-2. évad/ 4. fejezet.

Rövid lett, és ezt nagyon, de nagyon sajnálom. Annyit még, hogy ez a rész a lányok szemszögéből íródott. Jó olvasás :)

- Laura -

A hetek teltek, de a fájdalom nem múlt el. Április van. Franciaország kiolvadt, de én úgy érzem egyre inkább hidegülök el mindentől. A filmben egy másik lány kapta meg a szerepem, mert én kiléptem. Már nagyon régen nem beszéltem a családommal és a srácokkal. Egyszerűen képtelen vagyok felvenni a telefont, ha bármelyikük hív. Végleg elveszítettem őket. Minden egyes nap, mikor várok Ross-ra, így minden egyes nap meghalok kicsit. Nem tudom elhinni, hogy elengedtem. Ilyen gyorsan, ilyen könnyen. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy nevetett. Csodálatos volt mellette lenni. Ha tehetném, most az elmúlt pár hónapot megváltoztatnám.


- Rydel -

Április van. Imádom ezt a hónapot. Minden olyan gyönyörű, békés. Persze a Lynch family-ba nincs rendben semmi. Ross elköltözött itthonról a keleti boszorkányhoz Alice-hez. Rocky alig jár haza, mindig csak Belláéknál van, mert anyáék őt hibáztatják azért, hogy Ross lelépett. Apa és anya állandóan veszekednek. Riker és Emili még mindig a fotósokkal és a rajongókkal harcol. Egyedül Ry tartja magát. Még én is magamba vagyok zuhanva. Laura nem reagál a hívásaimra. Felhívtam a rendezőt, de azt mondta, hogy február óta nem hallott róla semmit. Kezdek nagyon megijedni, hogy valami nagy hülyeséget csinált. Mi van, ha megölte magát? Ebbe még belegondolni is szörnyű. És nem értem Ross miért csinálja a fesztivált, mikor nem is szereti azt a libát.

- Bella -

Reggel arra a különös érzésre keltem, hogy valaki figyel. Kinyitottam a szemem és Rocky-val találtam szemben magam. Percekig csak egymás tekintetét fürkésztük. A hajam az arcomba lógott, ezért a fülem mögé tűrte. Közelebb húzott magához, majd hosszasan megcsókolt.
- Köszönöm- néz mélyen a szemembe.
- Mégis mit? - csodálkozok.
- Hogy itt vagy nekem. Már csak te maradtál meg az életemben. Soha nem akarlak elveszíteni. Szeretlek - ölel át.
- Nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek melletted.

- Emili -

- Még mindig nem takarodtak el? - jön le Riker a lépcsőn. Nem válaszoltam neki, csak meredten bámultam ki a redőny apró rései között. Miért nem fogadnak el? Egy voltam közülük, de én nem ítéltem volna el senkit, ha ez történik. Riker próbálja elterelni a figyelmem, de nem olyan egyszerű beletörődni, hogy a fél világ gyűlöl.

- Alice -

Ross mellett ébredni. Ez volt szívem minden kívánsága. Látni, ahogy békésen szuszog mellettem, de tudom, hogy álmában nem velem sétálgat boldogan. Együtt lakunk már vagy két hónapja, de még mindig nem igazán az enyém. Nem mondom neki, de hallom, hogy álmában beszél. Mindig csak egy nevet ismételget...Laura. Bármit tehetek sosem leszek neki olyan fontos, mint ő volt. Talán nem vallja be, de...Most legszívesebben Párizsban lenne vele. A családja amúgy is utál engem. És a legfurcsább az, hogy már nem érzem azt, amit régen, mikor Ross-al vagyok. Azt hiszem...már nem szeretem. Viszont tudok valakit, aki igen. De egyedül nem fogom tudni visszahozni. Fura, de most, hogy segíteni akarok valakiken, hogy boldogok legyenek, én is boldog vagyok.
Gyorsan de még is halkan kipattantam az ágyból és felöltöztem. Egy kis bőröndbe beledobáltam néhány cuccom, majd egy kis üzenetet hagytam Ross-nak a hűtőn, hogy nem szöktem el, csak párnapos dolgom van, és már rohantam is az egyetlen emberhez, aki segíthet. Rydel-hez.
Fogtam egy taxit és egyenesen a Lynch házhoz mentem. Vettem egy mély lélegzetet, az ajtó elé álltam, majd bekopogtattam. Szerencsémre Rydel nyitott ajtót.
- Te meg mit akarsz itt? - kérdezi flegmán.
- Azt szeretném kérdezni, hogy tudod-e Laura pontos párizsi címét. Nagyon fontos lenne - nem szólt semmit, csak beszaladt, majd egy papír darabbal a kezében tért vissza. Szemei könnybe voltak lábadba.
- Tessék - nyújtja át a lapot.
- Ez Laura száma rajta? - kérdezem, mivel a cím mellett láttam egy telefonszámot is.
- Nem...Ez az én számom. Ha leszálltál kérlek hívj fel! Tudni akarom, hogy jól van-e - sírja el magát.
- Megígérem, hogy értesítelek - simítom meg a karját, majd megfordulok és elindulok.
- Alice várj! - kiált utánam Rydel. Megállok és csak kérdőn nézek rá. - Miért akarod megtalálni?
- Rá...rájöttem, hogy...- szipogok. - Nem nekem kellett volna ma Ross mellett ébrednem - erre csak odaszaladt hozzám és megölelt.
- Hova tűnt az a kibírhatatlan csaj, akit megismertem? - nevet.
- Még itt van...- mutatok magamra. - Csak érezni kezdett - sírom el magam. - Szia Rydel, majd...
- Csak Delly. A barátaim úgy hívnak - ölel meg.
- Köszönöm - szorítom magamhoz. Elindultam a reptérre. A taxiban igyekeztem letörölni a könnyeim. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy Delly a barátai közé sorolt. Soha nem voltak igazi barátaim. Annyira magányos voltam, hogy olyan lettem az emberekkel, mint ők velem...rideg.
Megvettem a jegyemet és felszálltam a gépre. Tudom, hogy helyesen cselekszem, de... egyszerűen fáj. Viszont nem állhatok az igaz szerelem útjába.