Csak egy bejegyzés mert ezt is nektek köszönhetem :)

Egy bejegyzés erejéig még írok az első blogomba. Huh, már hónapok óta befejeztem és azóta is jönnek az ötletek, hogy mi lett volna ha... és egyszerűen úgy előröl kezdeném, hogy lássátok, máshogy is végződhetett volna. De nem a blog esetleges újranyitása (amire kicsi a százalékos esély) miatt írok most ide hanem, hogy köszönetet mondjak nektek és az FB's blog design szerkesztőinek. Még mikor a blog élt és virult jelentkeztem egy blogversenyre a "Legromantikusabb blog" kategóriában, amit most elárulok, hogy megnyertem. Nekem ez igazán sokat jelent, mert ebből látszik (meg persze a kitartó olvasótáboromból), hogy megéri ezt az egészet csinálni. Így magunk között szólva nagyon hiányoznak a lányaim Laura, Bella, Lili és Emili és persze a banda, amiről ugyan vannak blogjaim, de ilyen mint ez, még egy nincs. Szóval még egyszer szeretném megköszönni a szerkesztőknek és az olvasóimnak egyaránt ezt a díjat.

Búcsúzó

Hát... Ez az este is eljött. Merthogy éppen "nyaralok" és éppenséggel este 11 óra van.
Őszintén tényleg jó kimondani, hogy van egy befejezett blogom, mert büszkeséggel tölt el, hogy végigcsináltam. Viszont szörnyen nehéz belegondolni, hogy ezzel egy korszak lezárult. Ha kíváncsiak vagytok (ha nem) elmesélem hogy is kezdődött. Nos...
A 8.a osztályos Klaunak már az agyára ment szeretett tantárgya a történelem, merthogy nekem mindenáron töriversenyre kellett mennem. Éppen a bárókról és a grófokról olvastam, pontosan Báró Wesselényi Miklósról és Gróf Széchenyi Istvánról, de ez most mellékes. A lényegre visszatérve, a könyv kupac mögött ülve tök máson kezdtem el gondolkodni (megint), mint kellett volna. Ne kérdezzétek hogy lett a reformkoros füzetemből író füzet, mert nem tudom. Csak abban vagyok, voltam és leszek biztos, hogy azon a hűvös februári napon született valami, ami ugyanolyan fontos számomra, mint a történelem. Azon a napon jött létre az R5 Forever című blogom. Az első olyan dolog, ami iskolán kívüli volt, de mégis a részemmé vált. Először szinte senki sem olvasta a blogot. Ha jól emlékszem, csak a 7. bejegyzésem környékén jött elismerés.
Viszont volt egy olyan barátnőm, amilyet mindenkine kívánok. Ő volt szinte az egyetlen szerintem, aki komolyan vett. Láthatta rajtam, hogy nekem ez fontos és ugyan poénokkal fűszerezve, de bíztatott.
Szóval elsősorban ebben a búcsúszövegben szeretnék köszönetet mondani kiskori legjobb barátnőmnek Flórának. Kössz, hogy nem nézel komplett idiótának a töri és írás mániámmal.
Néhány olvasómat is megemlíteném, akik nélkül biztos, hogy nem ment volna. Szuzi, Fanni, Hanna, Nó.
Rami neked is köszönöm, hogy mindig megláttad a jót az írásaimban.
Akinek még köszönettel tartozom az Nóra, akinek ha nincs a blogja, eszembe se jut írni
Ennyi lett volna. Erre a blogra bejegyzés többé nem kerül fel. Hivatolasan is bezárom az R5 Forever című blogom. De előtte még felkonferálom a blog "utódját", ami ugyan nem teljesen ilyen sztori, de remélem benéztek majd a Loser Like Me (link) című blogomba, ami ha ügyes vagyok, akkor szeptember elsején érkezik az első fejezetével. Addig is ott a többi blogom :D
A végére pedig egy Jókai Mór idézetet írok le nektek, ami szerintem nagyonis illik a szereplőimre, akiket elengedni, talán a legnehezebb, hisz egy kicsit mindegyik én vagyok...

" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem Ő. Ő az arca mögött van, láthatatlan "

xoxo: Klauu M.

- 2. évad / 8. fejezet [Valóban vége lenne?/ 2. rész] (Epilóg)

- 16 év múlva -

- Laura -

- Akkor anya és Emili túlélték? - néz rám nagy szemekkel Patrick a nyolc éves fiam, erre Em-el mosolyogva összenéztünk.
- Le se tagadhatod, hogy a fiad - nézek nevetve Ross-ra.
- Ebből milyen király film lenne már? - gondolkozik el Rocky.
- És én lennék a főszereplő - jelenti ki szinkronban a férjem Ross és a lányom Diana.
- Srácok nem akartok egy kicsit... Nem is tudom, játszani? - mutat a mögöttünk lévő rétre Bella. A gyerekek elrohantak, mi pedig csak néztük őket.
- Amúgy mi lenne a címe? - kérdezi Delly.
- Minek? - néz körbe Ell.
- Te eddig itt voltál egyáltalán? Amúgy a filmünknek - néz nevetve Rydel a férjére.
- The R5 - jelenti ki Riker.
- Szerintem az R5 Forever jobban hangzik - grimaszol viccesen Emili.
- Ha a bandáról nevezzük el, akkor mi hogy kerülünk a képbe? - karolja át Ryland Lilit.
- Majd photoshop-pal rászerkesztünk titeket a forgatókönyv borítójára - nevetek. - Nézzétek! - biccentek a fejemmel a srácok felé, akik elfeküdtek a füvön és a felhőket bámulják. " Az akkor is egy UFO-ra hasonlít, ha virág " " Nem. Az egy nyuszi " " Szerintem Hello Kitty " találgatják a formákat.
- Amúgy most, hogy Laura lelőtte a poént, hogy hogyan találkoztunk... Valóban vége lenne? - elmélkedik Rocky. - Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella legyőzött a kedvenc videó játékomban - fogja meg nevetve az említett kezét.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy Emili terhes lett - csatlakozi Riker.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy rájöttem, életem szerelme végig mellettem volt - csókolja meg Ellington Rydel.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy vissza kaptalak - néz mélyen Ry Lili szemébe.
- Mintha csak tegnap kellett volna átszelnem fél Párizst - piszkálja a gyűrűm Ross.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy találkoztunk - mondjuk szinkronban a lányokkal.
- Azóta nincs is nyugtunk - nevetnek a srácok Riker vezetésével.
- De az összes problémánkat megoldottuk, mert már akkor egy család voltunk. Mára pedig minden álmunk valóra vált. És azóta sincs új kedvenc bandánk - nevet Bella.
- R5? - kérdezi szinkronban a banda.
- Örökké... - mondjuk szinkronban.

- 2. évad/ 7. fejezet - [Valóban vége lenne? / 1. rész]

- Riker -

Már órák óta itt vagyunk, de még mindig nem mondtak semmit. Bella már háromszor ültetett le maguk mellé a földre, én pedig mind a három alkalommal felálltam és folytattam a, már szinte megszakíthatatlan tevékenységemet, a járkálást. Delly gyakori szipogását lehetett csak hallani a lépteimen kívül a nagy csendben. Szegény, Ell mellkasába fúrta fejét és úgy zokog. Mi lett velünk? Alig egy éve mi voltunk a legboldogabb emberek a földön. Most pedig azt se tudom, hogy a feleségem él-e vagy sem. Az öcsém valahol Franciaországban keresi a volt barátnőjét, akit ha meg is talál, akkor sem biztos, hogy Laura elméje nincs elborulva, vagy nem-e ölte meg magát. Viszont ha egyik sem, akkor sincs rá garancia, hogy még mindig Ross-ra vár. Szörnyű látni, hogy a húgom szeme állandóan vörös a sírástól.
A falhoz sétáltam, és düh levezetésként egy hatalmasat ütöttem a falba, majd hátammal neki támaszkodtam és lecsúsztam a földre. Ránéztem az órámra, 11:10. Elővettem a tárcám és kivettem belőle a képet, amit még Lili halála előtt csináltunk, majd melléfogtam a képet, ami Maddy-ről készült. Újra az órámra néztem, amin a tízesből abban a pillanatban lett tizenegyes. Magamhoz szorítottam a képeket, becsuktam a szemem, amiből ezálltal kifolyt egy könnycsepp. "Bár tehetnék úgy, mintha ez az egész meg se történt volna"...

- Ross -

A házhoz rohantam, ahol Laura lakik. A tetőn megláttam egy ismerős alakot. A látványhoz hang is társult. Ez Alice... Eszeveszettül rohanni kezdtem felfelé. Ahogy kiértem a tetőre Alice-t és Lilit pillantottam meg. Várjunk csak?!
- Lili? - nézek az ijedt lányra, aki a sírás határán válaszolni sem tud.
- Laura gyere le onnan! - hallom meg Alice hangját is. A tető másik felére viszem tekintetem.
- LAURA! - kiálltom el magam, ahogy meglátom a tető szélén "balettozó" lányt.
- Gyere le! Miért ugranál le? - győzködi Alice.
- Miért ne? Mondj egy személyt, akinek még igazán számítok! - sírja el magát, majd leül a perem legszélére.
- Nekem még számítasz. És számítani is fogsz. Mától mindörökké... - megyek hozzá közelebb.
- Még egy lépés és a lány akit elméletileg szeretsz nem lesz többé - mondja határozottan, de nem néz hátra.
- Rengeteget ivott - suttogja Alice.
- Ezzel jó képben lenni. De te mit keresel itt?
- Helyre próbálok hozni valamit.
- És eddig hogy megy? - erre csak morcosan rám néz. - Héj, ezt az Alice-t még nem is láttam. Igazán jó barátnők lehetnétek - biccentek a fejemmel Laura felé, mire elmosolyodik.
- Remélem mi is barátok maradunk - ad egy puszit az arcomra. - De most azt teszem, ami helyes - fogja meg a két kezem és beletesz egy dobozt. Pontosan azt a dobozt, amiben az az eljegyzési gyűrű van, amit a fiókomban tartottam, még mikor Laura és én... Mikor még mi voltunk.
Mosolyogva megölelem, majd újra közelebb próbálok lépni.
- Látod? Ennyire vagyok fontos...- rugaszkodik el.
- VÁRJ! - kiálltom el magam. - Ha nem mehetek közelebb hozzád, akkor... - ereszkedek féltérdre. - Laura Marie Marano! Ugyan ezt nem ilyen körülmények között akartam megkérdezni, de... Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - erre csak zokogást hallok meg. - Nem pont erre a reakcióra számítottam. Akkor már tényleg nem szeretsz?
- Hát ez az! - szipog. - Hogy hagyjak itt valakit, akit ennyire szeretek - próbál felállni, de leszédül és a tetőre esik. Ijedten hozzá rohanok és karjaimba veszem. - Ne engedj el... Kérlek... - suttogja elhaló hangon.
- Soha nem engedlek el - csókolom meg gyengéden. - De még nem válaszoltál a kérdésemre. Talán egy éve volt, hogy valami olyat mondtál... Hogy is volt? "Én lennék a világ legboldogabb embere, ha vele öregedhetnék meg". Mit mondasz? Még szeretnél megöregedni mellettem? - nézek mélyen a szemébe.
- Ha nem zavar, hogy a feleséged egy alkoholista...
- Majd együtt megoldjuk. Csak nyögd már ki azt a nyomorult igent! - nevetek, majd a hüvelykujjammal letörlök egy könnycseppet az arcáról.
- Igen. Leszek a feleséged - mosolyodik el halványan. Ujjára húzom a gyűrűt, majd megcsókolom.
- Hiányoztál... - suttogom.
- Te is nekem. Szeretlek. Viszont, mint a mennyasszonyod megkérnélek valamire... - csak kérdőn fürkészem a tekintetét, mert nem tudom mit akar. - Menjünk haza - mosolyog.
- Akkor menjünk! - kapom fel.
- Ez már hiányzott - nevet rekettes hangon. Most már minden rendben lesz...

- 2. évad / 6. fejezet -

- Brad -


Már három napja Selena-jék kanapéján alszok, de szerintem ez Laurát vagy nem érdekli, vagy nem veszi észre. Mondjuk nem is nagyon láttam olyan nagyon sokat mászkálni a lakásban. Kicsit azért aggódom érte. Viszont akárhányszor be akarok menni hozzá Sel megállít, vagy ha nincs a közelben, akkor az ajtó tutira zárva van. Amúgy a kanapés témára visszatérve... Kicsit talán összevesztem a srácokkal, de ez nem tart sokáig.
Hirtelen valaki lusta, vagy inkább élettelen csoszogását hallottam meg. Szinte csak végig vonszolta magát a földön. Rám nézett, majd elkezdett valamit motyogni.
- A levegőhiány miatt már hallucinálok is. Selena! - "kiabál".
- Előjöttél? - öleli meg nevetve.
- Csak kést keresek - mondja unottan.
- Mi szánt meg, hogy enni szeretnél? - veszi elő a keresett tárgyat.
- Semmi - veszi el a kést, majd visszatoporog a szobájába. Mikor leesik mind a kettőnknek a szitu, utána rohanunk, de becsapja előttünk az ajtót és kulcsra zárja azt.
- LAURA NYISD KI! - dörömbölök, de semmi reakció. - Van valami kalapács féleség ebben a házba? - fordulok Sel-hez , aki bólint és elrohan. Tovább próbálkozok a dörömböléssel, kevés sikerrel. Selena kezembe nyom egy kalapácsot. Zokogást hallok meg bentről, mire egy hatalmasat csapok az ajtóra, ami ezáltal betörik. Hogy be is jussunk rúgok egyet rá. Ahogy beléptünk láttuk a sarokban kuporgó Laurát. A kés tőle pár centire a véres szőnyegen hever. Ő pedig csak sír, zokog. Gyorsan felkapom a kést és a szoba másik végébe hajítom, nehogy hozzáférjen.
- Egy cigit? - szólal meg a hátam mögül Selena.
- Mintha az megoldás lenne - mondja elhaló hangon.
- Mert amit te csinálsz az, az? - fogom meg a kezét úgy, hogy lehessen látni a vágásokat rajta.
- Ha meghalok, akkor többé nem szenved senki sem. És mégis kinek hiányoznék? - temeti arcát a kezeibe.
- Nekem, vagyis nekünk és a srácoknak...
- És Emilinek, Bellának és Lilinek és az LA-i barátaidnak. A szőkédnek...- ecseteli Selena.
- Lili meghalt, neki már nem fogok hiányozni - forgatja a szemét.
- Te meg miről beszélsz? Úgy két napja is találkoztam vele - erre Laura szemei elkerekednek, majd lassan megtelnek könnyel, újra.
- Él? - néz félve Sel-re, majd mikor az bólint halványan elmosolyodik. - Nagyra értékelem, hogy nem akarjátok, hogy meghaljak, de valamit még szeretnék kérni.
- Mit? - állok fel, és a késért sétálok.
- Egy üveg Daniels-t és egy cigit. Helyesbítek egy doboz cigit - Sel kimegy és behozza, amit kért. Persze én ezt se tartom túl jó ötletnek, de nincs mit tenni. Ahogy kilépünk ismét bezárja az ajtót. Selena-ra nézek, aki csak vállat von.


- Alice -


A világ legnagyobb hülyéje vagyok. Nem tudok franciául, életemben nem jártam még itt, 2-es voltam földrajzból, így nem értek a térképhez, és a legnagyobb hóviharban ülök egy padon a szabad ég alatt. Gratulálok Alice! Annyi ész szorult belém, mint három görögdinnyébe. És még így is sokat mondtam.
- Alice? - szólít meg valaki. Kettőig nem látok, de a hangjából tisztán kivehető, hogy egy lányról van szó. És nem francia, vagyis nem annyira.
- Igen? - nézek körbe. Hirtelen valaki leül mellém. Oda nézek és... Ez lehetetlen! Nem úgy volt, hogy...
- Első kérdésem az lett volna, hogy mit keresel itt? De inkább ezt áttranszformálom arra, hogy miért nézel úgy, mint aki szellemet lát?
- Mert elméletileg annak kéne lenned. De lehet, hogy halálra fagytam és azért látlak.
- Öhm... Nem. Élek és virulok. De miért hiszed, hogy meghaltam?
- Mert Ryland-et a temetésed óta nem lehet összekaparni. Nem mintha olyan sok időt töltöttem volna a Lynch házban.
- Ti eltemettetek? Pedig csak nem mertem haza menni a Ross-os dolog után. Jó igaz, hogy be voltam drogozva, de akkor is.
- Lili! Nem tudta senki sem, hogy merre vagy és találtak egy csajt, aki nagyon hasonlított rád - magyarázom.
- De te mit keresel itt?
- Laurát. Muszáj őt és Ross-t újra összehoznom.
- Téged meg mi szállt meg? Sose voltál kedves, nemhogy segítőkész. És csak most esik le, amit mondtál. Szét mentek? De miért?
- Laura eljött valami forgatásra. Összejött valami Brad-el. Ross szakított vele, és azóta hallgatom, hogy álmában beszél és Laura nevét nyöszörgi - hadarom el.
- Wow! De ha megakarod találni, akkor ahhoz valahova menned is kéne.
- Tudom, de nem igazodok ki Párizson. A cím megvan, de hogy hogy jutok oda, nos az már más téma.
- Én oda tudlak vezetni - áll fel, majd engem is felhúz. - Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez az igazi Alice - ölel meg. Elindulunk, közben Lili elmeséli, hogy mi is történt azon az estén, mikor eljött. Hogy a lehető legrosszabb társaságba keveredett. Nem akart senkinek sem rosszat, csak nem volt magánál. Amint tudatosultak benne a dolgok, egyből repülőre szállt és eljött onnan. Nehezen, de meggyőztem, hogy jöjjön vissza velem és Laurával, mert Ryland biztos odáig lesz érte meg vissza.

- Ross -

Szent akármi! Végre Franciaország felett járok! Egyre rosszabb érzés uralkodik el rajtam. Mi van, ha valami történt Laurával? Vagy, ha nem, akkor mi van, ha többé nem kíváncsi rám?
A repülő lassan leszállt, én pedig kiindultam a reptérről. Viszont megláttam egy ismerős kocsit... Ezek miért nem hagyják az embert élni? Egy nő és egy kamerás hapek szállt ki a járműből és felém tartottak.
- Ross! Ross! - szólít meg a nő. Már csak ők hiányoztak az életemből. De mit csináljak? A ClevverTV-sek mindenhol ott vannak. Megálltam, hátha így nem égetnek le a kelleténél jobban. - Ross! Mi van R5-al? Végleg szétesett a banda? És Laura Marano? Miatta jöttél Párizsba? A bátyádnak valóban van egy gyereke? Csak az igazságra vagyunk kíváncsiak - az utolsó mondatra elpattant valami az agyamba és legszívesebben leütöttem volna a riportert.
- Maguk nem az igazságot akarják, hanem egy sztorit! Fogják a normális embereket, akár minket, akár másokat és valóságsót kreálnak belőlük! Ez beteges! Mi van, ha egy sztárnak gyereke születik? Ő is emberből van. És ami az R5-ot illeti...- veszek egy mély levegőt. - Mi egy nagy család vagyunk. És minden családban vannak veszekedések, de megoldjuk, mert szeretjük egymást. szóval igazán elhúzhatna! - fordulok meg, majd elindulok.


- Riker -


- Hol van Rocky? - kérdezem Bellától, ahogy kilépek a konyhából.
- Az előbb Maddy-vel a kezében láttam rohangálni. Illetve felszaladni az emeletre - von vállat.
- Biztos?
- Nem. Riker, azért mondtam, mert nem akartam, hogy tudd, hogy Maddy megszökött egy nála két évvel idősebb pasival - csukja be a magazinját.
- Maddy?! Mi van?! Nem szökhet meg senkivel, akit nem ismerek! Rocky! - kiabálok, mire drága öcsém lerohan a lépcsőn a lányommal a kezében. - Jaj! Gyere kincsem! Ugye nem akartál megszökni? - veszem a kezembe Maddy-t
- Ennek meg mi baja van? - kérdi nevetve Rocky.
- Fáradt - von vállat Bella, majd bekapcsolja a TV-t.
- A legfrissebb sztárhírek itt a ClevverTV-n! Ross Lynch és a párizsi interjú. A fiatal sztár botrányos kiakadása: " Maguk nem az igazságot akarják, hanem egy sztorit! Fogják a normális embereket, akár minket, akár másokat és valóságsót kreálnak belőlük! Ez beteges! " A tini bálvány valóban volt barátnőjét keresi a szerelem városában? Lehetséges, hogy Raura azért ment szét, mert Ross végig ilyen agresszív volt Laurával? Megtudhatn... - erre megállítottam a tv képét és szövegét, meg úgy mindent.

(Ross Lynch Párizsban

botrány a szerelem városában) 

- Mit keres Franciaországban? - teszem le Maddy-t. - Csak ne csi... - mondatomat durván félbeszakítja a telefonom csörgése. 

- Riker Lynch - szólok bele.

- Mr. Lynch a Los Angeles-i Kórház belgyógyászati főorvosa vagyok - ekkor Bella észre vehette, hogy fehéredek el, ezért leültetett. - A felesége miatt hívom - a mai napom egyre jobb és jobb lesz.

- Mi van vele? - kérdezem félve.

- Az autója mellett összeesett. Most vizsgálják, hogy nincs-e trombózisa.

- Mi az a trombózis és halálos?

- Érelzáródás. És csak akkor halálos, ha a vérrög leszakad és embóliát okoz.

- Hányadik emelet, hányas kórterem? - hadarok

- Ötödik emelet. Huszonhatos.

- Köszönöm. Viszont hallásra - tettem le a telefont, majd felálltam.

- Na mi volt? - néz rám aggódva Bella.

- Megtennéd, hogy felhívod Rydel-t és Ellington-t? A kicsit pedig tegyétek le anyáéknál. Kórház, ötödik emelet, huszonhatos szoba - indultam ki a szobából. Beszálltam a kocsiba és, mint az őrült a kórház felé kezdtem hajtani. A telefonom ismét csörögni kezdett, ahogy előakartam halászni, de ehhez egy pillanatra le kellett vennem a szemem az útról, ami ahhoz vezetett, hogy sikeresen nekihajtottam egy fának. Ha nincs a légzsák nem igazán maradok életben. Hatalmas mázlimra nem ájultam el. A kocsi ajtajánál betört az üveg, ami elég szépen összevagdosott, de legalább kitudtam mászni a járműből. Már nem voltam olyan messze a kórháztól, ezért kicsit sántikálva, de megpróbáltam futni. Ahogy beértem besiettem a liftbe. Én még esküszöm nem láttam ilyen liftet. Komolyan a lassított felvétel is gyorsabban megy. Amivel a belseje volt borítva, abban láttam magamat... Az ingem több helyen elszakadt, az arcomon hatalmas karcolás, a gatyám csupa vér. Remek! 

A lift megállt, mire én Em kórterme felé vettem az irány, de csak a cuccai voltak bent, azok is darabokban. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem vagyok képes egyedül felnevelni Maddy-t, és nem tudom elengedni Emilit, még nem. 

- Itt meg mi a frász történt? - lép be Ell Rydel-lel az oldalán, aki ahogy meglát engem, vagyis azt ahogy kinézek, szorosan hozzá bújik.

- Veled meg mi van tesó? - néz rémülten az éppen érkező Rocky.

- Nem találtam Rik kocsiját, így... - jön be Bella is kezében a kocsikulccsal, majd megtorpan.

- Nehogy te is megkérdezd, hogy mi történt velem! A kocsi pedig valahol az út mellett van pár száz méterre innen, kicsit összetört.

- Akkor az volt az a roncs, ami mellett elhajtottunk? - néz csodálkozva Delly, mire csak bólintok.

- Emili hol van? - kérdezi meg Bella azt, amire a legjobban kíváncsi voltam jelen pillanatban.

- 2. évad / 5. fejezet -

- Ross -

Reggel felkeltem, de Alice nem volt mellettem. Biztos kint van a konyhában, vagy a fürdőben, vagy az erkélyen, a lényeg, hogy valahol van. Felkeltem és elhúztam a sötétítőt. Már egy ideje LA-ben lakok, de még egyszer sem láttam ennyire szomorúnak az időt. Mintha csak azt mondaná " Héj haver valami szörnyű fog történni! ". Kiballagtam a konyhába, ahol egy cetlit találtam az asztalon.

" Ross! Dolgom akadt, majd valamikor érkezek (napok kérdése). "

Alice                 

Engem mindenki itt hagy? Mondjuk már kezdek hozzá szokni. Lusta voltam reggelit csinálni, ezért csak egy csokit vettem ki a szekrényből, majd levágódtam a TV elé. Ahogy bekapcsoltam automatikusan a Clevver TV ugrott be. Tovább akartam kapcsolni, de nem tettem, csak bambultam ki a fejemből. Valami híradásféle kezdődött el a csatornán, így egy kicsit megerőltettem magam és figyeltem.

 - A legfrissebb sztár hírek. Események Párizsból a legújabb filmmel kapcsolatban. Vajon Laura Marano miért hagyta ott a forgatást? És mi lesz Los Angeles szeretett bandájával az R5-al? Végleg összetörik a rajongók álmait? Riker Lynch-nek valóban gyereke van, vagy ez is csak egy pletyka a sok közül? Megtudhatják itt a Clev...-erre csak kinyomtam a TV-t és berohantam a szobába felöltözni, majd bepattantam a kocsimba és haza hajtottam. Vagyis haza hajtottam volna, ha nem kerülök a legnagyobb dugó közepébe. Legalább a dudálások közepette van egy kis időm gondolkodni. Először is, Laura miért hagyta ott a forgatást? Mi van, ha valami baja esett. Már nagyon régóta nem beszéltem vele. A legutóbb túlságosan is kiborulhattam rá. Sosem bocsájtom meg magamnak, ha valami baja esik. Talán... Még mindig szerelmes vagyok belé. Nem az nem lehet, nekem most itt van... Ó, kit álltatok! Alice és én sosem voltunk igazán egy pár. Ha tehetném most rögtön visszapörgetném az időt oda, amikor megismertem Laurát. Szerettem, szeretem és szeretni is fogom. És most rögtön utána is megyek! Semmi nem állíthat meg! Egy valami mégis képes megállítani... A nem mozduló forgalmi dugó. Egy erőset ütöttem a kocsim dudájára, mire a mögöttem lévő kocsiból egy ismerős hangot hallottam meg. 

- TE BAROM, HA DUDÁLSZ SE JUTUNK ELŐBB KI INNEN!- hátra nézetem és Emilit láttam meg a mögöttem lévő autó kormánya mögött.

- Nőies vagy, mint mindig Em - nevetek, mire ő is kinéz az ablakon.

- Ross? Te mit keresel itt?

- Haza indultam, de áttértem a reptér verzióra.

- Miért mész a reptérre? 

- Mert valamit nagyon elcsesztem és muszáj helyre hoznom - nyomok rá a gázra, mert megindult a sor. A reptéren egyből információkat kértem, hogy mikor megy a legközelebbi járat Párizsba. Mivel kijelentették, hogy a legutóbbi gép úgy fél órája hagyta el LA-t, így kénytelen vagyok megvárni a következőt, ami 4 óra múlva indul.Hát ez fantasztikus. A gép indulásáig, majd malmozok az ujjaimmal, vagy valamit csinálok, csak azt nem tudom, hogy mit.

- Emili -

Ross elcseszett egy pár dolgot már, de tudom, hogy csak egy van, amit a repülőtér segítségével tud megoldani. Biztosan rájött, hogy meg kell keresnie Laurát. Csak nehogy késő legyen...
Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóhoz sétáltam. Felnyitottam a tetejét és kiemeltem egy csomagot. Nem tudtam sokáig a kezemben tartani, mivel a szívemhez kellet kapjak. Éles, nyilaló fájdalmat éreztem, majd hirtelen minden elsötétült.

- Alice -

A repülő leszállt, de nem igazán tudtam kiigazodni a francia térképen. És természetesen a nyelvet nem értem. Gratulálok magamnak! Este van, én pedig annyira vagyok fáradt, hogy mindjárt körbefutom az Eiffel tornyot. Nem értem, április van, de olyan hideg van, hogy a tavaszi dzsekim se elég. Körbenéztem, de nem láttam már senkit lent az utcán. Felnéztem az égre, mire valami hideget és nedveset éreztem meg az orrom hegyén. Hó áprilisban? Hallottam már arról, hogy néhol az európai időjárás szeszélyes, na de ennyire. Egyre nagyobb pelyhekben hullott, én csak kinyújtottam a kezem és élveztem, ahogy forró tenyeremben elolvadnak a pelyhecskék.

Egy buszmegállóba sétáltam, majd felültem az első buszra, ami megállt. Nem tudom meddig ülhettem ott, de végig csak azon járt az eszem, hogy most mindent felforgatok

Eszembe jutott, hogy megígértem Delly-nek, felhívom. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. A negyedik csengésre fel is vette.
- Igen?
- Szia Delly! Alice vagyok, csak azért hívlak, hogy megérkeztem. Ha megtalálom Laurát ismét hívlak. Szia!- tudtam le gyorsan. A busz hirtelen megállt, valószínűleg a végállomásra értünk, így leszálltam a buszról és elindultam, csak azt nem tudom hova megyek.

-2. évad/ 4. fejezet.

Rövid lett, és ezt nagyon, de nagyon sajnálom. Annyit még, hogy ez a rész a lányok szemszögéből íródott. Jó olvasás :)

- Laura -

A hetek teltek, de a fájdalom nem múlt el. Április van. Franciaország kiolvadt, de én úgy érzem egyre inkább hidegülök el mindentől. A filmben egy másik lány kapta meg a szerepem, mert én kiléptem. Már nagyon régen nem beszéltem a családommal és a srácokkal. Egyszerűen képtelen vagyok felvenni a telefont, ha bármelyikük hív. Végleg elveszítettem őket. Minden egyes nap, mikor várok Ross-ra, így minden egyes nap meghalok kicsit. Nem tudom elhinni, hogy elengedtem. Ilyen gyorsan, ilyen könnyen. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy nevetett. Csodálatos volt mellette lenni. Ha tehetném, most az elmúlt pár hónapot megváltoztatnám.


- Rydel -

Április van. Imádom ezt a hónapot. Minden olyan gyönyörű, békés. Persze a Lynch family-ba nincs rendben semmi. Ross elköltözött itthonról a keleti boszorkányhoz Alice-hez. Rocky alig jár haza, mindig csak Belláéknál van, mert anyáék őt hibáztatják azért, hogy Ross lelépett. Apa és anya állandóan veszekednek. Riker és Emili még mindig a fotósokkal és a rajongókkal harcol. Egyedül Ry tartja magát. Még én is magamba vagyok zuhanva. Laura nem reagál a hívásaimra. Felhívtam a rendezőt, de azt mondta, hogy február óta nem hallott róla semmit. Kezdek nagyon megijedni, hogy valami nagy hülyeséget csinált. Mi van, ha megölte magát? Ebbe még belegondolni is szörnyű. És nem értem Ross miért csinálja a fesztivált, mikor nem is szereti azt a libát.

- Bella -

Reggel arra a különös érzésre keltem, hogy valaki figyel. Kinyitottam a szemem és Rocky-val találtam szemben magam. Percekig csak egymás tekintetét fürkésztük. A hajam az arcomba lógott, ezért a fülem mögé tűrte. Közelebb húzott magához, majd hosszasan megcsókolt.
- Köszönöm- néz mélyen a szemembe.
- Mégis mit? - csodálkozok.
- Hogy itt vagy nekem. Már csak te maradtál meg az életemben. Soha nem akarlak elveszíteni. Szeretlek - ölel át.
- Nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek melletted.

- Emili -

- Még mindig nem takarodtak el? - jön le Riker a lépcsőn. Nem válaszoltam neki, csak meredten bámultam ki a redőny apró rései között. Miért nem fogadnak el? Egy voltam közülük, de én nem ítéltem volna el senkit, ha ez történik. Riker próbálja elterelni a figyelmem, de nem olyan egyszerű beletörődni, hogy a fél világ gyűlöl.

- Alice -

Ross mellett ébredni. Ez volt szívem minden kívánsága. Látni, ahogy békésen szuszog mellettem, de tudom, hogy álmában nem velem sétálgat boldogan. Együtt lakunk már vagy két hónapja, de még mindig nem igazán az enyém. Nem mondom neki, de hallom, hogy álmában beszél. Mindig csak egy nevet ismételget...Laura. Bármit tehetek sosem leszek neki olyan fontos, mint ő volt. Talán nem vallja be, de...Most legszívesebben Párizsban lenne vele. A családja amúgy is utál engem. És a legfurcsább az, hogy már nem érzem azt, amit régen, mikor Ross-al vagyok. Azt hiszem...már nem szeretem. Viszont tudok valakit, aki igen. De egyedül nem fogom tudni visszahozni. Fura, de most, hogy segíteni akarok valakiken, hogy boldogok legyenek, én is boldog vagyok.
Gyorsan de még is halkan kipattantam az ágyból és felöltöztem. Egy kis bőröndbe beledobáltam néhány cuccom, majd egy kis üzenetet hagytam Ross-nak a hűtőn, hogy nem szöktem el, csak párnapos dolgom van, és már rohantam is az egyetlen emberhez, aki segíthet. Rydel-hez.
Fogtam egy taxit és egyenesen a Lynch házhoz mentem. Vettem egy mély lélegzetet, az ajtó elé álltam, majd bekopogtattam. Szerencsémre Rydel nyitott ajtót.
- Te meg mit akarsz itt? - kérdezi flegmán.
- Azt szeretném kérdezni, hogy tudod-e Laura pontos párizsi címét. Nagyon fontos lenne - nem szólt semmit, csak beszaladt, majd egy papír darabbal a kezében tért vissza. Szemei könnybe voltak lábadba.
- Tessék - nyújtja át a lapot.
- Ez Laura száma rajta? - kérdezem, mivel a cím mellett láttam egy telefonszámot is.
- Nem...Ez az én számom. Ha leszálltál kérlek hívj fel! Tudni akarom, hogy jól van-e - sírja el magát.
- Megígérem, hogy értesítelek - simítom meg a karját, majd megfordulok és elindulok.
- Alice várj! - kiált utánam Rydel. Megállok és csak kérdőn nézek rá. - Miért akarod megtalálni?
- Rá...rájöttem, hogy...- szipogok. - Nem nekem kellett volna ma Ross mellett ébrednem - erre csak odaszaladt hozzám és megölelt.
- Hova tűnt az a kibírhatatlan csaj, akit megismertem? - nevet.
- Még itt van...- mutatok magamra. - Csak érezni kezdett - sírom el magam. - Szia Rydel, majd...
- Csak Delly. A barátaim úgy hívnak - ölel meg.
- Köszönöm - szorítom magamhoz. Elindultam a reptérre. A taxiban igyekeztem letörölni a könnyeim. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy Delly a barátai közé sorolt. Soha nem voltak igazi barátaim. Annyira magányos voltam, hogy olyan lettem az emberekkel, mint ők velem...rideg.
Megvettem a jegyemet és felszálltam a gépre. Tudom, hogy helyesen cselekszem, de... egyszerűen fáj. Viszont nem állhatok az igaz szerelem útjába.

-2. évad/ 3. fejezet-

-Laura-

A forgatáson állok, vagyis ülök, mert a hajamat csinálják. Már három napja elkezdtük a forgatást, de még egy nyamvadt jelenetet nem tudtunk felvenni. Ha így haladok kitesznek a filmből. Folyton belebukok a szövegbe, gyakran elfelejtem, hogy melyik irányba kell mennem, egy csődtömeg vagyok. Hipp-hipp-hurrá! Az LA-i látogatásom óta, nem beszéltem mással csak Delly-vel. Nagyon aggódik Em miatt. Szegényt nagyon megviselte a rajongók tábora. Bárcsak ott lehetnék és megölelhetném. Nagyon hiányoznak. Mit meg nem tennék egy Delly-s, Bellás, Emilis csajos napért. Olyan jó lenne, ha Rocky-val videó játékozhatnék. Vagy akár egy beszélgetés az én "bátyussommal" Riker-rel. Nagyszerű lenne újra a kezembe fogni a kis Maddy-t. De legjobban mégis Ross hiányzik. Hiába állítom magamnak, hogy Brad mellett jó helyem van, hogyha Ross ölelésére, csókjára, érintésére vágyok. Nem állítom, hogy nem szeretem Brad-et, de...
-Készen vagy! Kéz és lábtörést!-veszi le rólam azt a fodrász fóliát vagy mi a bánatot Melissa a fodrász.
-Kösz Mel! És már tényleg az kéne.-nevetek fel keservesen.
-LAURA GYERE MÁR!-kiabál a rendező. A helyszínre futok, ahol már mindenki ott van.-Sokáig tartott.-vágja a fejemhez.
-Tudja...-kezdem el.
-Megérkezett az unokahúga.-jön oda egy alkalmazott. Behívták a kb velem egyidős csajt. Puszi-puszi, "agyon ölelem szerencsétlen rokonom" lázban szenved a csaj. Hirtelen felém fordult.
-Ez a csaj játssza Ally-t?-néz rám undorral az arcán.
-Ha így halad nem sokáig, de egyenlőre még igen.-néz rám a rendező, mire én csak a szemem forgatom.
-AKKOR KEZDJÜK!-szól bele a megafonba. Ha megint elcseszem, tuti hogy kirúgnak...Szóval HAJRÁ! Elkezdtük felvenni a sötét raktáros részt, ahol csak mi vagyunk Sel-lel.
"Ally: AMY! AMY! MERRE VAGY?
Amy: Ne ordíts! A hátad mögött vagyok. Nem láttad...
Ally: Nem. Mi van, ha tényleg megölték?
Amy: Akkor kitől jönnek az üzenetek?
Ally: Fogalmam sincs...
Amy: Mi van ha...
Ally: Shhh! Valaki van itt. Bújjunk el!"
-ÉS ENNYI! Nagyszerű! Kivételesen tökéletes voltál Laura.-ámuldozik a rendező.-Lehet, hogy be tudjuk hozni a lemaradást is.-örül a fejének. És valóban! Estig ott voltunk, nem volt ebéd szünetünk, de behoztuk a lemaradást. Hála az égnek! Legalább nem rúgnak ki. Este hazamentünk, és én mint valami jó gyerek bezárkóztam a szobámba. Előkotortam a szekrényem alján lévő gitárom és az előre felvett zenei alappal együtt kezdtem el játszani. Eszembe jutott egy remek szöveg. Leültem az ágyra, lehetséges, hogy a telómra, mert a zsebemben volt és csippant egyet. Mondjuk nem igazán izgatott, csak játszottam.

A szám végén akaratom ellenére is elsírtam magam.
-Igazán szép szám.-hallok meg egy nagyon ismerős hangot.-Kár, hogy nem rólunk szól.-jön beljebb Brad.
-Brad...Nem kérheted, hogy felejtsem el!
-Miért nem? Kezd elegem lenni ebből a srácból!-kezd el kiabálni.
-Halkabban! Selena alszik.-csitítom.
-Ja jó mélyen, mert be van lőve. Válaszolj egyetlen egy kérdésemre! Szereted őt?-fordul felém. Tényleg az igazat szeretné tudni. De ha elmondom neki, hogy Ross-ot szeretem akkor... Na jó, mély levegő és mond ki.
-Igen. Nem mondom, hogy téged nem kedvellek, mert nagyon is bírlak, de...
-Ő mindig a legjobb helyen lesz a szívedben. Laura én tényleg szeretlek, de nekem idő kell ahhoz, hogy elfogadja, nem én vagyok az első. Sajnálom!-simítja meg a karom, majd kisétál az ajtón. Én meg csak sírva összeborultam a földön. A zsebemből kicsúszott a telefon, ami világított. ránéztem a készülékre és azt láttam, hogy Ross vonalban van. Fülemhez emeltem a mobilom és beleszóltam.
-Haló?-szipogok.
-Nem tudom, ki volt ez a srác, de én itt végeztem. Nem voltam annyira fontos neked, hogy elmond? Akkor te nem leszel nekem annyira fontos, hogy érdekelj!-mondta, majd megszakította a vonalat. Kellett egy pár perc, hogy leessen, mi is történt. Vagy egy órán keresztül ültem ott és zokogtam, majd felkaptam a kabátom és egy doboz cigit a konyha asztalról és elmentem a szerelmesek hídjára, ahol az a sok lakat van. A korláthoz álltam és erősen fontolgattam, hogy belevetem magam a Temzébe. Nem is értem miért nem tettem. Ha tudnám, akkor legszívesebben elásnám magam. Még hogy Párizs a szerelem városa. A francia nyelvből is elegem van, ha valaki még egyszer ezen a nyelven szól hozzám, azt kapásból faképnél hagyom, és még ezt hívják a szerelmesek nyelvének! Elegem van ebből az egészből! A lelkem mélyén nagyon fáj. Borzasztó, hogy vége van. Mi értelme van így élnem? Teljesen...
-Igen?-veszem fel szipogva telefonom.
-Laura?-hallom meg Rydel hangját.
-Delly?
-Mi történt? Ross úgy egy órája elviharzott itthonról, téged pedig nem lehetett elérni.
-Tudja.-sírom el magam még jobban.-Valahogy véletlen felhívtam és mindent hallott.
-Annyira sajnálom Laura. Most hol vagy?
-Egy hídon. Erősen gondolkozok, hogy úszok egyet a jó hideg Temzében.-meredek a vízre.
-NE TEDD!-kiabál a telefonba.-Lau most csak a szomorúság és az alkohol beszél belőled. Ilyen...
-Te meg honnan tudod, hogy...
-Hogy iszol?
-Bella. Nem érdekes. Egy jó okot mondj, hogy miért ne tegyek valami nagy hülyeséget!
-Gondolj Rik-re, vagy Emilire! Bella, Rocky, Ellington, Ryland imádnak veled lenni. Sőt a kis DJ öcsémnek már csak te maradtál rajtunk kívül. De ha miattuk nem is gondolod meg magad, akkor tedd meg a kedvemért! Nem akarlak elveszíteni!-sírja el magát.-Kérlek!-fejezi be elhaló hangon, mire leteszem a telefont. Nem bírom tovább. De nem tehetem meg. Viszont mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha most vége lenne a történetemnek. Hisz nem minden végződik Happy End-del...


-Ross-

Mint valami őrült úgy rohantam ki a házból. Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, de valamit tennem kell. Nem tudom elhinni. Hogy tehette?! Ilyen se volt még, a sírás kerülget. Egy óceán választ el minket, de kezdem úgy érezni, hogy nem is egy bolygón tartózkodunk. Legszívesebben most valami őrültséget tennék. Kifutnék a világból, elbújnék, hogy soha senki ne találhasson rám. A parkban vagyok, ahol mindig a szerelmesek vannak. Nekem a szerelmem Párizsban van, vagy volt egy másik pasival. Leültem a kis tó szélére, és az egyik percben egy női hangot hallottam meg.
-Ross?-körbenéztem, természetesen Laurát kerestem, de nem őt találtam meg.
-Alice?
-Ne légy ilyen félénk, nem harapok!-nevet.
-Nem hittem, hogy ezt mondom, de...-veszek egy mély lélegzetet.-Örülök, hogy látlak.
-Én is. De itt valami nem stimmel. Hol van a kis barátnőd?
-Párizsban. De ne értsd félre a...-kezdem el mondani, de nem hagyja, hogy befejezzem, mivel ajkait az enyémre tapasztja. Jelenleg semmihez sincs erőm, nem hogy ahhoz, hogy még egy lányt elküldjek a búsba. Így hát belemegyek a játékba. A hátára döntöm és heves csókcsatába kezdünk. Valóban nem Alice-t láttam a lányban, akivel éppen csókolózok, hanem természetesen Laurát, de ha csak így is van a közelemben, akkor is...
-Ross?-hallok meg egy ismerős hangot. Csak azért annyira felismerhető számomra, mert már nagyon régóta hallgatom.
-Mizu Rocky?-mászok le Alice-ről.
-Öcsi! Egy perce had raboljalak el életed szerelmétől!-hív félre.
-Mi van?
-Te meg mi a frászt művelsz itt? Valakivel összekeverted Alice-t? Gondolom így történt, mert a lány akinek ott kéne most lennie veled a parton, az Laura!
-Ő majd elfetreng a pasijával valahol Franciaországban!-mondom flegmán.
-MI VAN? Te vagy a pasija.-bök mellkason az ujjával.
-Ahogy én hallottam talált magának valaki mást. De ne aggódj! Én jól megleszek.
-Érted nem aggódom. Csak Lauért. Ha beszéltél vele, és ilyen voltál...Bele se merek gondolni mit csinálhat kínjában az a szegény lány. Te pedig nem hozod be azt a hárpiát a házba! Élj boldogan vele ahol csak akarsz, de nem otthon!-jelenti ki, majd elmegy.
-Minden rendben van?-fogja meg a vállam Alice.
-Persze, csak...
-Nem kell nálatok töltenünk az időt, ha nem akarod. A szüleim amúgy is üzleti úton vannak.-mosolyog. De ez nem az az aranyos mosoly, ami a legtöbb lány arcán szokott lenni, hanem a perverz fajta.


-Riker-

Emili a szobában sír. Maddy a kezemben sír. Kezdek nagyon kiborulni a sírástól. Mentem, ami még menthető és szólok Rydel-nek, hogy vigye el egy kicsit a picit. Fel is hívtam, hogy jöjjön át egy picit. Felbaktattam a lépcsőn és bekopogtam a szobánkba. elég idegbajos mostanában, így nem merek csak úgy rohangálni a házban. Nem mintha félnék a feleségemtől, csak jobb a békét megtartani, mint újra felépíteni.
-Kicsim!-nyitom ki az ajtót, lassan de biztosan. Em-et nagyon nem izgatta, mivel ugyanúgy összekuporodva feküdt, ahogyan itt hagytam.-Emili!-simítok végig az oldalán.

-Igen?-néz fel rám.
-Áthívtam Rydel-t, hogy vigye el egy kicsit Maddy-t.
-Azért mert...?-várja, hogy magyarázatot adjak tettemre.
-Azért, mert szeretném, ha egy kicsit kettesben lennénk. Mint régen.-fordítom magam felé.
-Rendben.-mosolyog.
-Aha! Egy mosoly! Ilyet már nem is tudom mióta nem láttam az arcodon.-nevetek, majd megcsókolom.- Öltözz fel, addig én lemegyek Delly-hez!-pusziltam meg a homlokát, majd elindultam lefelé, mert hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Mire leértem Rydel már a nappaliban ült Maddy-vel az ölében. Rám nézett, szemei vörösek voltak. Biztosan Ő is sírt, mint mostanában mindenki.
-Akkor én megyek is. A kicsinek úgy is vannak cuccai a szobámban.-mondta, majd kezében a babával elindult, de elkaptam a vállát.
-Mi történt?-kérdezem, mikor rám néz.
-Laura...-kezdi el, de meglátja, hogy Emili jön lefele a lépcsőn.-Az égvilágon semmi sem történt.-kacsintott egy alig észrevehetőt, majd nyitotta is az ajtót.
-Delly várj!-szalad oda, hozzá Em.-Köszönöm!-öleli meg.
-Este hívlak!-megy ki az ajtón. Elkapom Emili kezét és megpörgetem, majd szorosan karjaimba zárom.

-Szeretlek!-húzom annyira közel magamhoz, hogy nem maradt köztünk szinte semennyi hely.
-Én is téged.-csókol meg.

-2. évad/ 2. fejezet-

-2 hét múlva-

-Laura-

Még két hét és kezdődik a forgatás. Nagyon remélem profi a sminkes, mert az arcom kezd egy kicsit...nos már nem teljesen úgy nézek ki, mint mikor idejöttem. A szemeim karikásak, és nem csak reggelente. Annyira szörnyen nézek ki, hogy már a videó chat-et is csak úgy használom, hogy nincs bekapcsolva a kamera. Biztosan nagyon meglepődnének a többiek ha meglátnának. Fogytam az elmúlt két hétben 8 kilót, szó szerint be van esve a képem. De nézzük a puszta tényeket...alkoholista lettem. Függök a cigitől és a piától. Anyámnak igaza volt, szörnyen befolyásolható vagyok. A szüleim...már nem is tudom mióta nem beszéltem velük. A legutóbbi mondat, amit anyu mondott " Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége". Ő egyből rájött minden apró kis titkomra, mikor meghallotta a hangom. Már egy hete otthon vannak, de Ross még mindig nem tud semmit. Delly próbálja tartani a hátát, de nem várhatom el tőle, hogy hazudjon az öccsének. És állítólag már Emili is tudja, aki meg nem meri elmondani Riker-nek. Szóval mondhatni tönkreteszek egy jó pár családot. Nem mondom, hogy nem érdekel, de nem akarom őket elveszíteni, viszont nem tudom, hogyan titkolja tovább. Brad is látja, hogy valami nagyon nincs rendben velem, de mindig csak azt mondogatja "Kicsim te napról napra gyönyörűbb leszel" pedig pontosan jól tudom, hogy milyen vagyok. Ma van a Somebody to you videójának forgatása. Kivételes eset, hogy visszautazok Amerikába. Ráadásul LA-ben fogunk forgatni. Hát ez csodálatos, egyszerűen...
Jelen pillanatban hol vagyok? A repülőn ülök Brad és James között. És ha jól látom James pillanatok kérdése és lecsapja a mögötte ülő kis srácot, amiért rugdossa az ülését. Brad valamit beszél hozzám, már vagy tíz perce, de nem igazán figyeltem rá.
-Szerinted Laura?-fejezi be monológját.
-Mi? Hol? Mikor?-nézek körbe zavarodottan.- Jaj Brad légyszi ne haragudj, csak...
-Csak valahol tök máshol jársz. Nem haragszom, tudom milyen nehéz neked mostanában.- fogja meg a kezem.-És ugye megint azon a szőke srácon gondolkoztál, akivel beszélgetni szoktál? Mert ha igen, akkor szeretném, hogy tudd! Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.-néz mélyen a szemembe.
-Tudom.-bólintok, majd megcsókolom.-És nekem másra nincs is szükségem a boldogsághoz, csak rád.-mosolygok.
A repülő lassacskán le is szállt, ránk pedig már várt a kocsi a reptér előtt. A partra mentünk, ahol a felállított sátorba, vagy mi be megcsinálták a sminket és felvettük a klipphez szükséges ruhákat.
-Laura!-szól Tristan, mikor kész lettem.-Először is, kezdesz újra úgy kinézni, mint mikor megismertelek. Másodszor is, itt vannak a statiszták, akik melletted lesznek.
-Rendben! Köszi!-állok fel a székből, majd kimegyek a sátor elé.-Sziasztok!-megyek oda egy csapat lányhoz.
-Heló biztosan te vagy...-kezdi el az egyik csaj, de roppant ismerős hang félbe szakítja.
-LAURA!-rohan felém Bella.
-Bella?-ölelem meg.-De te mit keresel itt? És ugye más nincsen veled?!
-Statiszta vagyok a The Vamps klippjébe. És miért olyan fontos, hogy ne legyen itt más?
-Csak, mert... izé...-nevetek fel kínosan, és az ujjaimat babrálom.
-Minden rendben van?-karol át Brad.
-Persze! Brad Ő itt egy régi nagyon jó barátnőm Bella. Bella Ő itt Brad...a barátom.
-Lau gyere egy kicsit!-húz félre.-Most már értem, hogy miért nem lehet itt más. Miért nem mondtad el? És mióta?
-Emlékszel a napra mikor elmentem? Na aznap találkoztunk. És másnap jöttünk össze.
-Vagyis kb két hete titkolod előttünk?!-akad ki.
-Delly és Em is tudják, de ígérd meg, hogy nem szólsz Ross-nak, se senki másnak. Kérlek!
-Laura Marie Marano! Ha nem ismernélek már kis korom óta, most hatalmas bajban lennél!-nevet, majd megölel.- De ma még együtt lógunk!
-Mindenképp! De most menjünk, mert Connor nem igazán szere várni.-nézek hátra srácokhoz, ahol az említett személy fel-alá mászkált. Visszamentünk, majd a megbeszélés után felvettük a klipp jeleneteit.

-Riker-

Korán reggel a gyereked sírására kelni nem a legszerencsésebb dolog. Kinyitottam a szemem, majd oldalra pillantottam.
-EMILI!-kiabálok a nem mellettem fekvő feleségemnek. Ezt még mindig fura kimondani, de nem bántam meg. Viszont azt még mindig nem tudom, hogy hol van Em. Felkeltem az ágyból és felvettem Maddy-t ,majd lebaktattam a konyhába. Itt sincs. Komolyan ehhez a nőhöz szótár és térkép kell.
-Te tudod hol van anyu?-nézek a lányomra, aki csak elégedetten mosolyog.-Ezek szerint te sem vagy okosabb anya ügyben mint én.-nevetek, majd elkezdek vele játszani.- Feel éés Lee.-emelgetem. Még egy darabig eljátszottunk, majd rájöttem, hogy mind a ketten éhesek vagyunk. Azta! Micsoda felfedezés! Kimentem a babatápért, majd betettem Madison-t az etetőszékbe. Amit nem mellesleg Rydel választott, így Hello Kitty-s és rózsaszín. Nem is tudom, mi lenne, ha fiam lenne. Sikeresen megettem az én pici lányomat és magamat is. A tegnapesti pizza, pont tökéletes volt erre a célra. Leültem TV-zni, de csak az adók között kapcsolgattam, mire valami katicás mesénél Maddy elkezdett nevetni.
-Ezt nézzük?-nézek rá, de Ő csak tovább mosolyog.-Felőlem!-megyek érte, mert betettem a kiságyba. Visszaülök vele a kanapéra, és beleültetem az ölembe, úgy néztük tovább a mesét. A harmadik epizód után Emili lihegve és feszülten lép be az ajtón, zacskókkal a kezében.
-Veled meg mi történt?-kelek fel és visszateszem a helyére az ölemben ülő csöppséget. Kérdőn meredek a redőnyöket lehúzgáló Em-re.
-Fotósok, újság írók, rengeteg dühös rajongó!-sorolja, majd sírva összeborul.
-Milyen fotósok és mi van?!-rohanok oda hozzá.
-Utálnak...-zokog.
-De mégis...-kezdem el, mire leesik, hogy Emilit utálják a rajongók, mert gyereke van tőlem.- Ezt nem hagyom annyiban!-pattanok fel és az ajtóhoz sietek, ahogy kinyitom az újságírók megrohamoznak.
-Riker! Riker! Mit fűzne a gyerek dologhoz?
-És ki ez a lány?
-Valóban volt esküvő?-sorolják a kérdéseket, mire reakció képetelenségemben becsapom az ajtót. Berohanok a telefonomért, és szólok anyáéknak, hogy jöjjenek ide, MOST. Kicseng...kicseng...és persze, hogy nem veszik fel. Pár perc múlva csörögni kezd a mobilom, Ross hív.
-Kik azok az emberek a ház előtt?!-kérdezi idegesen az öcsém.
-A mi házunk előtt vannak, és te vagy ideges?!
-Nekünk is jutott belőlük ne aggódj!-mondja teljes paraszt stílusban. Hát igen Laura mostanában nem igazán beszél túl sokat a beszélgetések során, így drága öcsikém elég ideges, és ilyenkor bunkó.
-Inkább add anyát, mert te használhatatlan vagy!-erre nem mond semmit, csak a lassú komótos lépteket hallom.- Kicsit tempósabban!-kiabálok a telefonba, mire meghallom anya hangját.
-Ki az Ross?
-A kedvenc!-vágja anyához a szavakat.
-Riker kicsim minden rendben van?-veszi át a telefont.- Mi van ezzel a sok emberrel?
-Fotósok és dühös rajongók. Kifejezetten nagyon dühösek!-hallom meg a dörömbölést a redőnyön.
-Adj egy percet kicsim és ott vagyunk!-teszi le a telefont. Egy kis idő múlva a hatalmas hangzavarban meghallom apa ordítását.
-TŰNJENEK MÁR EL! A SAJÁT ÉLET LUXUS?-igen ez tipikusan csak az én faterom lehet. Berontottak a házba, majd anya egyből Emilihez sietett.
-Jaj kicsim nincs semmi baj! Minden rendbe fog jönni!-ölelik meg egymást.
-De addig amíg ez megtörténik mit fogunk tenni?-nézek anyára.
-Tisztázzuk valahogy Emilit!-jelenti ki apa.-Ja és nem mentek mostanában túl sok helyre!
-Rendben!-bólintok. A szüleim miután mindent leellenőriztek, hogy rendben van-e, elmentek. Az ablakokhoz léptem, hogy felhúzzam a redőnyöket, mert ha jól hallom a fotósok leléptek. Emilit leültettem a kanapéra, hogy nyugodjon meg.

-Bella-

A forgatás végén Lauval elmentünk egy közeli pizzázóba, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nagyon furcsán viselkedik, teljesen ki van készülve.
-Mikor kezdődik a forgatás?-tanulmányozom a menüt.
-Két hét múlva.
-Nagyon furcsa és rendkívül szótlan vagy. Mi történt?-nézek fel rá aggódva.
-Csak a...-kezdi el, de a pincér félbe szakítja.
-Mit hozhatok?
-Egy hawaii pizza és egy diétás kóla.-válaszolok.
-És önnek mivel szolgálhatok?-néz Laurára.
-Egy gyrosos  pizza lesz, és valami alkohol italuk?
-Pezsgő?-kérdez rá a a pincér, én meg csak ide-oda forgolódok, nem tudom higgyek-e a fülemnek.
-Valami erősebb?
-Esetleg még tartunk Jack Daniels-t is...
-Az tökéletes lesz!
-Megkérdezhetem, hogy hány éves a kis hölgy?
-19. De ez nagyon fontos, fájdalomcsillapítónak kell.
-Rendben...Rögtön hozom.-megy el.
-Alkohol? Valami erősebb?-csodálkozom.-Laura életedben nem ittál. Mi a fene történt?
-Csak...-vesz egy mély levegőt.-Nem tudtam elviselni.
-Mégis mit?
-Azt hogy nem lehetek itt, hogy...
-Nem lehetsz Ross mellett.
-Nem tudod, milyen szörnyű.
-Ahogy te se, mert csak te gondolod, hogy elveszítetted!-akadok ki.
-Ami megtörtént, megtörtént. Felejtsük el!
-Ezt én szoktam mondogatni és...
-Valami nagyon nem stimmel, nem kérlek, hogy értsd meg, csak fogadd el. nem én akartam ilyen lenni, ezt kaptam kártyán! Nem én akartam 8 kilót fogyni, és beesett arccal mászkálni! Én...én nem akartam összejönni Brad-del! Csak megtörtént.
-De Laura ez nem te vagy!
-És ha mégis? Ha végig ez voltam, csak senki nem vette észre? Erre még nem gondoltál?-pattan fel majd kiviharzik. El sem hiszem, hogy elment. Próbáltam megkeresni, de elveszett a tömegben. Valószínűleg már nem lesz alkalmam beszélni vele, mert holnap reggel vissza is indulnak.

-2.évad/1.fejezet-

-Laura-

Ahogy leszállt a repülő megszereztem a csomagjaimat,majd egyenesen a az SMS-ben kapott címre mentem. A bejárat előtt automatikusan kulcs után kutakodtam a táskámban,mire kinyílt az ajtó. Felnéztem,de nem akartam hinni a szememnek.
-Sel?-nézek az előttem álló lányra.
-Laura? Úristen annyira hiányoztál!-ölel meg.
-Te is nekem. De mit keresel itt?
-Szerepelni fogok egy filmben. Egy Amy nevű lányt fogok játszani.
-Te játszod Amy-t? Én meg Ally-t fogom játszani.
-Hiszen ez óriási!-ölel meg újra,majd észbe kap és felkapja az egyik táskámat. Ahogy belépünk a házba a telefonhoz sietek,hogy felhívjam a rendezőt. A hosszadalmas dumálás után,hogy ezentúl itt fogok lakni Selena-val,és hogy 1 hónap múlva kezdődik a forgatás és hogy a jövőhéten megbeszélés lesz (ezért érdemes volt ilyen korán eljönnöm otthonról),meg ilyenek,bepakoltam az új szobámba. Elővettem a laptopom és felhívtam a családom.
-Hali!-erőltetek egy hihető mosolyt a z arcomra.
-Szia!-szóltak bele egyszerre,ami miatt jó nagy hangzavar lett,mivel 11 ember kiabált össze-vissza,mire Sel bejött.
-Mi van itt?-nevet.
-Csak a család.-legyintek nevetve.-Gyere! Em és Bella is a vonalban vannak.-hívom közelebb,majd csendre intettem a többieket a másik vonalban.-Figyeljetek! Be szeretném mutatni a lakótársam!
-Helóka!-jön közvetlen mellém.
-Selena?-kérdezi szinkronban Emili és Bella.
-Honnan ismeritek?-néz pöszén Rik Maddy-vel az ölében.
-Sel abba a suliba járt ahova mi is,mielőtt eljöttünk. De te mit keresel ott?-néz Emili Rik-re,majd a képernyőre.
-Egy filmben fogunk játszani.-ölelgetjük egymást.-Amúgy ki a csöppség a helyes szöszi kezében?
-Ő itt Maddy...a lányom.-emeli fel.
-Jaj Emili gratulálok!-mosolyog kedvesen Sel.
-Egyébként bemutatom a többieket!-kezdi el Bella.-Ő itt Rocky.-nyom egy puszit az említett arcára.-Riker. Ryland. Rydel és Ellington..-megy végig a srácokon,mire Selena csak int egyet köszönésként.
-Ross hol van?-hiányolom.
-Na jó nekem ez már túl sok "R" betű.-nevet Sel,majd őt követően mindenki.
-Ha tudnád ezt már hányszor mondták.-jegyzi meg Rydel.-És a kérdésedre visszatérve,fogalmunk sincs,hogy hol van Ro...-szakítja meg mondandóját.
-Ross?-lép be nevetve a szőkeség.-Mihez kellek?
-A csajod hiányol.-üti vállba Rocky.
-Én is őt.-nevet fel keservesen,majd leül.
-Szerintem mi most egy kicsit lelépünk, vagyis majd holnap beszélünk. Puszika!-tessékeli ki a többieket Delly, így csak Ross marad bent.
-Sel egy kicsit magunkra hagynál?-nézek reménykedően barátnőmre.
-Persze!-megy ki,de még egy pár halk szóra visszanéz az ajtó mögül.- Tök cuki!-nevet,én meg intek mosolyogva,hogy menjen már ki.
-Kedves lány.-teszi az ölébe a laptopot.
-Az. Egyszerűen imádom!-mosolygok.- Ross! Valamit meg kéne beszélnünk!-fordítom nagyon komolyra a szót.
-Velem tudod,hogy bármit bármikor meg lehet beszélni.-mosolyog.
-Azt majd meglátjuk...-mondom sóhajtás közben.-Tudod gondolkoztam.
-Na ez már most rosszul indul.-nevet fel keservesen.
-Szeretném,ha találnál valaki mást,akivel boldog lehetsz!-folyik le könnycsepp az arcomon.
-De én csak és kizárólag VELED vagyok boldog.-akad ki egy picit.
-De most egy óceán választ el minket,meg szinte az egész USA.-érvelek.
-De azt mondtad, haza jössz!
-Tudom,de már semmiben sem vagyok biztos.-temetem az arcom a kezeimbe.
-Legalább kössünk egyességet.
-Még pedig?
-Ha legközelebb találkozunk és valamelyikőnknek lesz valakije,akkor elfelejtjük egymást. Addig pedig,csak egy kis reményem had maradjon meg arról,hogy újra láthatlak.-néz rám reménykedve.
-Rendben!-mosolygok.-De most mennem kell,mert még ki kell pakolnom és itt már este van. Szia!
-Jó éjt!-köszön el,majd letesszük.
Te jó ég! Nem hiszem el,hogy beleegyeztem ebbe az őrültségbe. Hisz összeroppan valamelyikünk lelkileg,ha megtudjuk,hogy a másiknak van valakije. És... Mi ez a hang? Kintről jön,de biztos,hogy nem Selena. Vagyis nem csak Ő. Kivándorolok a nappaliba,de már az ajtón kilépve hallom,hogy miről beszélnek. Valami srác van itt, és eléggé idegesnek tűnik.
-Ezt te nem érted Selena! Ha nem találok valakit,aki szerepel a klippben,akkor nem is lesz semmilyen klipp!-akad ki még jobban.
-Heló...?-lépek be a nappaliba.
-Szia!-néz rám a srác,de a hangja most már teljesen nyugodt. És meg kell jegyeznem elég helyes.
-Brad! Ő itt Laura.-mutat rám.-Laura! Ő itt Bradley.-mutat... ezek szerint Brad-re
-Öhm...izé...-dadog össze-vissza, nagyon édes. Várj nem! Nem édes! Egyszerűen nem lehet!
-Asszem megtaláltam a megfelelő lányt a videóba.-nevet Sel.-Méghozzá téged Laura!
-Engem?-nézek csodálkozva.
-Ez remek ötlet!-derül fel teljesen Brad.
-Mi?-fordulok felé.
-A klippembe egy gyönyörű,csinos lányt keresek. Mind a két feltételnek megfelelsz. És ahogy elnézlek nem vagy az a "hiszti rohamot kapok,ha nincs elég hideg vizem" fajta.-nevet.
-Nem,nem vagyok olyan. Amúgy milyen klipp?
-A bandámé. A nevünk The Vamps. A szám pedig amihez a videó lesz,az a Somebody to you.
-Az csúcs.-mosolygok akaratom ellenére is.
-És majd elfelejtettem!-csap a homlokára.-Demi is énekel velünk a klippben.
-Demi? Mármint Demi Lovato?
-Igen. Akkor bevállalod?-néz rám reménykedve.
-Persze!
-Király! De nekem most mennem kell. Viszont holnap felhívlak,csak a számod kéne.-nevet.
-Máris! Sel adnál egy papírt?
-Ezzel szolgálhatok.-ad a kezembe egy tollat.
-Írd a kezemre!-húzza fel a dzsekije ujját, mire én ráírom,hogy Laura és a számom.
-Tessék!
-Köszönöm Mylady! Holnap hívlak!-nevet,majd ki megy az ajtón.
Úristen! Annyira édes és humoros és...és... Nem! Nem szabad belé zúgnom. Én Ross-sot szeretem...Vagyis szerettem,vagy nem is tudom már a fenét akarok. Szívem szerint most legszívesebben kocsiba pattannék és belehajtanék a Temzébe.
-Minden rendben van?-szakítja félbe Sel a "Hajtsunk a Temzébe, hátha megfulladunk" elméletem szövögetését.
-Igen! Persze...Vagy nem tudom. Sőt ha belegondolok már nem sok mindent tudok.-nevetek fel keservesen.
-Na öntsd csak ki a szíved!-ülünk le a kanapéra.
-Szóval...-veszek egy mély lélegzetet.-Mikor kiköltöztünk LA-be a házunk pontosan annak a családnak a háza mellett állt,akiket itthon is hallgattunk. Tudod az R5.
-Akkor onnan volt olyan ismerős az a szőke srác.-kap a fejéhez.
-Tehát...Volt egy kis se veled, se nélküled dolog köztünk. Most meg... Hát...Megegyeztünk,hogyha legközelebb találkozunk és valamelyikünknek lesz valakije,akkor azt elfogadjuk,de addig fenn marad az,hogy lehet, újra együtt leszünk. És most már nem tudom mi van,mert...mert...
-Mert találtál valakit, aki ugyanúgy bejön,mint Ross.-mondja ki azt,amit én nem mertem bevallani még magamnak sem. Pedig szinte első látásra beleszerettem Bradley-be,de Ross-ot is szeretem,és vele annyi mindent éltem már meg. Viszont Brad annyira vad és laza, pedig csak most ismertem meg.
-Lehet,hogy igazad van,de...-temetem az arcom a kezembe, és sírni kezdek.
-Jaj! Lau!-ölel meg.-Tudom,hogy mi segít!-rohan el,majd visszatér egy üveg akármivel a kezében.
-Ez mi?-szipogok,miközben lerakja elém az üveget és két poharat.
-Whiskey.-nyitja ki.
-Én nem iszok.-ellenkezek.
-Ó dehogynem!-adja a kezembe a poharat.-Húzd meg! Gyerünk nem fogsz belehalni! Amúgy se hizlal annyira,mint a fagyi.
-Nem is tudom.-kocogtatom a körmömmel a poharat.
-Én viszont igen! Gyerünk! Hidd el nekem,minden sokkal egyszerűbb lesz.-biztat,mire veszek egy mély levegőt és meghúzom.-Na milyen?-kérdez rá,de gondolom majd kiszúrja a szemét,hogy mindjárt megfulladok.
-Miht ghondholsz?-köhögök.
-Azt,hogy igyál még egy kicsit,mert elsőre nem lehet megállapítani!-mosolyog,mire én vállat vonok és iszok még belőle.
-Na jó neke...-kezdem el,de Selena még egy körrel rohamoz meg.
-Szerelmi bánatra nem elég egy.-nevet.
És ez így ment egész este,sőt egész éjszaka. Beszélgettünk,ugyan nem tudom pontosan miről. Reggel pedig a telefonom csörgése keltett...mint általában.
-Haló!-szólok bele. Te jó ég szörnyen fáj a fejem,és szinte minden kiesett a tegnapesti iszogatásból.
-Laura? Brad vagyok.
-Szia!
-Minden rendben?
-Csak Selena. Gondolom ismered.
-Á igen! Sel és a whiskey.-nevet.-Mennyi?
-A leghalványabb fogalmam sincs róla.-nevetek kínomban.
-Nagyon ki vagy ütve?
-Attól függ.
-Mitől?
-Attól,hogy miért kérdezed.
-Elmehetnénk várost nézni. Bemutatnálak a barátaimnak.
-Az jó lenne.
-Akkor egy óra múlva érted megyek. Szia!
-Szia!
Megpróbáltam a telefon letétele után hirtelen felpattanni,de nem igazán jött össze. Úgy a nem tudom hányadik próbálkozásra felültem az ágyon,majd felálltam. Beballagtam a fürdőbe,és elförmedtem a látványon,amit a tükörben láttam. A hajamat és a szénaboglyát nem igazán lehet megkülönböztetni. És most már kezdek megijedni,hogy vajon mit csináltunk Selena-val,mert lehet,hogy az ital hatására megvertük egymást. Komolyan úgy nézek ki,mint akinek beütöttek,nem is egyszer. A fejem hasogat,és be kell vallanom,hogy még életemben nem voltam másnapos. Előszedtem a gyógyszeres dobozom a fürdőszobaszekrényből és bevettem egyet a legerősebb fájdalom csillapítómból. Meg kell,hogy mondjam pocsékul érzem magamat. Nem baj Laura túl fogod élni! Most komolyan magamat nyugtatgatom? Kezd már most az agyamra menni...úgy minden. Nem érdekes. Inkább gyorsan elkészülök,mert már nem sok időm maradt.
Felkaptam magamra a fekete csőnacim, a piros elől rövid- hátul hosszú kötött pulcsim, és a fekete converse tornacipőm.
-LAURA! ITT VAN BRAD!-kiabál Sel,mire kisétálok.
-Süketnek nézek ki?-teszem fel a költői kérdést,mire Selena nevetve vállat von. Pont olyan,mint régen,mindig vidám.
-Mehetünk?-fordul hozzám Bradley.
-Persze!
-Hölgyem!-nyitja ki nekem az ajtót.
-Köszi!-mosolygok. Próbálok nem olyan lenni,mint a tejbe tök,de egyszerűen nem megy.-Hova megyünk először?
-Reggelizni?
-Az jó lesz.
-Gyere!-teszi úgy a kezét,hogy bele tudjak karolni.
-Amúgy tetszik a piros dzsekid színe.-nevetek.
-A te pulcsid is nagyon jó.-nevet ő is.-Piros. A szerelem színe itt Párizsban.-néz mélyen a szemembe,még így út közben is,majd egy pillanatra félre néz.- Croassont?-kérdezi francia akcentussal,mire én csak bólogatva nevetek. Bementünk az út másik felén lévő kávézóba és leültünk egy kinti asztalhoz.
-Que dois-je fair?- jön oda egy pincér az asztalunkhoz.
-Dex croassont nous.-mondja tökéletes kiejtéssel Brad. Te jó ég! Helyes,kedves,humoros és még franciául is tud. Egyébként szerintem kijöttem a gyakorlatból,mert értettem,amit mondtak,csak nem tudtam volna rá válaszolni.
-Szép kiejtés.-bólintok elismerően.
-Amúgy amit beszéltem a pincérrel...
-Mit hozhatok? Két croassont kérnénk.-szakítom félbe.
-Te beszélsz franciául?
-Kicsi koromtól kezdve itt laktam,csak kiköltöztem egy évre Los Angeles-be. Egyébként kicsit már kijöttem a gyakorlatból.
-Belle et intelligente ou.-fogja meg a kezem,ami az asztal tetején pihen.
-Merci bien!-mosolygok.
-És most a mi nyelvünkön. Gyönyörű és okos vagy.-fürkészi a tekintetem.
-Köszönöm szépen!-nézek én is mélyen a szemébe. A kirándulásom a gyönyörű barna szemeibe a pincér szakította meg azzal,hogy letette elénk a rendelésünket.
-Merci!-köszöntük meg szinkronban,mire a pincér csak mosolygott,majd elment. Megettük a reggelinket, aztán elindultunk.
-Megnézzük a bandát?-néz rám.
-Persze!-mondom kissé félénken.
-Ne parázz nagyon jó fejek! Imádni fognak téged.-mosolyog biztatóan.-Mi lenne,ha körbe mennénk. A hosszabb út sokkal szebb. Majdnem annyira szép,mint te.
-Menjünk!-karolok ismét belé.
Mikor az Eiffel torony lábához értünk leültetett egy padra.
-Várj egy picit! Egy perc és jövök.-mondja,majd elrohan. Vajon hova mehetett? Biztos elmondja majd,ha szeretné. Pár perc és vissza is jött egy dobozzal a kezében. Leült mellém és felém nyújtotta a dobozt.-Tessék.-mosolyog. Elveszem a dobozt és kinyitom. Egy Eiffel tornyos nyaklánc volt benne.

"Az élet szép"

-Ez gyönyörű. Köszönöm!-ölelem meg,mire ő visszaölel.

-Gyere! Mutatok valamit.-húz fel.-De ha azt mondom,hogy csukd be szemed becsukod!-erre csak bólintok, és elindulunk. Odafelé próbáltam kiszedni belőle,hogy hova megyünk,de nem akarta elmondani.-Most csukd be a szemed!-mondja,mire én engedelmesen lehajtom pilláim. Még megyünk egy darabig,persze Brad végig mögöttem van,hogy nehogy elessek.-Kinyithatod!-mondja,én meg kinyitom a szemem,és egy hídon találom magam,ami tele van lakotokkal. Megfogja a kezem és a bele ad egy lakatot,majd nyom egy puszit a kézfejemre.-Feltennél velem egy lakatot a hídra?

-Nagyon szívesen!-mosolygok. Aláírtuk alkoholos filccel a szív alakú lakatot,majd feltettük. Még egy kicsit megálltunk nézni a vizet. Egyszer csak azt veszem észre,hogy Brad próbálja megfogni a kezem. Segítségére "sietek" és megfogom én a kezét,mire ő összekulcsolja az ujjainkat. Felé fordulok,ő kezét a derekamra helyezi és közelebb húz magához,majd gyengéden megcsókol. Egy kis idő múlva szétrebbenünk.

-Amúgy merre laksz a barátaiddal?-nézek rá.

-Ott szembe.-mutat egy ház felé.-Pont a másodikon,ahol a három idióta lóg kifelé az ablakon és minket néznek.-nevet. Elindulunk a ház felé,majd felbaktatunk a másodikra. A srácok úgy nyitnak ajtót,hogy majd kiesnek rajta.

-Hali!-lépek be nevetve az előszobába.

-Gyere menjünk be a nappaliba!-fogja meg a kezemet és behúz. Már látom,hogy az egyik srác nyitni akarja száját,hogy mondjon valamit,de Bradley megelőzi.-Laura ő itt Tristan.-mutat az említettre,aki a dobverőt pörgeti a kezében.

-Te lennél a dobos?-mosolygok.

-Igen. De más üzemmódom is van ám.-csücsörít,mire Brad eltolja a fejét.

-Az én bemutatásom nem szükséges, van szám,sőt beszélni is tudok. James vagyok.-nevet a háromból a második srác.

-Jómagam pedig bemutatja magát...izé...Na mindegy! A lényeg,hogy Connor vagyok.

-Én pedig Bradley.-nevet Brad.

-Nahát veled még soha életemben nem találkoztam. Pedig olyan nagyon ismerős vagy.-nevetek.

-Csinos,szép,okos,vicces...-számolgatja Tristan az ujjain a felsoroltakat.

-Héj! Brad nem énekelsz a barátnődnek?

-Mért is ne? Gyertek!-int a többieknek,akik a egyből a hangszerekhez futnak.

   

-Ez valami elképesztő volt! És jó tudni,hogy szarságokat beszélsz,ha iszol,meg hogy arról vagy híres,hogy kicsit gyorsan haladsz.-nevetek

-Kösz! És csak egy picit gyorsan-ölel meg Brad.-Sel mesélte,hogy neked is egész klassz hangod van. Nem énekelnél?

-Ha adsz egy gitárt, akkor ezer örömmel. 

-Tessék itt az enyém.-adja a kezembe a hangszert James.

Amint befejeztem a fiúk hatalmas tapsviharba törtek ki.

-Biztos,hogy színészkedni jöttél Franciaországba?-nevet Tristan.

-Erősen valószínű, hisz... Várj csak! Honnan tudod,hogy miért jöttem ide?

-Nem csak én tudom,hanem mindenki a bandából.-tiltakozik.

-És kérdés még mindig az,hogy honnan a bánatból tudjátok.

-Tegnapeste Brad-et nem lehetett lelőni. Rólad áradozott egész este. Hogy milyen gyönyörű és vicces vagy.-ecseteli Connor,mire Brad csak zavartan túr a hajába.

-Tényleg? Ez annyira édes.-adok egy puszit az arcára.

-Komolyan?

-Komolyan.

-Ja egyébként nem tudom mi maradt meg benned Selena merénylete után,de beszéltünk a Somebody to you klippjéről.

-Arra még úgy nagyjából emlékszek,csak utána esett ki szinte minden.-nevetek fel keservesen.

-Akkor srácok?

-Mi?-néz pöszén a másik három srác.

-Laura jó lesz a videóba?

-Tökéletes.-állapítja meg Connor.

Egész nap náluk voltam sokat röhögtünk,meg megbeszéltük,hogy körülbelül mi lesz a feladatom a forgatáson. Egy lányt fogok játszani,aki Brad-del flörtölget. Biztos jó lesz. Valami tengerparton leszünk. A "tárgyalás" után Bradley hazakísért,majd az ajtóban búcsúzás képp megcsókolt. Tényleg nagyon tetszik,meg jó fej is,de valamilyen szinten kisebb bűntudatot érzek,mikor vele vagyok. Hisz Ross...Nagyon hiányzik,de nem várhatjuk el egymástól,hogy ne legyünk újra szerelmesek. Igen azt hiszem szerelmes vagyok Brad-be.

Ahogy felértem a szobába levetődtem az ágyra és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem twitter-re és...Huh jó sok minden történt.

@TheVampsBrad, @TheVampsCon, @TheVampsJames és @TheVampsTristan követ,akkor gyorsan visszakövetem őket.

@rossR5 feltöltött egy képet:

@rossR5: Hiányzol @lauramarano siess haza!

@lauramarano: Te is nekem @rossR5 és igyekszem

Hívnak skype-on.

-Hali!-köszönök fülig érő szájjal.

-Szia! Mi ez a nagy öröm?-köszön Delly.

-Nem lehetek csak úgy jó kedvű? Amúgy többiek hol vannak?

-Elmentek sétálni,de nekem nem volt hozzá túl sok kedvem.

-Hogy...Várj egy percet csörög a mobilom.

-Szia Brad! Miért keresel?

-A srácok leléptek valahova, én meg nem vittem magammal kulcsot.-nevet kínosan.-És most az ajtótoknál állok.

-Egy pillanat és beengedlek. Szia!-teszem le a telefont.

-Delly kis türelmet,csak Sel valahova elment és szerencsétlen Brad-et kizárták a haverjai.

-Szerencsétlen kit?

-Egy perc és bemutatom.-rohanok ki az ajtóhoz.

-Szia!-ölelem meg.-Bocs,hogy eddig tartott,csak barátnőmmel beszélek.

-Semmigond. Selena?-erre csak vállat vonok utalva arra, a leghalványabb sejtésem sincs arról,hogy hol van.

-Gyere menjünk be!-húzom beljebb.-Visszatértem Delly.-lépünk be a szobába.

-Szóval Ő Brad.

-Igen én vagyok.-nevet.-Te meg gondolom Delly,vagyis Rydel.

-Honnan találtad ki egyből a keresztnevem? A Delly-t nem sokan értik.

-Sokat hallgattuk a számaitokat. Az R5: Rydel, Riker, Rocky és Ross Lynch meg Ellington Ratliff.

-Az klassz. Ti együtt...?

-Igen.-mosolygok.-Brad hoznál nekem egy pohár vizet?

-Persze.-áll fel és kimegy. Ahogy kilép az ajtón a kamera felé fordulok.

-Ugye tudod,hogy ezt el kell mondani Ross-nak.

-Igen. De még ne most,összezuhanna. Várjuk ki a megfelelő pillanatot.

-Rendben,de ígérd meg,hogy majd ha eljön az ideje közlöd vele.

-Ígérem. Nagyon haragszol?

-Nem adtál rá okot,hogy akár egy picit is haragudjak. Amúgy meg nagyon örülök,hogy boldog vagy. Már csak azt a makacs öcsémet kell rávenni,hogy adja fel az "örökké várni fogok rád és nem adom fel" projektjét.

-Hát igen. Mondjuk nem mintha nem szeretném még mindig Ross-sot,viszont Brad-et is nagyon bírom,sőt mondhatni teljesen belezúgtam.

-Meghoztam a rendelését Mylady.-lép be nevetve.

-És mellesleg nagyon helyes.-próbál suttogni,csak nem jön neki össze.

-Ez igazán kedves Rydel.-ül le mellém.-Tessék.-adja a kezembe a poharat.

-Köszi!

Még az este nagy részét elbeszélgettük,majd elköszöntünk,mert Delly-t már keresték a tesói és Ell.

-És most mit csináljunk?-nézek rá.

-Nekem van pár ötletem.-dönt a hátamra.

-És,ha Sel visszajön?

-Ismerem már egy ideje,ha most nem toppan be,akkor csak reggel számíts rá.

-Akkor jó.-pörgetem át a dolgokat és a mellkasára ülök. Vad csókcsatába kezdtünk,aztán...(ismét nem óhajtok leírni semmilyen +18-as elméletet a fejemből--->szerzői megjegyzés.)


-Ross-

A beszélgetés óta nem igazán tudok figyelni semmire sem. Még mindig nem fér a fejembe,hogy azt akarja nélküle éljek. Mármint nem tudom elképzelni a jövőm Laura nélkül. Elhiszem,hogy azt akarja,hogy boldog legyek,de ha Ő nincs itt,akkor nem megy. Természetesen én is azt szeretném,hogy boldog legyen,de szörnyű belegondolni,hogy lehet valaki más is az életebébe,aki olyan mint én. De ha nem rám van szüksége meg fogom érteni. Ha belegondolok,hogy a világ másik felén van (majdnem) és én nem vagyok mellette.
-Öcsi minden rendben?-jön be Rik a szobába.
-Úgy nézek ki,mint akinél minden rendben van?
-Költői kérdés volt. Most hogy így utólag belegondolok nem is tudom igazán minek szántam.-nevet.-Ha Lau miatt aggódsz,akkor már most szólok,hogy hülyeséget csinálsz.
-Miért is?
-Mert tud magára vigyázni. És most mondok neked valamit,amit minden egyes alkalommal,mikor szakítasz egy csajjal. Ha szeretsz valakit engedd el,ha visszajön a tiéd,de ha nem,akkor sosem volt az. És eddig egy csajod se jött vissza,csak Alice,de őt inkább hagyjuk. A lényeg,hogy lehet,Laura lesz az,aki visszajön.
-Csak egy kérdésem van.
-Mégpedig?
-Én is meghülyülök 23 éves koromra?-nevetek,mire vállba boxol.
-Gyerekek gyertek lemegyünk a partra!-jön oda anya.
-Megyünk!-sóhajtunk egyet egyszerre.
-Ez fura volt.-állapítom meg.
-Az...fura.
A teljes napot elhülyéskedtük,majd visszamentünk a szállásra,ahol szinte egyből bevágta mindenki a szunyát. Másnap már 10 óra körül elmentünk sétálni,de drága nővérkém nem jött velünk,mert nem volt kedve. Rik és Em Maddy-vel szórakozott. Rocky és Bella...nos fogalmam sincs,hogy mit csináltak,de a lényeg,hogy a bátyám futott a csaja meg kergette. Ry el volt foglalva a bikinis csajokkal,a szülők elől beszélgettek. Én meg Ellingtonnal hátul csendben haldokoltam.
-Nem megyünk vissza Delly-ért?-jut egyszer csak az eszembe.
-De!-vidult fel egyből Ell,majd visszafutottunk. Rydel a fárasztó kérlelésünk eredményeként velünk jött. De egész nap olyan furi volt. Mintha titkolna valamit.
Mindegy is,mert ez a nap király volt! Laura is visszaírt,szóval egy rossz szavam nem lehet. Mondjuk már jó lenne,ha újra itt lenne velem.

-Emili-

Szerintem nagyon nem jó dolog,hogy Sel ott van ahol Lau. Hisz mindenki tudja róla,aki ismeri,meg lassan már az is aki nem,hogy az ivás,a cigi és a pasik a mindenei. Bevallom kicsit aggódom Lauráért. Viszont nagyon nem tudok sok mindent tenni annak érdekében,hogy visszajöjjön. Viszont valami feltűnt,Rydel nagyon fura amióta egyedül volt.
-Delly!-szólok oda hozzá.
-Igen?-fordul oda hozzám.
-Rik fogd meg a lányod!-adom a kezébe Maddy-t.-Rydel egy percre gyere!-megyünk félre.
-Mit szeretnél Emili?-néz rám kíváncsian.
-Mi történt,amíg nem voltunk veled? Nagyon fura vagy.
-Elmondom,de csak mert fontos vagy Laurának.
-Mit művelt megint az a szerencsecsomag?-nevetek fel keservesen.
-Van valakije.- suttogja.
-MI?
-Összejött egy Brad nevű sráccal,aki mellesleg tényleg nagyon cuki,és örülök hogy tovább lépett,de olyan fura.
-És Ross már tudja? Gondolom nem,mert elég jó kedve van.
-Az öcsém az égvilágon semmit sem sejt. És nem is szabad neki sejtenie semmit. Te se mondhatsz neki semmit! És szerintem Riker-nek se szólj,se senkinek!
-Rendben! Ez köztünk marad.
Remélem Laura tudja,hogy mit csinál. Nem akarom,hogy nagyobbat essen mint kéne. Csak azt nem értem,hogy ezt hogy a fenébe hozta össze, mert nem az a pasifaló csaj. Ross is maximum a második fiúja lehetett. 

-21.fejezet- /Az új kezdet új vég/ 2. rész

-Laura-

-Rocky! Csak egy picit csipked magad! Le fogjuk késni a gépet!-néz vissza Bella a csomagok nagy részét cipelő Rocky-ra.
-Mondjuk,ha valaki segítene...-kezdi el,de Ryland visszarohan,és elvesz tőle néhány csomagot. Még volt 10 percünk a felszállásig,ezért felmentünk a gépre és vártunk. És ismét olyan peches vagyok,mint általában,mert nem elég,hogy nem viselem túl jól a repülést,de ráadásul Ross ül mellettem. Talán ha nem foglalkozok vele,akkor észre se veszem,és...
-Laura!-szól hozzám. Azta,én tényleg nagyon szerencsétlen vagyok. Nyugi Lau! Ne hergeld magad! Most komolyan saját magam nyugtatgatom? Kezdek teljesen meghülyülni.
-Igen?-viszek fel egy erőltetett mosolyt az arcomra.
-Erre igazán nincs szükség.-mutat az arcomra,mire én megkönnyebbülten vágok újra fapofát.
-Akkor jó,mér féltem,hogy rá fagy az arcomra.-váltok át kicsit flegma stílusba.
-Beszélhetnénk,mint...-keresi a megfelelő szót.
-Mint barátok? Vagy...
-Mint mi.-mutogat kettőnk között.
-Ross,én képte...-kezdem el mondani,de kislány félbeszakít.
-Te Laura Marano vagy? Láttalak a kedvenc csatornámon,azzal az új filmeddel.-erre Ross csak pöszén néz,és én mit sem foglalkozva vele válaszoltam.
-Igen én vagyok!
-Kaphatok egy autogrammot? Nagyon nagy rajongód vagyok!-mosolyog. Olyan kis édes azt mondja,hogy a rajongóm.
-Persze! Ross van nálad toll?-nézek rá.
-Héj te vagy Ross Lynch? Akkor ti vagytok Raura?
-Raura?-nézek pöszén.
-Igen. Ross és Laura.
-Ó! Mi...
-Igen én vagyok,és igen mi vagyunk Raura.-szakít félbe. Rosszallóan néztem rám,de annyira nem foglalkozott vele. Elővett egy tollat,és adtunk a kislánynak egy-egy autogrammot.
-Ross!-szólok hozzá,mikor a kis rajongó már nem hall minket.
-Igen?
-Nem.
-Nem?
-Ne kezd ezt!-forgatom a szemeimet.
-Akkor mond el,hogy milyen filmről beszélt az a lány!
-Az esküvő után visszamegyek Franciaországba.
-MI?!-kezd el hangosabban beszélni,majd suttogóra vált.-És ezt mégis mikor akartad közölni velem?
-Ne tegyél úgy mintha érdekelne!
-Igenis érdekel,mert lehet,hogy te megpróbálsz kizárni az életedből,de én akkor is sze...-erre csak befogom a száját.
-Kérlek ne! Csak az "Sz" betűs szót ne!
-És mikor mondod el a többieknek?-néz rám,mire én egy nagyot nyelek.-Szóval már mindenki tudja.-dől hátra.-Ugye tudod,hogy nem várhatod el,hogy mosolyogva integessek!
-Ross!
-Tessék?
-Ha még mindig szeretsz...
-Persze,hogy szeretlek,és ezen soha semmi nem fog változtatni.
-Ne nehezítsd meg a dolgom!-temetem az arcom a kezembe.
-Azt teszem,amit szeretnél. Ha kell veled megyek!
-Arra szeretnélek kérni,NE gyere el a reptérre velem. Tovább kell lépnünk,és nekem ez csak így megy.-erre nem mondott semmit,de láttam,ahogy ökölbe szorítja a kezét.-Megértelek,ha haragszol. És szörnyen sajnálom,de...-magyarázkodom,de nem hagyja,hogy befejezzem,hanem nyomott a puszit az arcomra,de továbbra sem szólt hozzám.
Betettem a fülhallgatóm,és vártam hogy felszálljunk. Ez olyan 5 perc múlva végbe is ment,így csak bámultam ki az ablakon. Végig a banda számai mentek. És eszembe jutottak az emlékek. Tisztán emlékszem,mikor berohantam régi tánctermembe a cipőmért,majd be a kocsiba,és ki a reptérre. Az új szobámban tartott beszélgetésekre. A szobám,amit már csak annyira fogok látni,hogy beszaladok a táskámért. Mennyit hülyültünk ott,és...és... Lili. Még mindig nem tudom elhinni,olyan hirtelen történt. Milyen boldog volt Ry-al. Erről eszembe jut,ahogy Delly a bejárati ajtónkban áll,és lerohamoz az információkkal. A példaképem volt,most meg a legjobb barátnőm. És ahogy átmentünk,és meg se mertünk moccanni a fiúk láttán. Én meg összeesek életem szerelme előtt,most hogy így belegondolok nagyon vicces. Rávett arra,amire senki más...A kedvéért szembe néztem a lámpalázammal. Mennyire reménykedett,hogy vele megyek a turnéjára,és milyen csalódott volt,mikor kijelentettem,hogy nem. Aztán Emili...a lány,aki képes villámcsapásként lecsapni a híreivel. Annyira kedves volt tőle,hogy bennem bízott meg a legjobban,és nekem mondta meg először. Az ezt követő utazás sem volt semmi. GPS segítségével eltűnni,is csak egy olyan szerencsecsomag tud,mint én. De Bella ott volt,és kihúzott a bajból. Majd a veszekedés,és a baleset...még ma is fáj a nyom,ami akkor keletkezett,mikor Alice letámadta Ross-ot. Ahogy felháborodva elrohan,na azt semmi pénzért nem szeretném elfelejteni. Ahogy azt sem,hogy felvettek álmaim egyetemére,és én elutasítottam a lehetőséget,de Riker mindig ott volt mellettem és támogatott. És a dal,amit Ross írt nekem...mind a kettő a mai napig a naplóm lapjainak bővítése. Soha nem fogom elfelejteni egyetlen közös családi pillanatunkat sem. Vagyis egyet nagyon szeretnék...azt a pár mondatot,amit a faházban hallottam. "Én meg nem tudom,hogy hogy szerethettem beléd!" "Lehet,hogy nem kéne" . Valahogy ezek belém égtek. Amikor a szobámban ültem a fagyis dobozok és a zsepihalmok között,és megcsörrent a telefonom,azt mondták,hogy pontosan engem keresnek egy párizsi filmbe. Egyszerűen még mindig nem tudtam felfogni. Két nap múlva esküvő,és utána elmegyek,kitudja mikor jövök vissza. Minden olyan távol lesz tőlem,és minden annyira fog hiányozni,hogy az leírhatatlan. A lányok,a teljes Lynch család,minden ami LA-hez köt.
Ezen gondolkozva egy könnycsepp gördült végig az arcomon,mire a mellettem ülő kicsit meglökdösött. Kivetem a fülest és ránéztem.
-Minden oké?-néz rám aggódóan.
-Persze,csak...-erre felvonja a szemöldökét.-Nem fontos. Csak egy hatalmas butaság az egész.
-Biztos?
-Nem. De,ha a válladra borulok és zokogok,attól jobb lesz?-nevetek fel keservesen.
-Lehet. De nem zargatlak,ha nem akarod elmondani. Akkor nem mondod el!-mosolyog rám.
-Kösz!-mosolygok vissza.
Visszafordultam az ablakhoz,és tovább nosztalgiáztam. Közben átfutott az agyamon,hogy vajon elmondjam Ross-nak mit érzek még mindig. Hogy Ő az oka a könnycseppeknek a gitáromon,vagy hogy csak miatta kívánok még mindig a kívánságcsillagoktól. Vagy lehet,hogy egyszerűbb lesz mind a kettőnknek,ha nem mondom el,és csak úgy elmegyek? Már nem tudok semmit! Ez kiborító! De azt hiszem,mindkettőnknek jobb lesz,ha megértetem vele,hogy mi soha,de soha nem leszünk újra együtt. Fájni fog,sajnos nem csak nekem,de muszáj.  Becsuktam a szememet,és felidéztem a szép emlékeket. Szerintem egy kicsit bealudhattam,mert mikor kinyitottam a szemem Ross vállára voltam dőlve,aki csendesen figyelt engem.
-Felébredtél Csipkerózsika?-simítja a fülem mögé a hajam.
-Merre járunk?
-Körülbelül 10 perc és leszállunk.-ahogy ezt kimondja észbe kapok,és felemelem a fejem,mire furcsán néz rám,de én csak legyintek.
Leszálltunk,és elmentünk a csomagokért. Pont elkaptunk két nagyobb taxit,és beszálltunk. A hotel előterében megtorpantunk,és a szülők neki álltak felosztani a szobákat. Ahogy elnéztem osztottak,szoroztak,majd odajöttek hozzánk.
-Na gyerekek!-kezdi el Stormie.
-Anya 23 éves vagyok. És holnapután lesz az esküvőm. Kérlek ne általánosíts!-szól közbe Rik.
-Akkor gyerekek és Riker!-kezdi el ezúttal apu.-A szobákat a következő módon osztottuk fel. Minden szoba kétszemélyes,kivéve egyet így reklamációt nem fogadunk el a szervezkedés kapcsán! Akkor... Emili-Riker, Rocky-Bella, Rydel-Laura és Ellington-Ross-Ryland.
-Na a szingli menet újra együtt!-nevet Rocky.
-Ha tudni akarod nem vagyok szingli!-szól közbe Ell.
-És ki az a szerencsétlen...
-Khm...-köszörüli meg a torkát Bella.-Kicsim!-mondja,majd óvatosan Rydel felé mutat.
-Ellington!-kezdi nyugodtan.
-Igen Rocky?-lép egyet hátra.
-Egy javaslat. Szintem FUSS!-hajolok oda hozzá.
-Ez igazán bölcs tanács volt Laura.-állapítja meg Rocky,mire Ell elbújik Delly háta mögé.
-Fiúk hagyjátok abba!-szól közbe az emberi pajzs.
-Inkább pakoljatok ki!-adja a kezembe apa a kulcsot,mire mi mint az őrültek felrohanunk,és szinte beesünk a szobánkba Delly-vel. Elkezdünk,vagyis elkezdett kipakolni.
-Mikor is indulsz?-kérdezi,miközben a fogasért nyúl.
-Az esküvő után 2 órával indul a gépem.
-Akkor ma este muszáj elmennünk a luau-ra!-ül le mellém.
-Feltétlen!-ölelem meg.
-Akkor kezdjünk el készülődni,mert már csak 3 óra és kezdődik.-áll fel,majd engem is felránt.-És ugye megcsinálhatom a sminked és a hajad?-néz rám reménykedve.
-Persze!-válaszolok egyből. Neki is álltunk először a ruha választásnak,majd a sminkelésnek,végül a haj. Majd ugyanez fordítva is,mert Delly-t meg én kozmetikáztam meg.
Egész klassz végeredmények születtek.

Épp indulni készültünk,mikor kopogtak.
-Szabad!-kiabáljuk szinkronban,mire Emili és Bella lépnek be az ajtón.
-Készen álltok a luau-ra?-táncikál Bella.
-Ejha! Eszméletlen csinik vagytok.-mér minket végig Em.
-Még te mondod? Gyönyörűek vagytok.

Bella rucija

Emili ruhája

-Ne gyönyörködjetek egymásba,hanem inkább menjünk le a partra!-jön be Rik is.
-A hős szerelmesnek kopogni luxus?-teszi a felháborodottat Delly,mire Riker oda megy és megöleli.
-Laura!-ront be Ross.
-Látod Rydel? Nem csak a bátyád nem tud kopogni.-nevetek.-Amúgy mit akarsz?-fordulok oda.
-Ti mióta vagytok beszélő viszonyban?-kerekedik el Bella szeme.
-Az most nem számít! A lényeg,hogy gyere!-rángat kifele az ajtón,majd a kezemnél fogva lehúz a lépcsőn.
-Ross magassarkúban vagyok! Au!-jajgatok,mire felkap,és az előtérbe visz.-Mit is akartál?-kérdezem, miközben letesz.
-Miss Marano?-jön oda egy férfi.
-Igen?
-A hotel igazgatója vagyok. Szeretném megkérni,hogy énekeljen a ma esti luaun,úgy 10 perc múlva!
-Én? Egyedül?
-Talán valami baj van? Az ön mellett álló úr azt mondta,hogy maga profi.
-Nem nincs baj!
-10 perc múlva a parti színpadnál.-mondja,majd elmegy. Ross felé fordulok,és megölelem.
-Ezt meg miért kaptam?-nevet.
-Köszönöm!
-Sze...Mármint szívesen!-ölel meg,de én kibújok az ölelésből.
-Ugye tudod,hogy ez nem változtat semmin.-nézek rá.
-Tudom!-erre mint valami rossz filmben hatalmas hatásszünet következett be.-De gyere,mert még a végén elkésel!
Kisétáltunk a partra,ahol egyből mikit nyomtak a kezembe és a színpadra zavartak. Már a többiek is megérkeztek,és csak pöszén néztek,hogy mi francot csinálok.
-HALI SRÁCOK! ÜDV MINDENKIT A LUAUN! A NEVEM LAURA MARANO ÉS A SZÁM AMIT ÉNEKELNI FOGOK AZ A REDIAL! ÉS EZT A SZÁMOT A LEGJOBB BARÁTNŐMNEK RYDEL LYNCH-NEK KÜLDÖM!-intek le Delly-nek.

(néhány kép Lauráról,ahogy fellép)

Lementem a színpadról,és Rydel egyből a nyakamba ugrott.
-Annyira cuki vagy.-ölelget,vagyis inkább már szorít.
-Ry-del! Nem ka-po-k...-erre elenged.
Úgy hajnali kettőre vissza is értünk,vagyis csak én,mert többiek még leléptek valahova. Ugyan nem tudom,hogy hova,mert ilyenkor nincs nyitva semmi. Elmentem lezuhanyozni,úgy terveztem,hogy egy jó ideig bent leszek,de hallottam,hogy valaki bejön a szobába. Gyorsan felkaptam a köntösöm,és kimentem megnézni,hogy ki az.
-Ross?
-Így hívnak.
-Ne poénkodj! Fáradt vagyok a hülyeségeidhez.-ülök le mellé az ágyra.
-Rendben. Nincs több poén.-tűri a fülem mögé a hajamat. Megpróbál megcsókolni,de elhajolok.-Ne haragudj nem tudom mi ütött belém!-áll fel és az ajtó felé sétál,de megfogom a kezét és visszahúzom.
-Nem azért nem csókoltalak meg,mert nem akartalak,hanem,mert nem akarom,hogy még rosszabb legyen mikor elmegyek. Ha elhitetem magammal,hogy nem fogsz hiányozni,akkor könnyebb lesz elmennem.
-És sikerrel jártál?-fürkészi a tekintetem.
-Nem igazán.-nevetek fel keservesen.
-Akkor nem arról van szó,hogy már nem érzel irántam semmit?
-Nem. Csak nem akarok fájdalmat okozni! Annál sokkal jobban szeretlek.-erre a mondatomra nem mond semmit,csak megcsókol,és én hagyom.
-Nem kérem,hogy maradj,csak ne felejts el!
-Még ha akarnálak se tudnálak.-rám mosolyog,majd feláll és kisétál az ajtón,gyorsan észbe kapok és utána szaladok.-Ross!-szólok,mire felém fordul,én meg a karjaiba ugrok,és megcsókolom.
-Szeretlek!
-Én is!-mondom,majd bemegyünk a saját szobáinkba.
Reggel a telefonom csörgése ébresztett.
-Igen?-szólok bele kómásan.
-Laura ne haragudj,hogy felébresztettelek,de ma este 6-kor indul a géped.-hallom meg a rendező hangját.
-MI?! Úgy volt,hogy csak holnap indulok! Holnap lesz a barátnőm esküvője!-akadok ki.
-Sajnálom,de nem tehettem mást! Vagy ma indulsz,vagy más kerül a helyedre!
-Rendben.-mondom majd leteszem.
-Ki volt az?-lép ki a fürdőből Delly. Érdekes módon frissen és üdén.
-A rendező volt...-erre csak felvonja a szemöldökét,amolyan "ne kímélj" fejjel néz rám.-Ma este 6-kor indul a járat,amivel indulok.
-MI?! ÉS AZ ESKÜVŐ?-esik kétségbe.
-Mi van az esküvővel?-lép be Emili kezében a kis Maddy-vel,majd őket követően az egész család.
-Nekem ma el kell utaznom.-temetem az arcom a kezembe,majd mikor felnézek már könnyesek a szemeim.
-Ezt nem hagyom annyiban!-ölel meg Ross.
-Ez?-mutogat kettőnk között anya.
-Hosszú sztori.-mondjuk egyszerre.
-De még is mit tehetnénk?-nézek végig mindenkin.
-Ma megtartjuk az esküvőt!-válaszol Riker.
-Ez a ti nagy napotok és...
-És mi azt szeretnénk,ha te is ott lennél.-állít fel Em,majd megölel.-Csak segíts elkészülni!-mosolyog.-És ti is.-mutat végig a család női tagjain.
-Mi meg elmegyünk intézkedni!-dörzsöli össze a kezét Rocky,majd Ross-ra néz,aki bólint.
Mindenki elment intézni a dolgait,mi meg segítettünk Emilinek.
-Na mosolyogj! Ma férjhez mész,és gyönyörű vagy!-noszogatja Rydel Emilit.

-Nem is volt olyan nehéz igaz?-nevetek,majd nekilátok a hajának.

-Na tetszik?-nézünk rá,mire ő a tükörhöz lép.

-Imádom! Köszönöm!-ölel meg minket egyszerre.

-Hoztunk neked valamit!-lép be anyu.-Ú! Valaki itt nagyon csini.

-Köszönöm! És nekem?

-Igen!

-Ez gyönyörű. Köszönöm!-öleli meg anyut. Pár perc múlva Stormie is betoppant a cipővel és a ruhával. Emili felveszi,mi meg csak ámuldozunk,hogy milyen gyönyörű. Egyszer csak kopogást hallunk.

-Ki az? 

-Ross és Riker!-hallom meg Ross hangját.

-Riker kint marad a másik szöszi bejön!-kiabálok ki,mire belép.

-Az esküvő 1 óra múlva kezdődik. És igazán csinos vagy Emili.

-Köszönöm! De akkor mindenki készülődjön,mert nem kéne rövidnaciban,és strandpapucsban kiállni oda. Főleg nem a tanúmnak!-néz rám.

-Én legyek a tanúd? 

-Ki más lehetne?-nevet.

-Ez igazán megtisztelő. Köszönöm!-ölelem meg,majd elszaladok elkészülni a lányokkal. háromnegyed óra múlva,újra Em mellett vagyok,csak most már a másik ruhámban.

Laura Ruhája:

Bella ruhája

Rydel ruhája:

-Készen állsz?-nézek rá.

-Őszintén? Nem! Mi van,ha nem is akar elvenni?

-Ilyenre ne is gondolj! Rik mindennél jobban szeret téged. Gyere menjünk be!-egymásba karolunk,és úgy megyünk be az oltárhoz. 

-Akkor kezdjük is!-kezdi el a lelkész mondani a szokásos monológot,majd a lényeghez ér.-Riker Anthony Lynch! Akarod ezt a nőt hites feleségedül?

-Igen!

-És te? Emili Stefany Preskot! Akarod ezt az embert hites férjedül?

-Igen!

-Csókolja meg a menyasszonyt!-fordul Rik-hez,mire ő habozás nélkül megcsókolja Emilit.

-Szép ugye?-veszi észre Ross a meghatódott fejem.

-Csodálatos!-törlöm le a könnyeim.-Min gondolkozol?

-Hogy mi lenne,ha mi állnánk ott kint. Nem baj! Majd egyszer biztosan kiállhatok oda.

-Ebbe biztos lehetsz!

-De nem akárkivel,hanem veled. Én várni fogok rád. Ha kell örökké!-néz mélyen a szemembe.

-Szeretlek!-csókolom meg,úgy mint még soha.

-Kicsim 20 perc és indul a géped!-jön oda anya.

Visszamentünk a cuccomért,majd a reptérre mentünk,és eljött az a pont,amit már tényleg nem bírtam tovább sírás nélkül.

-Ígérd meg,hogy beszélünk! Minden egyes nap.-jön oda Delly,könnyes szemekkel.

-A videochatet nem véletlen találták ki.-nevetek,de már folynak a könnyeim. Megölelem,majd elszalad,mert már nem bírja tovább,ő sem.

-Örökre együtt?-jön oda Em és Bella.

-Örökre!-ölelem meg őket.

-Ne feledd bármit teszel,mindig a fogadott kishúgom leszel!-szorít erősen magához Rik.

-Vigyázz Emilire és Maddy-re!-távolodok el tőle,mire Rocky és Ell felkapnak,és egy-egy puszit nyomnak az arcomra.-Hiányozni fogtok bohócok!-mosolygok.

-Amint ráérsz gyere vissza!-lép oda hozzám Ryland.

-Mindenféleképp!-ölelgetem.

-Vigyázz magadra!-jönnek a szülők is,és még a kis Madison-nak is adok egy puszit,majd mikor elmennek Ross közelebb lép.

-Hiányozni fogsz!

-Te is nekem. Írj amikor csak tudsz!

-Mindenképp!-ölel meg,mire már végképp eltörik nálam a mécses.-Sok sikert!-csókol meg. Elindulok,már majdnem a kapunál vagyok,mikor Ross vissza kiabál.

-Laura!-fut oda hozzám.-Csak...-ad kezembe egy borítékot,majd elfut. Felszállok a repülőre,majd mikor már a levegőben vagyok kinyitom a borítékot. Talán csak azért,hogy nehogy leszálljak a gépről,nem nyitottam ki előbb. A borítékban egy dal volt azzal a címmel,hogy I think abaut you,és egy kis memória kártya. Betettem a a telefonomba és bekapcsoltam a rajta lévő egyetlen számot. Amíg haza nem értem ezt hallgattam,majd Párizsba menet is. És nem csináltam mást,csak sírtam,pedig most kezdődik az új életem...

Ez lett volna a záró rész drágáim. A második évad lehetséges,hogy csak június 14.-én indul,de lehet,hogy előbb.

Addig is Puszi: Klau <3