem tudom. Sőt ha belegondolok már nem sok mindent tudok.-nevetek fel keservesen.
-Na öntsd csak ki a szíved!-ülünk le a kanapéra.
-Szóval...-veszek egy mély lélegzetet.-Mikor kiköltöztünk LA-be a házunk pontosan annak a családnak a háza mellett állt,akiket itthon is hallgattunk. Tudod az R5.
-Akkor onnan volt olyan ismerős az a szőke srác.-kap a fejéhez.
-Tehát...Volt egy kis se veled, se nélküled dolog köztünk. Most meg... Hát...Megegyeztünk,hogyha legközelebb találkozunk és valamelyikünknek lesz valakije,akkor azt elfogadjuk,de addig fenn marad az,hogy lehet, újra együtt leszünk. És most már nem tudom mi van,mert...mert...
-Mert találtál valakit, aki ugyanúgy bejön,mint Ross.-mondja ki azt,amit én nem mertem bevallani még magamnak sem. Pedig szinte első látásra beleszerettem Bradley-be,de Ross-ot is szeretem,és vele annyi mindent éltem már meg. Viszont Brad annyira vad és laza, pedig csak most ismertem meg.
-Lehet,hogy igazad van,de...-temetem az arcom a kezembe, és sírni kezdek.
-Jaj! Lau!-ölel meg.-Tudom,hogy mi segít!-rohan el,majd visszatér egy üveg akármivel a kezében.
-Ez mi?-szipogok,miközben lerakja elém az üveget és két poharat.
-Whiskey.-nyitja ki.
-Én nem iszok.-ellenkezek.
-Ó dehogynem!-adja a kezembe a poharat.-Húzd meg! Gyerünk nem fogsz belehalni! Amúgy se hizlal annyira,mint a fagyi.
-Nem is tudom.-kocogtatom a körmömmel a poharat.
-Én viszont igen! Gyerünk! Hidd el nekem,minden sokkal egyszerűbb lesz.-biztat,mire veszek egy mély levegőt és meghúzom.-Na milyen?-kérdez rá,de gondolom majd kiszúrja a szemét,hogy mindjárt megfulladok.
-Miht ghondholsz?-köhögök.
-Azt,hogy igyál még egy kicsit,mert elsőre nem lehet megállapítani!-mosolyog,mire én vállat vonok és iszok még belőle.
-Na jó neke...-kezdem el,de Selena még egy körrel rohamoz meg.
-Szerelmi bánatra nem elég egy.-nevet.
És ez így ment egész este,sőt egész éjszaka. Beszélgettünk,ugyan nem tudom pontosan miről. Reggel pedig a telefonom csörgése keltett...mint általában.
-Haló!-szólok bele. Te jó ég szörnyen fáj a fejem,és szinte minden kiesett a tegnapesti iszogatásból.
-Laura? Brad vagyok.
-Szia!
-Minden rendben?
-Csak Selena. Gondolom ismered.
-Á igen! Sel és a whiskey.-nevet.-Mennyi?
-A leghalványabb fogalmam sincs róla.-nevetek kínomban.
-Nagyon ki vagy ütve?
-Attól függ.
-Mitől?
-Attól,hogy miért kérdezed.
-Elmehetnénk várost nézni. Bemutatnálak a barátaimnak.
-Az jó lenne.
-Akkor egy óra múlva érted megyek. Szia!
-Szia!
Megpróbáltam a telefon letétele után hirtelen felpattanni,de nem igazán jött össze. Úgy a nem tudom hányadik próbálkozásra felültem az ágyon,majd felálltam. Beballagtam a fürdőbe,és elförmedtem a látványon,amit a tükörben láttam. A hajamat és a szénaboglyát nem igazán lehet megkülönböztetni. És most már kezdek megijedni,hogy vajon mit csináltunk Selena-val,mert lehet,hogy az ital hatására megvertük egymást. Komolyan úgy nézek ki,mint akinek beütöttek,nem is egyszer. A fejem hasogat,és be kell vallanom,hogy még életemben nem voltam másnapos. Előszedtem a gyógyszeres dobozom a fürdőszobaszekrényből és bevettem egyet a legerősebb fájdalom csillapítómból. Meg kell,hogy mondjam pocsékul érzem magamat. Nem baj Laura túl fogod élni! Most komolyan magamat nyugtatgatom? Kezd már most az agyamra menni...úgy minden. Nem érdekes. Inkább gyorsan elkészülök,mert már nem sok időm maradt.
Felkaptam magamra a fekete csőnacim, a piros elől rövid- hátul hosszú kötött pulcsim, és a fekete converse tornacipőm.
-LAURA! ITT VAN BRAD!-kiabál Sel,mire kisétálok.
-Süketnek nézek ki?-teszem fel a költői kérdést,mire Selena nevetve vállat von. Pont olyan,mint régen,mindig vidám.
-Mehetünk?-fordul hozzám Bradley.
-Persze!
-Hölgyem!-nyitja ki nekem az ajtót.
-Köszi!-mosolygok. Próbálok nem olyan lenni,mint a tejbe tök,de egyszerűen nem megy.-Hova megyünk először?
-Reggelizni?
-Az jó lesz.
-Gyere!-teszi úgy a kezét,hogy bele tudjak karolni.
-Amúgy tetszik a piros dzsekid színe.-nevetek.
-A te pulcsid is nagyon jó.-nevet ő is.-Piros. A szerelem színe itt Párizsban.-néz mélyen a szemembe,még így út közben is,majd egy pillanatra félre néz.- Croassont?-kérdezi francia akcentussal,mire én csak bólogatva nevetek. Bementünk az út másik felén lévő kávézóba és leültünk egy kinti asztalhoz.
-Que dois-je fair?- jön oda egy pincér az asztalunkhoz.
-Dex croassont nous.-mondja tökéletes kiejtéssel Brad. Te jó ég! Helyes,kedves,humoros és még franciául is tud. Egyébként szerintem kijöttem a gyakorlatból,mert értettem,amit mondtak,csak nem tudtam volna rá válaszolni.
-Szép kiejtés.-bólintok elismerően.
-Amúgy amit beszéltem a pincérrel...
-Mit hozhatok? Két croassont kérnénk.-szakítom félbe.
-Te beszélsz franciául?
-Kicsi koromtól kezdve itt laktam,csak kiköltöztem egy évre Los Angeles-be. Egyébként kicsit már kijöttem a gyakorlatból.
-Belle et intelligente ou.-fogja meg a kezem,ami az asztal tetején pihen.
-Merci bien!-mosolygok.
-És most a mi nyelvünkön. Gyönyörű és okos vagy.-fürkészi a tekintetem.
-Köszönöm szépen!-nézek én is mélyen a szemébe. A kirándulásom a gyönyörű barna szemeibe a pincér szakította meg azzal,hogy letette elénk a rendelésünket.
-Merci!-köszöntük meg szinkronban,mire a pincér csak mosolygott,majd elment. Megettük a reggelinket, aztán elindultunk.
-Megnézzük a bandát?-néz rám.
-Persze!-mondom kissé félénken.
-Ne parázz nagyon jó fejek! Imádni fognak téged.-mosolyog biztatóan.-Mi lenne,ha körbe mennénk. A hosszabb út sokkal szebb. Majdnem annyira szép,mint te.
-Menjünk!-karolok ismét belé.
Mikor az Eiffel torony lábához értünk leültetett egy padra.
-Várj egy picit! Egy perc és jövök.-mondja,majd elrohan. Vajon hova mehetett? Biztos elmondja majd,ha szeretné. Pár perc és vissza is jött egy dobozzal a kezében. Leült mellém és felém nyújtotta a dobozt.-Tessék.-mosolyog. Elveszem a dobozt és kinyitom. Egy Eiffel tornyos nyaklánc volt benne.

"Az élet szép"

-Ez gyönyörű. Köszönöm!-ölelem meg,mire ő visszaölel.

-Gyere! Mutatok valamit.-húz fel.-De ha azt mondom,hogy csukd be szemed becsukod!-erre csak bólintok, és elindulunk. Odafelé próbáltam kiszedni belőle,hogy hova megyünk,de nem akarta elmondani.-Most csukd be a szemed!-mondja,mire én engedelmesen lehajtom pilláim. Még megyünk egy darabig,persze Brad végig mögöttem van,hogy nehogy elessek.-Kinyithatod!-mondja,én meg kinyitom a szemem,és egy hídon találom magam,ami tele van lakotokkal. Megfogja a kezem és a bele ad egy lakatot,majd nyom egy puszit a kézfejemre.-Feltennél velem egy lakatot a hídra?

-Nagyon szívesen!-mosolygok. Aláírtuk alkoholos filccel a szív alakú lakatot,majd feltettük. Még egy kicsit megálltunk nézni a vizet. Egyszer csak azt veszem észre,hogy Brad próbálja megfogni a kezem. Segítségére "sietek" és megfogom én a kezét,mire ő összekulcsolja az ujjainkat. Felé fordulok,ő kezét a derekamra helyezi és közelebb húz magához,majd gyengéden megcsókol. Egy kis idő múlva szétrebbenünk.

-Amúgy merre laksz a barátaiddal?-nézek rá.

-Ott szembe.-mutat egy ház felé.-Pont a másodikon,ahol a három idióta lóg kifelé az ablakon és minket néznek.-nevet. Elindulunk a ház felé,majd felbaktatunk a másodikra. A srácok úgy nyitnak ajtót,hogy majd kiesnek rajta.

-Hali!-lépek be nevetve az előszobába.

-Gyere menjünk be a nappaliba!-fogja meg a kezemet és behúz. Már látom,hogy az egyik srác nyitni akarja száját,hogy mondjon valamit,de Bradley megelőzi.-Laura ő itt Tristan.-mutat az említettre,aki a dobverőt pörgeti a kezében.

-Te lennél a dobos?-mosolygok.

-Igen. De más üzemmódom is van ám.-csücsörít,mire Brad eltolja a fejét.

-Az én bemutatásom nem szükséges, van szám,sőt beszélni is tudok. James vagyok.-nevet a háromból a második srác.

-Jómagam pedig bemutatja magát...izé...Na mindegy! A lényeg,hogy Connor vagyok.

-Én pedig Bradley.-nevet Brad.

-Nahát veled még soha életemben nem találkoztam. Pedig olyan nagyon ismerős vagy.-nevetek.

-Csinos,szép,okos,vicces...-számolgatja Tristan az ujjain a felsoroltakat.

-Héj! Brad nem énekelsz a barátnődnek?

-Mért is ne? Gyertek!-int a többieknek,akik a egyből a hangszerekhez futnak.

   

-Ez valami elképesztő volt! És jó tudni,hogy szarságokat beszélsz,ha iszol,meg hogy arról vagy híres,hogy kicsit gyorsan haladsz.-nevetek

-Kösz! És csak egy picit gyorsan-ölel meg Brad.-Sel mesélte,hogy neked is egész klassz hangod van. Nem énekelnél?

-Ha adsz egy gitárt, akkor ezer örömmel. 

-Tessék itt az enyém.-adja a kezembe a hangszert James.

Amint befejeztem a fiúk hatalmas tapsviharba törtek ki.

-Biztos,hogy színészkedni jöttél Franciaországba?-nevet Tristan.

-Erősen valószínű, hisz... Várj csak! Honnan tudod,hogy miért jöttem ide?

-Nem csak én tudom,hanem mindenki a bandából.-tiltakozik.

-És kérdés még mindig az,hogy honnan a bánatból tudjátok.

-Tegnapeste Brad-et nem lehetett lelőni. Rólad áradozott egész este. Hogy milyen gyönyörű és vicces vagy.-ecseteli Connor,mire Brad csak zavartan túr a hajába.

-Tényleg? Ez annyira édes.-adok egy puszit az arcára.

-Komolyan?

-Komolyan.

-Ja egyébként nem tudom mi maradt meg benned Selena merénylete után,de beszéltünk a Somebody to you klippjéről.

-Arra még úgy nagyjából emlékszek,csak utána esett ki szinte minden.-nevetek fel keservesen.

-Akkor srácok?

-Mi?-néz pöszén a másik három srác.

-Laura jó lesz a videóba?

-Tökéletes.-állapítja meg Connor.

Egész nap náluk voltam sokat röhögtünk,meg megbeszéltük,hogy körülbelül mi lesz a feladatom a forgatáson. Egy lányt fogok játszani,aki Brad-del flörtölget. Biztos jó lesz. Valami tengerparton leszünk. A "tárgyalás" után Bradley hazakísért,majd az ajtóban búcsúzás képp megcsókolt. Tényleg nagyon tetszik,meg jó fej is,de valamilyen szinten kisebb bűntudatot érzek,mikor vele vagyok. Hisz Ross...Nagyon hiányzik,de nem várhatjuk el egymástól,hogy ne legyünk újra szerelmesek. Igen azt hiszem szerelmes vagyok Brad-be.

Ahogy felértem a szobába levetődtem az ágyra és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem twitter-re és...Huh jó sok minden történt.

@TheVampsBrad, @TheVampsCon, @TheVampsJames és @TheVampsTristan követ,akkor gyorsan visszakövetem őket.

@rossR5 feltöltött egy képet:

@rossR5: Hiányzol @lauramarano siess haza!

@lauramarano: Te is nekem @rossR5 és igyekszem

Hívnak skype-on.

-Hali!-köszönök fülig érő szájjal.

-Szia! Mi ez a nagy öröm?-köszön Delly.

-Nem lehetek csak úgy jó kedvű? Amúgy többiek hol vannak?

-Elmentek sétálni,de nekem nem volt hozzá túl sok kedvem.

-Hogy...Várj egy percet csörög a mobilom.

-Szia Brad! Miért keresel?

-A srácok leléptek valahova, én meg nem vittem magammal kulcsot.-nevet kínosan.-És most az ajtótoknál állok.

-Egy pillanat és beengedlek. Szia!-teszem le a telefont.

-Delly kis türelmet,csak Sel valahova elment és szerencsétlen Brad-et kizárták a haverjai.

-Szerencsétlen kit?

-Egy perc és bemutatom.-rohanok ki az ajtóhoz.

-Szia!-ölelem meg.-Bocs,hogy eddig tartott,csak barátnőmmel beszélek.

-Semmigond. Selena?-erre csak vállat vonok utalva arra, a leghalványabb sejtésem sincs arról,hogy hol van.

-Gyere menjünk be!-húzom beljebb.-Visszatértem Delly.-lépünk be a szobába.

-Szóval Ő Brad.

-Igen én vagyok.-nevet.-Te meg gondolom Delly,vagyis Rydel.

-Honnan találtad ki egyből a keresztnevem? A Delly-t nem sokan értik.

-Sokat hallgattuk a számaitokat. Az R5: Rydel, Riker, Rocky és Ross Lynch meg Ellington Ratliff.

-Az klassz. Ti együtt...?

-Igen.-mosolygok.-Brad hoznál nekem egy pohár vizet?

-Persze.-áll fel és kimegy. Ahogy kilép az ajtón a kamera felé fordulok.

-Ugye tudod,hogy ezt el kell mondani Ross-nak.

-Igen. De még ne most,összezuhanna. Várjuk ki a megfelelő pillanatot.

-Rendben,de ígérd meg,hogy majd ha eljön az ideje közlöd vele.

-Ígérem. Nagyon haragszol?

-Nem adtál rá okot,hogy akár egy picit is haragudjak. Amúgy meg nagyon örülök,hogy boldog vagy. Már csak azt a makacs öcsémet kell rávenni,hogy adja fel az "örökké várni fogok rád és nem adom fel" projektjét.

-Hát igen. Mondjuk nem mintha nem szeretném még mindig Ross-sot,viszont Brad-et is nagyon bírom,sőt mondhatni teljesen belezúgtam.

-Meghoztam a rendelését Mylady.-lép be nevetve.

-És mellesleg nagyon helyes.-próbál suttogni,csak nem jön neki össze.

-Ez igazán kedves Rydel.-ül le mellém.-Tessék.-adja a kezembe a poharat.

-Köszi!

Még az este nagy részét elbeszélgettük,majd elköszöntünk,mert Delly-t már keresték a tesói és Ell.

-És most mit csináljunk?-nézek rá.

-Nekem van pár ötletem.-dönt a hátamra.

-És,ha Sel visszajön?

-Ismerem már egy ideje,ha most nem toppan be,akkor csak reggel számíts rá.

-Akkor jó.-pörgetem át a dolgokat és a mellkasára ülök. Vad csókcsatába kezdtünk,aztán...(ismét nem óhajtok leírni semmilyen +18-as elméletet a fejemből--->szerzői megjegyzés.)


-Ross-

A beszélgetés óta nem igazán tudok figyelni semmire sem. Még mindig nem fér a fejembe,hogy azt akarja nélküle éljek. Mármint nem tudom elképzelni a jövőm Laura nélkül. Elhiszem,hogy azt akarja,hogy boldog legyek,de ha Ő nincs itt,akkor nem megy. Természetesen én is azt szeretném,hogy boldog legyen,de szörnyű belegondolni,hogy lehet valaki más is az életebébe,aki olyan mint én. De ha nem rám van szüksége meg fogom érteni. Ha belegondolok,hogy a világ másik felén van (majdnem) és én nem vagyok mellette.
-Öcsi minden rendben?-jön be Rik a szobába.
-Úgy nézek ki,mint akinél minden rendben van?
-Költői kérdés volt. Most hogy így utólag belegondolok nem is tudom igazán minek szántam.-nevet.-Ha Lau miatt aggódsz,akkor már most szólok,hogy hülyeséget csinálsz.
-Miért is?
-Mert tud magára vigyázni. És most mondok neked valamit,amit minden egyes alkalommal,mikor szakítasz egy csajjal. Ha szeretsz valakit engedd el,ha visszajön a tiéd,de ha nem,akkor sosem volt az. És eddig egy csajod se jött vissza,csak Alice,de őt inkább hagyjuk. A lényeg,hogy lehet,Laura lesz az,aki visszajön.
-Csak egy kérdésem van.
-Mégpedig?
-Én is meghülyülök 23 éves koromra?-nevetek,mire vállba boxol.
-Gyerekek gyertek lemegyünk a partra!-jön oda anya.
-Megyünk!-sóhajtunk egyet egyszerre.
-Ez fura volt.-állapítom meg.
-Az...fura.
A teljes napot elhülyéskedtük,majd visszamentünk a szállásra,ahol szinte egyből bevágta mindenki a szunyát. Másnap már 10 óra körül elmentünk sétálni,de drága nővérkém nem jött velünk,mert nem volt kedve. Rik és Em Maddy-vel szórakozott. Rocky és Bella...nos fogalmam sincs,hogy mit csináltak,de a lényeg,hogy a bátyám futott a csaja meg kergette. Ry el volt foglalva a bikinis csajokkal,a szülők elől beszélgettek. Én meg Ellingtonnal hátul csendben haldokoltam.
-Nem megyünk vissza Delly-ért?-jut egyszer csak az eszembe.
-De!-vidult fel egyből Ell,majd visszafutottunk. Rydel a fárasztó kérlelésünk eredményeként velünk jött. De egész nap olyan furi volt. Mintha titkolna valamit.
Mindegy is,mert ez a nap király volt! Laura is visszaírt,szóval egy rossz szavam nem lehet. Mondjuk már jó lenne,ha újra itt lenne velem.

-Emili-

Szerintem nagyon nem jó dolog,hogy Sel ott van ahol Lau. Hisz mindenki tudja róla,aki ismeri,meg lassan már az is aki nem,hogy az ivás,a cigi és a pasik a mindenei. Bevallom kicsit aggódom Lauráért. Viszont nagyon nem tudok sok mindent tenni annak érdekében,hogy visszajöjjön. Viszont valami feltűnt,Rydel nagyon fura amióta egyedül volt.
-Delly!-szólok oda hozzá.
-Igen?-fordul oda hozzám.
-Rik fogd meg a lányod!-adom a kezébe Maddy-t.-Rydel egy percre gyere!-megyünk félre.
-Mit szeretnél Emili?-néz rám kíváncsian.
-Mi történt,amíg nem voltunk veled? Nagyon fura vagy.
-Elmondom,de csak mert fontos vagy Laurának.
-Mit művelt megint az a szerencsecsomag?-nevetek fel keservesen.
-Van valakije.- suttogja.
-MI?
-Összejött egy Brad nevű sráccal,aki mellesleg tényleg nagyon cuki,és örülök hogy tovább lépett,de olyan fura.
-És Ross már tudja? Gondolom nem,mert elég jó kedve van.
-Az öcsém az égvilágon semmit sem sejt. És nem is szabad neki sejtenie semmit. Te se mondhatsz neki semmit! És szerintem Riker-nek se szólj,se senkinek!
-Rendben! Ez köztünk marad.
Remélem Laura tudja,hogy mit csinál. Nem akarom,hogy nagyobbat essen mint kéne. Csak azt nem értem,hogy ezt hogy a fenébe hozta össze, mert nem az a pasifaló csaj. Ross is maximum a második fiúja lehetett.