-21.fejezet- /Az új kezdet új vég/ 2. rész

-Laura-

-Rocky! Csak egy picit csipked magad! Le fogjuk késni a gépet!-néz vissza Bella a csomagok nagy részét cipelő Rocky-ra.
-Mondjuk,ha valaki segítene...-kezdi el,de Ryland visszarohan,és elvesz tőle néhány csomagot. Még volt 10 percünk a felszállásig,ezért felmentünk a gépre és vártunk. És ismét olyan peches vagyok,mint általában,mert nem elég,hogy nem viselem túl jól a repülést,de ráadásul Ross ül mellettem. Talán ha nem foglalkozok vele,akkor észre se veszem,és...
-Laura!-szól hozzám. Azta,én tényleg nagyon szerencsétlen vagyok. Nyugi Lau! Ne hergeld magad! Most komolyan saját magam nyugtatgatom? Kezdek teljesen meghülyülni.
-Igen?-viszek fel egy erőltetett mosolyt az arcomra.
-Erre igazán nincs szükség.-mutat az arcomra,mire én megkönnyebbülten vágok újra fapofát.
-Akkor jó,mér féltem,hogy rá fagy az arcomra.-váltok át kicsit flegma stílusba.
-Beszélhetnénk,mint...-keresi a megfelelő szót.
-Mint barátok? Vagy...
-Mint mi.-mutogat kettőnk között.
-Ross,én képte...-kezdem el mondani,de kislány félbeszakít.
-Te Laura Marano vagy? Láttalak a kedvenc csatornámon,azzal az új filmeddel.-erre Ross csak pöszén néz,és én mit sem foglalkozva vele válaszoltam.
-Igen én vagyok!
-Kaphatok egy autogrammot? Nagyon nagy rajongód vagyok!-mosolyog. Olyan kis édes azt mondja,hogy a rajongóm.
-Persze! Ross van nálad toll?-nézek rá.
-Héj te vagy Ross Lynch? Akkor ti vagytok Raura?
-Raura?-nézek pöszén.
-Igen. Ross és Laura.
-Ó! Mi...
-Igen én vagyok,és igen mi vagyunk Raura.-szakít félbe. Rosszallóan néztem rám,de annyira nem foglalkozott vele. Elővett egy tollat,és adtunk a kislánynak egy-egy autogrammot.
-Ross!-szólok hozzá,mikor a kis rajongó már nem hall minket.
-Igen?
-Nem.
-Nem?
-Ne kezd ezt!-forgatom a szemeimet.
-Akkor mond el,hogy milyen filmről beszélt az a lány!
-Az esküvő után visszamegyek Franciaországba.
-MI?!-kezd el hangosabban beszélni,majd suttogóra vált.-És ezt mégis mikor akartad közölni velem?
-Ne tegyél úgy mintha érdekelne!
-Igenis érdekel,mert lehet,hogy te megpróbálsz kizárni az életedből,de én akkor is sze...-erre csak befogom a száját.
-Kérlek ne! Csak az "Sz" betűs szót ne!
-És mikor mondod el a többieknek?-néz rám,mire én egy nagyot nyelek.-Szóval már mindenki tudja.-dől hátra.-Ugye tudod,hogy nem várhatod el,hogy mosolyogva integessek!
-Ross!
-Tessék?
-Ha még mindig szeretsz...
-Persze,hogy szeretlek,és ezen soha semmi nem fog változtatni.
-Ne nehezítsd meg a dolgom!-temetem az arcom a kezembe.
-Azt teszem,amit szeretnél. Ha kell veled megyek!
-Arra szeretnélek kérni,NE gyere el a reptérre velem. Tovább kell lépnünk,és nekem ez csak így megy.-erre nem mondott semmit,de láttam,ahogy ökölbe szorítja a kezét.-Megértelek,ha haragszol. És szörnyen sajnálom,de...-magyarázkodom,de nem hagyja,hogy befejezzem,hanem nyomott a puszit az arcomra,de továbbra sem szólt hozzám.
Betettem a fülhallgatóm,és vártam hogy felszálljunk. Ez olyan 5 perc múlva végbe is ment,így csak bámultam ki az ablakon. Végig a banda számai mentek. És eszembe jutottak az emlékek. Tisztán emlékszem,mikor berohantam régi tánctermembe a cipőmért,majd be a kocsiba,és ki a reptérre. Az új szobámban tartott beszélgetésekre. A szobám,amit már csak annyira fogok látni,hogy beszaladok a táskámért. Mennyit hülyültünk ott,és...és... Lili. Még mindig nem tudom elhinni,olyan hirtelen történt. Milyen boldog volt Ry-al. Erről eszembe jut,ahogy Delly a bejárati ajtónkban áll,és lerohamoz az információkkal. A példaképem volt,most meg a legjobb barátnőm. És ahogy átmentünk,és meg se mertünk moccanni a fiúk láttán. Én meg összeesek életem szerelme előtt,most hogy így belegondolok nagyon vicces. Rávett arra,amire senki más...A kedvéért szembe néztem a lámpalázammal. Mennyire reménykedett,hogy vele megyek a turnéjára,és milyen csalódott volt,mikor kijelentettem,hogy nem. Aztán Emili...a lány,aki képes villámcsapásként lecsapni a híreivel. Annyira kedves volt tőle,hogy bennem bízott meg a legjobban,és nekem mondta meg először. Az ezt követő utazás sem volt semmi. GPS segítségével eltűnni,is csak egy olyan szerencsecsomag tud,mint én. De Bella ott volt,és kihúzott a bajból. Majd a veszekedés,és a baleset...még ma is fáj a nyom,ami akkor keletkezett,mikor Alice letámadta Ross-ot. Ahogy felháborodva elrohan,na azt semmi pénzért nem szeretném elfelejteni. Ahogy azt sem,hogy felvettek álmaim egyetemére,és én elutasítottam a lehetőséget,de Riker mindig ott volt mellettem és támogatott. És a dal,amit Ross írt nekem...mind a kettő a mai napig a naplóm lapjainak bővítése. Soha nem fogom elfelejteni egyetlen közös családi pillanatunkat sem. Vagyis egyet nagyon szeretnék...azt a pár mondatot,amit a faházban hallottam. "Én meg nem tudom,hogy hogy szerethettem beléd!" "Lehet,hogy nem kéne" . Valahogy ezek belém égtek. Amikor a szobámban ültem a fagyis dobozok és a zsepihalmok között,és megcsörrent a telefonom,azt mondták,hogy pontosan engem keresnek egy párizsi filmbe. Egyszerűen még mindig nem tudtam felfogni. Két nap múlva esküvő,és utána elmegyek,kitudja mikor jövök vissza. Minden olyan távol lesz tőlem,és minden annyira fog hiányozni,hogy az leírhatatlan. A lányok,a teljes Lynch család,minden ami LA-hez köt.
Ezen gondolkozva egy könnycsepp gördült végig az arcomon,mire a mellettem ülő kicsit meglökdösött. Kivetem a fülest és ránéztem.
-Minden oké?-néz rám aggódóan.
-Persze,csak...-erre felvonja a szemöldökét.-Nem fontos. Csak egy hatalmas butaság az egész.
-Biztos?
-Nem. De,ha a válladra borulok és zokogok,attól jobb lesz?-nevetek fel keservesen.
-Lehet. De nem zargatlak,ha nem akarod elmondani. Akkor nem mondod el!-mosolyog rám.
-Kösz!-mosolygok vissza.
Visszafordultam az ablakhoz,és tovább nosztalgiáztam. Közben átfutott az agyamon,hogy vajon elmondjam Ross-nak mit érzek még mindig. Hogy Ő az oka a könnycseppeknek a gitáromon,vagy hogy csak miatta kívánok még mindig a kívánságcsillagoktól. Vagy lehet,hogy egyszerűbb lesz mind a kettőnknek,ha nem mondom el,és csak úgy elmegyek? Már nem tudok semmit! Ez kiborító! De azt hiszem,mindkettőnknek jobb lesz,ha megértetem vele,hogy mi soha,de soha nem leszünk újra együtt. Fájni fog,sajnos nem csak nekem,de muszáj.  Becsuktam a szememet,és felidéztem a szép emlékeket. Szerintem egy kicsit bealudhattam,mert mikor kinyitottam a szemem Ross vállára voltam dőlve,aki csendesen figyelt engem.
-Felébredtél Csipkerózsika?-simítja a fülem mögé a hajam.
-Merre járunk?
-Körülbelül 10 perc és leszállunk.-ahogy ezt kimondja észbe kapok,és felemelem a fejem,mire furcsán néz rám,de én csak legyintek.
Leszálltunk,és elmentünk a csomagokért. Pont elkaptunk két nagyobb taxit,és beszálltunk. A hotel előterében megtorpantunk,és a szülők neki álltak felosztani a szobákat. Ahogy elnéztem osztottak,szoroztak,majd odajöttek hozzánk.
-Na gyerekek!-kezdi el Stormie.
-Anya 23 éves vagyok. És holnapután lesz az esküvőm. Kérlek ne általánosíts!-szól közbe Rik.
-Akkor gyerekek és Riker!-kezdi el ezúttal apu.-A szobákat a következő módon osztottuk fel. Minden szoba kétszemélyes,kivéve egyet így reklamációt nem fogadunk el a szervezkedés kapcsán! Akkor... Emili-Riker, Rocky-Bella, Rydel-Laura és Ellington-Ross-Ryland.
-Na a szingli menet újra együtt!-nevet Rocky.
-Ha tudni akarod nem vagyok szingli!-szól közbe Ell.
-És ki az a szerencsétlen...
-Khm...-köszörüli meg a torkát Bella.-Kicsim!-mondja,majd óvatosan Rydel felé mutat.
-Ellington!-kezdi nyugodtan.
-Igen Rocky?-lép egyet hátra.
-Egy javaslat. Szintem FUSS!-hajolok oda hozzá.
-Ez igazán bölcs tanács volt Laura.-állapítja meg Rocky,mire Ell elbújik Delly háta mögé.
-Fiúk hagyjátok abba!-szól közbe az emberi pajzs.
-Inkább pakoljatok ki!-adja a kezembe apa a kulcsot,mire mi mint az őrültek felrohanunk,és szinte beesünk a szobánkba Delly-vel. Elkezdünk,vagyis elkezdett kipakolni.
-Mikor is indulsz?-kérdezi,miközben a fogasért nyúl.
-Az esküvő után 2 órával indul a gépem.
-Akkor ma este muszáj elmennünk a luau-ra!-ül le mellém.
-Feltétlen!-ölelem meg.
-Akkor kezdjünk el készülődni,mert már csak 3 óra és kezdődik.-áll fel,majd engem is felránt.-És ugye megcsinálhatom a sminked és a hajad?-néz rám reménykedve.
-Persze!-válaszolok egyből. Neki is álltunk először a ruha választásnak,majd a sminkelésnek,végül a haj. Majd ugyanez fordítva is,mert Delly-t meg én kozmetikáztam meg.
Egész klassz végeredmények születtek.

Épp indulni készültünk,mikor kopogtak.
-Szabad!-kiabáljuk szinkronban,mire Emili és Bella lépnek be az ajtón.
-Készen álltok a luau-ra?-táncikál Bella.
-Ejha! Eszméletlen csinik vagytok.-mér minket végig Em.
-Még te mondod? Gyönyörűek vagytok.

Bella rucija

Emili ruhája

-Ne gyönyörködjetek egymásba,hanem inkább menjünk le a partra!-jön be Rik is.
-A hős szerelmesnek kopogni luxus?-teszi a felháborodottat Delly,mire Riker oda megy és megöleli.
-Laura!-ront be Ross.
-Látod Rydel? Nem csak a bátyád nem tud kopogni.-nevetek.-Amúgy mit akarsz?-fordulok oda.
-Ti mióta vagytok beszélő viszonyban?-kerekedik el Bella szeme.
-Az most nem számít! A lényeg,hogy gyere!-rángat kifele az ajtón,majd a kezemnél fogva lehúz a lépcsőn.
-Ross magassarkúban vagyok! Au!-jajgatok,mire felkap,és az előtérbe visz.-Mit is akartál?-kérdezem, miközben letesz.
-Miss Marano?-jön oda egy férfi.
-Igen?
-A hotel igazgatója vagyok. Szeretném megkérni,hogy énekeljen a ma esti luaun,úgy 10 perc múlva!
-Én? Egyedül?
-Talán valami baj van? Az ön mellett álló úr azt mondta,hogy maga profi.
-Nem nincs baj!
-10 perc múlva a parti színpadnál.-mondja,majd elmegy. Ross felé fordulok,és megölelem.
-Ezt meg miért kaptam?-nevet.
-Köszönöm!
-Sze...Mármint szívesen!-ölel meg,de én kibújok az ölelésből.
-Ugye tudod,hogy ez nem változtat semmin.-nézek rá.
-Tudom!-erre mint valami rossz filmben hatalmas hatásszünet következett be.-De gyere,mert még a végén elkésel!
Kisétáltunk a partra,ahol egyből mikit nyomtak a kezembe és a színpadra zavartak. Már a többiek is megérkeztek,és csak pöszén néztek,hogy mi francot csinálok.
-HALI SRÁCOK! ÜDV MINDENKIT A LUAUN! A NEVEM LAURA MARANO ÉS A SZÁM AMIT ÉNEKELNI FOGOK AZ A REDIAL! ÉS EZT A SZÁMOT A LEGJOBB BARÁTNŐMNEK RYDEL LYNCH-NEK KÜLDÖM!-intek le Delly-nek.

(néhány kép Lauráról,ahogy fellép)

Lementem a színpadról,és Rydel egyből a nyakamba ugrott.
-Annyira cuki vagy.-ölelget,vagyis inkább már szorít.
-Ry-del! Nem ka-po-k...-erre elenged.
Úgy hajnali kettőre vissza is értünk,vagyis csak én,mert többiek még leléptek valahova. Ugyan nem tudom,hogy hova,mert ilyenkor nincs nyitva semmi. Elmentem lezuhanyozni,úgy terveztem,hogy egy jó ideig bent leszek,de hallottam,hogy valaki bejön a szobába. Gyorsan felkaptam a köntösöm,és kimentem megnézni,hogy ki az.
-Ross?
-Így hívnak.
-Ne poénkodj! Fáradt vagyok a hülyeségeidhez.-ülök le mellé az ágyra.
-Rendben. Nincs több poén.-tűri a fülem mögé a hajamat. Megpróbál megcsókolni,de elhajolok.-Ne haragudj nem tudom mi ütött belém!-áll fel és az ajtó felé sétál,de megfogom a kezét és visszahúzom.
-Nem azért nem csókoltalak meg,mert nem akartalak,hanem,mert nem akarom,hogy még rosszabb legyen mikor elmegyek. Ha elhitetem magammal,hogy nem fogsz hiányozni,akkor könnyebb lesz elmennem.
-És sikerrel jártál?-fürkészi a tekintetem.
-Nem igazán.-nevetek fel keservesen.
-Akkor nem arról van szó,hogy már nem érzel irántam semmit?
-Nem. Csak nem akarok fájdalmat okozni! Annál sokkal jobban szeretlek.-erre a mondatomra nem mond semmit,csak megcsókol,és én hagyom.
-Nem kérem,hogy maradj,csak ne felejts el!
-Még ha akarnálak se tudnálak.-rám mosolyog,majd feláll és kisétál az ajtón,gyorsan észbe kapok és utána szaladok.-Ross!-szólok,mire felém fordul,én meg a karjaiba ugrok,és megcsókolom.
-Szeretlek!
-Én is!-mondom,majd bemegyünk a saját szobáinkba.
Reggel a telefonom csörgése ébresztett.
-Igen?-szólok bele kómásan.
-Laura ne haragudj,hogy felébresztettelek,de ma este 6-kor indul a géped.-hallom meg a rendező hangját.
-MI?! Úgy volt,hogy csak holnap indulok! Holnap lesz a barátnőm esküvője!-akadok ki.
-Sajnálom,de nem tehettem mást! Vagy ma indulsz,vagy más kerül a helyedre!
-Rendben.-mondom majd leteszem.
-Ki volt az?-lép ki a fürdőből Delly. Érdekes módon frissen és üdén.
-A rendező volt...-erre csak felvonja a szemöldökét,amolyan "ne kímélj" fejjel néz rám.-Ma este 6-kor indul a járat,amivel indulok.
-MI?! ÉS AZ ESKÜVŐ?-esik kétségbe.
-Mi van az esküvővel?-lép be Emili kezében a kis Maddy-vel,majd őket követően az egész család.
-Nekem ma el kell utaznom.-temetem az arcom a kezembe,majd mikor felnézek már könnyesek a szemeim.
-Ezt nem hagyom annyiban!-ölel meg Ross.
-Ez?-mutogat kettőnk között anya.
-Hosszú sztori.-mondjuk egyszerre.
-De még is mit tehetnénk?-nézek végig mindenkin.
-Ma megtartjuk az esküvőt!-válaszol Riker.
-Ez a ti nagy napotok és...
-És mi azt szeretnénk,ha te is ott lennél.-állít fel Em,majd megölel.-Csak segíts elkészülni!-mosolyog.-És ti is.-mutat végig a család női tagjain.
-Mi meg elmegyünk intézkedni!-dörzsöli össze a kezét Rocky,majd Ross-ra néz,aki bólint.
Mindenki elment intézni a dolgait,mi meg segítettünk Emilinek.
-Na mosolyogj! Ma férjhez mész,és gyönyörű vagy!-noszogatja Rydel Emilit.

-Nem is volt olyan nehéz igaz?-nevetek,majd nekilátok a hajának.

-Na tetszik?-nézünk rá,mire ő a tükörhöz lép.

-Imádom! Köszönöm!-ölel meg minket egyszerre.

-Hoztunk neked valamit!-lép be anyu.-Ú! Valaki itt nagyon csini.

-Köszönöm! És nekem?

-Igen!

-Ez gyönyörű. Köszönöm!-öleli meg anyut. Pár perc múlva Stormie is betoppant a cipővel és a ruhával. Emili felveszi,mi meg csak ámuldozunk,hogy milyen gyönyörű. Egyszer csak kopogást hallunk.

-Ki az? 

-Ross és Riker!-hallom meg Ross hangját.

-Riker kint marad a másik szöszi bejön!-kiabálok ki,mire belép.

-Az esküvő 1 óra múlva kezdődik. És igazán csinos vagy Emili.

-Köszönöm! De akkor mindenki készülődjön,mert nem kéne rövidnaciban,és strandpapucsban kiállni oda. Főleg nem a tanúmnak!-néz rám.

-Én legyek a tanúd? 

-Ki más lehetne?-nevet.

-Ez igazán megtisztelő. Köszönöm!-ölelem meg,majd elszaladok elkészülni a lányokkal. háromnegyed óra múlva,újra Em mellett vagyok,csak most már a másik ruhámban.

Laura Ruhája:

Bella ruhája

Rydel ruhája:

-Készen állsz?-nézek rá.

-Őszintén? Nem! Mi van,ha nem is akar elvenni?

-Ilyenre ne is gondolj! Rik mindennél jobban szeret téged. Gyere menjünk be!-egymásba karolunk,és úgy megyünk be az oltárhoz. 

-Akkor kezdjük is!-kezdi el a lelkész mondani a szokásos monológot,majd a lényeghez ér.-Riker Anthony Lynch! Akarod ezt a nőt hites feleségedül?

-Igen!

-És te? Emili Stefany Preskot! Akarod ezt az embert hites férjedül?

-Igen!

-Csókolja meg a menyasszonyt!-fordul Rik-hez,mire ő habozás nélkül megcsókolja Emilit.

-Szép ugye?-veszi észre Ross a meghatódott fejem.

-Csodálatos!-törlöm le a könnyeim.-Min gondolkozol?

-Hogy mi lenne,ha mi állnánk ott kint. Nem baj! Majd egyszer biztosan kiállhatok oda.

-Ebbe biztos lehetsz!

-De nem akárkivel,hanem veled. Én várni fogok rád. Ha kell örökké!-néz mélyen a szemembe.

-Szeretlek!-csókolom meg,úgy mint még soha.

-Kicsim 20 perc és indul a géped!-jön oda anya.

Visszamentünk a cuccomért,majd a reptérre mentünk,és eljött az a pont,amit már tényleg nem bírtam tovább sírás nélkül.

-Ígérd meg,hogy beszélünk! Minden egyes nap.-jön oda Delly,könnyes szemekkel.

-A videochatet nem véletlen találták ki.-nevetek,de már folynak a könnyeim. Megölelem,majd elszalad,mert már nem bírja tovább,ő sem.

-Örökre együtt?-jön oda Em és Bella.

-Örökre!-ölelem meg őket.

-Ne feledd bármit teszel,mindig a fogadott kishúgom leszel!-szorít erősen magához Rik.

-Vigyázz Emilire és Maddy-re!-távolodok el tőle,mire Rocky és Ell felkapnak,és egy-egy puszit nyomnak az arcomra.-Hiányozni fogtok bohócok!-mosolygok.

-Amint ráérsz gyere vissza!-lép oda hozzám Ryland.

-Mindenféleképp!-ölelgetem.

-Vigyázz magadra!-jönnek a szülők is,és még a kis Madison-nak is adok egy puszit,majd mikor elmennek Ross közelebb lép.

-Hiányozni fogsz!

-Te is nekem. Írj amikor csak tudsz!

-Mindenképp!-ölel meg,mire már végképp eltörik nálam a mécses.-Sok sikert!-csókol meg. Elindulok,már majdnem a kapunál vagyok,mikor Ross vissza kiabál.

-Laura!-fut oda hozzám.-Csak...-ad kezembe egy borítékot,majd elfut. Felszállok a repülőre,majd mikor már a levegőben vagyok kinyitom a borítékot. Talán csak azért,hogy nehogy leszálljak a gépről,nem nyitottam ki előbb. A borítékban egy dal volt azzal a címmel,hogy I think abaut you,és egy kis memória kártya. Betettem a a telefonomba és bekapcsoltam a rajta lévő egyetlen számot. Amíg haza nem értem ezt hallgattam,majd Párizsba menet is. És nem csináltam mást,csak sírtam,pedig most kezdődik az új életem...

Ez lett volna a záró rész drágáim. A második évad lehetséges,hogy csak június 14.-én indul,de lehet,hogy előbb.

Addig is Puszi: Klau <3