-11. fejezet-

- Laura -

Nem tudtam ki a fene lehet az, az "Ő", de már kezdtem nagyon kíváncsi lenni, így megkérdeztem Ross-tól, hogy ki az.

- Kiről beszéltek?

- Hát...ömh...izé...tudod...- nyökögött Ross.

- Nem, képzeld el nem tudom - ekkor Riker oda lépett hozzám és a fülembe súgta:

- Alice.

- Akarod, hogy bejöjjön?- kérdeztem Ross-tól.

- Nem lenne gond? Csak kíváncsi vagyok, hogy mit akar.

- Hívjátok be! - mondtam majd intettem egyet Ryland-nek, aki beengedte.

Az ajtón egy gyönyörű lány lépett be, aki egyből Ross-ra vetette magát és megcsókolta.

A szemeim kikerekedtek,de nem szóltam semmit. A csókcsata közben meg hallottam valamit:

- Hiányoztál - és sajnálatos módon ezt a mondatot nem Alice mondta, hanem Ross. Arcomon legördült egy könnycsepp. De tudtam, hogy ezzel semmit sem érek el, meg igazából nem is nagyon értettem a szitut. Most akkor Alice nem Ross ex barátnője, aki megcsalta? Már semmit sem értettem az egészből. Odahívtam magamhoz Rydelt, aki segített felállni és egy mankó és persze a szőkeség társaságában ki mentem. Kint elkezdtek hullani a könnyeim, és magamban azt kívántam, hogy bárcsak hagytak volna a kocsiban meghalni. De nem nagyon akartam elmélyedni a gondolataimban inkább rákérdeztem.

- Rydel.

- Igen?

- Ő az az Alice, aki meg csalta Ross-t?

- Igen. És őszintén nem tudom mi ütött az öcsémbe, de tényleg.

- Szerintem egy értelmű, hogy ez a kis játék felért egy szakítással. De én sem tudom mi ütött Ross-ba, én nem ilyennek ismertem meg. De én csak azt akarom, hogy boldog legyen. És ha ehhez nem én kellek neki akkor...

- Akkor?- lépett ki szobából Riker, majd a többiek is követték.

- Remélem, nem akarsz semmi hülyeséget tenni -nézett rám gyanakvóan Rocky.

- Milyen hülyeséget tenni és ki?- jöttek ki a lift ajtón a lányok.

- Én, és nem. Nem akarok semmit tenni, csak simán beletörődök.

- Mibe?- nézett rám értetlenül Lili.

- Ross-ba - mondtam, majd elsírtam magam.

- Na, szépség ne sírj minden rendben lesz, Ross is biztosan majd észhez tér. Alice amúgy se tudja sokáig játszani a jó kislányt. És ha lebukik, akkor...- de nem hagytam, hogy Riker befejezze a mondatot.

- Akkor Ross összetörik, magába zuhan, és majd megpróbál vagy rajtam, vagy valaki máson vigasztalódni. És én nem vagyok cukorpótló, és nem hagyom másnak se, hogy az legyen. Ross Shor Lynch most utoljára törte össze annak a szívét, aki igazán szereti - jelentettem ki határozottan. Majd úgy még 10 percig kint ültünk, szinte néma csöndben. Aztán bementünk. Riker gyorsan be akart érni ezért felkapott és bevitt, majd letett az ágyra. Majd jött az a beszélgetés, aminek őszintén reméltem, hogy nem leszek tanúja:

- Jaj, Rossy baba, annyira hiányoztál - Ross erre a mondatra rám nézett, és nagy sóhaj után azt mondta:

- Te is nekem.

- Figyelj csak Rossy...- de Alice nem tudta be fejezni a mondatát, mert közbe szóltam.

- Figyelj csak Alice! Nem érdekel,hogy Ross nem az enyém többé. De ez itt egy kórház tudod csönd, nyugalom, de te...Ha egy vemhes macskát nyúznak még annak is jobb hangja van. És tudom, hogy nem hozzám beszélsz, de légyszi vagy maradj kussba, vagy húzz el innen, nekem tökmindegy. De ahogy beszélsz, vagy legalábbis próbálsz beszélni, már azzal érzem, hogy rohamosan csökken az IQ-m. Köszike.

- Senki sem beszélhet így a barátnőmmel!- kelt ki magából Ross.

- Én mióta vagyok neked SENKI? Tudod mit, ne válaszolj. Akkor légyszíves menjetek ki mindketten, mert szeretnék pihenni. Köszike még egyszer.

Erre a mondatomra elindultak kifelé mind a ketten. Ross persze mankóval. De azért még utána kiabáltam.

- Várj!- erre hátra nézett.

- Mi van?- kérdezte tök bunkón 

- Csak gratulálni akartam a barátnődhöz, nagyon összepasszoltok - erre ő nem mondott semmit, csak kiviharzott. Vagy legalábbis megpróbált,de a mankója elakadt az ágyam szélébe és elesett, segíteni akartam, de aztán eszembe jutott, hogy nincs is okom rá. És nem csak én nem segítettem neki.

- Srácok valaki segítene?- kérdezte felháborodottan.

Erre a többiek mind oda hoztak egy-egy széket az ágyam mellé és leültek. Riker azért hozzátett egy kicsit bunkó megjegyzést.

-A te problémád öcsi. Old meg...- nem tudta folytatni, mert Alice visszajött az ajtóhoz.

- Ross gyere már, nem érek rá egész nap - mondta miközben az ajtóban toporgott.

- Ja és öcsi!- szólt Rocky fenn hangon.

- Mi van már megint?!

- Csak azt akartam mondani, hogy sok boldogságot - jelentette ki szarkasztikusan.

- Jujj köszike, látod Ross mondtam, hogy nem minden tesód gyökér - visított fel őszinte boldogsággal Alice. De ezt már nem bírtam ki röhögés nélkül, és Ross erre csak rosszallóan nézett rám. Őszintén nem hittem, hogy ennyivel megúszom. Mikor a két IQ bajnok kiment mindenkiből kitört a hangos nevetés. Miután mindenki hazament este kénytelen voltam együtt maradni Ross-al egy szobában, egyedül.

- Egyébként csak úgy megkérdezném, tudod kíváncsiságból, hogy mi bajod van Alice-el.

Először elnevettem magam, mert azt hittem csak hülyül ezzel a kérdéssel, de tévedtem.

- Te komolyan kérded?

- Persze. Kíváncsi vagyok, mi bajod van vele.

- Aztaaa, Ross kíváncsi vagyok az eszed jobbik felét hol hagytad?

- Ezt nem értem - és most tényleg látszott rajta, hogy nem vágja a szitut.

- Hogy te mekkora egy...egy...- nem akartam megbántani,mert kitudja, meddig leszek vele még összezárva. Ezért gondolkodtam a megfelelő szón.

- Ki nyögnéd végre?- kiáltott fel aztán persze egy kis motyogás is belefért még az idejébe. - Pffff. Még hogy Alice az üres fejű.

- Tudod, nekem több eszem van, mint neked és az IQ betyár barátnődnek együttvéve! - keltem ki magamból, mert nem bírom, ha valaki lehülyéz - Egyébként csak azért nem akartam mondani, hogy egy seggfej, paraszt, idióta vagy, mert nem akartalak megbántani - mondtam sírva, majd elfordultam és még az sem érdekelt, hogy pont a szilánkosra tört csuklómon fekszek. Reggelig nem is szóltunk egymáshoz. Kora hajnalban Emili hívására keltem és sírt, sírt a telefonban.

- Mi a baj Emili?- kérdeztem ijedten.

- Láttam Riker-t és Alice-t együtt ma reggel - ebben a pillanatban futott be Riker egy hatalmas rúzsfolttal az arcán. Ezért letettem a telefont.

- Neked még van bőr a képeden?- kérdeztem Riker-től felháborodottan.

- Beszélhetnénk?- kérdezte miközben látszódott az arcán az ijedtség. - Bocs öcsi, de ezt te nem akarod, és nem is fogod hallani.

- Talán kimenjek?- kérdezte kómásan. Riker-rel egymásra néztünk, majd intettünk, hogy maradjon, majd mi kimegyünk.

Mikor ki értünk Riker-ből kitört a sírás. Még sose láttam sírni.

- Mi a baj?

- Alice. De gondolom tudod, mert úgy fogadtál,hogy "Neked még van bőr a képeden?".

- Emili hívott. Sírt, de mondtam neki, hogy megkérdem tőled, hogy mi történt.

- Az történt, hogy Alice megkért, hogy hozzam be a kórházba. De mikor be akartam szállni a kocsiba nem hagyta neki nyomott a kocsiajtónak, és vadul megcsókolt. Ekkor ellöktem magamtól, beültem a kocsiba és gyorsan elhajtottam, őt meg ott hagytam.

- Az a ......... liba mégis mit képzel magáról? Szólnunk kell Ross-nak - jelentettem ki határozottan, némi káromkodás után.

- Nem. Semmiféleképpen nem szólhatunk neki, ilyen állapotban nem hinném, hogy kibírná...újra. És ha tőlünk tudja meg, akkor minket is megutál.

- Akkor mi lesz? Hagyjuk, hogy Alice csakúgy játszadozzon vele?

- Nem okosan el kell érnünk, hogy Alice lebuktassa saját magát. De nem lesz egyszerű. Nagyon ügyes, tudja, hogy mikor, hol kell megtennie a dolgokat, úgy hogy Ross ne lássa.

- Tehát akkor kell megtennünk, mikor Alice kettesben van veled.

- Igen. De ez mostanában nem fog összejönni, mert Alice nem fog elmozdulni Ross mellől. Ezért meg kell várnunk, amíg kiengednek titeket innen. Ne feledd türelmesnek kell lennünk.

- Rendben. Megpróbálom nem leütni addig azt a primadonnát.

- Ajánlom is hogy ne szúrd el! Én meg addig is kitalálom, hogy, hogy csináljuk. És beszélek a többiekkel is. Különösen Emilire kell figyelnem, főleg most. Ne aggódj minden rendben lesz. Majd együtt megoldjuk - nyugtatgatott majd megölelt és visszamentünk a kórterembe. Alice drága persze már bent ült és nyalta falta Ross-t. De megpróbáltam mindezt eltűrni a kis libának. De csakis Ross kedvéért.