- 2. évad / 5. fejezet -

- Ross -

Reggel felkeltem, de Alice nem volt mellettem. Biztos kint van a konyhában, vagy a fürdőben, vagy az erkélyen, a lényeg, hogy valahol van. Felkeltem és elhúztam a sötétítőt. Már egy ideje LA-ben lakok, de még egyszer sem láttam ennyire szomorúnak az időt. Mintha csak azt mondaná " Héj haver valami szörnyű fog történni! ". Kiballagtam a konyhába, ahol egy cetlit találtam az asztalon.

" Ross! Dolgom akadt, majd valamikor érkezek (napok kérdése). "

Alice                 

Engem mindenki itt hagy? Mondjuk már kezdek hozzá szokni. Lusta voltam reggelit csinálni, ezért csak egy csokit vettem ki a szekrényből, majd levágódtam a TV elé. Ahogy bekapcsoltam automatikusan a Clevver TV ugrott be. Tovább akartam kapcsolni, de nem tettem, csak bambultam ki a fejemből. Valami híradásféle kezdődött el a csatornán, így egy kicsit megerőltettem magam és figyeltem.

 - A legfrissebb sztár hírek. Események Párizsból a legújabb filmmel kapcsolatban. Vajon Laura Marano miért hagyta ott a forgatást? És mi lesz Los Angeles szeretett bandájával az R5-al? Végleg összetörik a rajongók álmait? Riker Lynch-nek valóban gyereke van, vagy ez is csak egy pletyka a sok közül? Megtudhatják itt a Clev...-erre csak kinyomtam a TV-t és berohantam a szobába felöltözni, majd bepattantam a kocsimba és haza hajtottam. Vagyis haza hajtottam volna, ha nem kerülök a legnagyobb dugó közepébe. Legalább a dudálások közepette van egy kis időm gondolkodni. Először is, Laura miért hagyta ott a forgatást? Mi van, ha valami baja esett. Már nagyon régóta nem beszéltem vele. A legutóbb túlságosan is kiborulhattam rá. Sosem bocsájtom meg magamnak, ha valami baja esik. Talán... Még mindig szerelmes vagyok belé. Nem az nem lehet, nekem most itt van... Ó, kit álltatok! Alice és én sosem voltunk igazán egy pár. Ha tehetném most rögtön visszapörgetném az időt oda, amikor megismertem Laurát. Szerettem, szeretem és szeretni is fogom. És most rögtön utána is megyek! Semmi nem állíthat meg! Egy valami mégis képes megállítani... A nem mozduló forgalmi dugó. Egy erőset ütöttem a kocsim dudájára, mire a mögöttem lévő kocsiból egy ismerős hangot hallottam meg. 

- TE BAROM, HA DUDÁLSZ SE JUTUNK ELŐBB KI INNEN!- hátra nézetem és Emilit láttam meg a mögöttem lévő autó kormánya mögött.

- Nőies vagy, mint mindig Em - nevetek, mire ő is kinéz az ablakon.

- Ross? Te mit keresel itt?

- Haza indultam, de áttértem a reptér verzióra.

- Miért mész a reptérre? 

- Mert valamit nagyon elcsesztem és muszáj helyre hoznom - nyomok rá a gázra, mert megindult a sor. A reptéren egyből információkat kértem, hogy mikor megy a legközelebbi járat Párizsba. Mivel kijelentették, hogy a legutóbbi gép úgy fél órája hagyta el LA-t, így kénytelen vagyok megvárni a következőt, ami 4 óra múlva indul.Hát ez fantasztikus. A gép indulásáig, majd malmozok az ujjaimmal, vagy valamit csinálok, csak azt nem tudom, hogy mit.

- Emili -

Ross elcseszett egy pár dolgot már, de tudom, hogy csak egy van, amit a repülőtér segítségével tud megoldani. Biztosan rájött, hogy meg kell keresnie Laurát. Csak nehogy késő legyen...
Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóhoz sétáltam. Felnyitottam a tetejét és kiemeltem egy csomagot. Nem tudtam sokáig a kezemben tartani, mivel a szívemhez kellet kapjak. Éles, nyilaló fájdalmat éreztem, majd hirtelen minden elsötétült.

- Alice -

A repülő leszállt, de nem igazán tudtam kiigazodni a francia térképen. És természetesen a nyelvet nem értem. Gratulálok magamnak! Este van, én pedig annyira vagyok fáradt, hogy mindjárt körbefutom az Eiffel tornyot. Nem értem, április van, de olyan hideg van, hogy a tavaszi dzsekim se elég. Körbenéztem, de nem láttam már senkit lent az utcán. Felnéztem az égre, mire valami hideget és nedveset éreztem meg az orrom hegyén. Hó áprilisban? Hallottam már arról, hogy néhol az európai időjárás szeszélyes, na de ennyire. Egyre nagyobb pelyhekben hullott, én csak kinyújtottam a kezem és élveztem, ahogy forró tenyeremben elolvadnak a pelyhecskék.

Egy buszmegállóba sétáltam, majd felültem az első buszra, ami megállt. Nem tudom meddig ülhettem ott, de végig csak azon járt az eszem, hogy most mindent felforgatok

Eszembe jutott, hogy megígértem Delly-nek, felhívom. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. A negyedik csengésre fel is vette.
- Igen?
- Szia Delly! Alice vagyok, csak azért hívlak, hogy megérkeztem. Ha megtalálom Laurát ismét hívlak. Szia!- tudtam le gyorsan. A busz hirtelen megállt, valószínűleg a végállomásra értünk, így leszálltam a buszról és elindultam, csak azt nem tudom hova megyek.