Búcsúzó

Hát... Ez az este is eljött. Merthogy éppen "nyaralok" és éppenséggel este 11 óra van.
Őszintén tényleg jó kimondani, hogy van egy befejezett blogom, mert büszkeséggel tölt el, hogy végigcsináltam. Viszont szörnyen nehéz belegondolni, hogy ezzel egy korszak lezárult. Ha kíváncsiak vagytok (ha nem) elmesélem hogy is kezdődött. Nos...
A 8.a osztályos Klaunak már az agyára ment szeretett tantárgya a történelem, merthogy nekem mindenáron töriversenyre kellett mennem. Éppen a bárókról és a grófokról olvastam, pontosan Báró Wesselényi Miklósról és Gróf Széchenyi Istvánról, de ez most mellékes. A lényegre visszatérve, a könyv kupac mögött ülve tök máson kezdtem el gondolkodni (megint), mint kellett volna. Ne kérdezzétek hogy lett a reformkoros füzetemből író füzet, mert nem tudom. Csak abban vagyok, voltam és leszek biztos, hogy azon a hűvös februári napon született valami, ami ugyanolyan fontos számomra, mint a történelem. Azon a napon jött létre az R5 Forever című blogom. Az első olyan dolog, ami iskolán kívüli volt, de mégis a részemmé vált. Először szinte senki sem olvasta a blogot. Ha jól emlékszem, csak a 7. bejegyzésem környékén jött elismerés.
Viszont volt egy olyan barátnőm, amilyet mindenkine kívánok. Ő volt szinte az egyetlen szerintem, aki komolyan vett. Láthatta rajtam, hogy nekem ez fontos és ugyan poénokkal fűszerezve, de bíztatott.
Szóval elsősorban ebben a búcsúszövegben szeretnék köszönetet mondani kiskori legjobb barátnőmnek Flórának. Kössz, hogy nem nézel komplett idiótának a töri és írás mániámmal.
Néhány olvasómat is megemlíteném, akik nélkül biztos, hogy nem ment volna. Szuzi, Fanni, Hanna, Nó.
Rami neked is köszönöm, hogy mindig megláttad a jót az írásaimban.
Akinek még köszönettel tartozom az Nóra, akinek ha nincs a blogja, eszembe se jut írni
Ennyi lett volna. Erre a blogra bejegyzés többé nem kerül fel. Hivatolasan is bezárom az R5 Forever című blogom. De előtte még felkonferálom a blog "utódját", ami ugyan nem teljesen ilyen sztori, de remélem benéztek majd a Loser Like Me (link) című blogomba, ami ha ügyes vagyok, akkor szeptember elsején érkezik az első fejezetével. Addig is ott a többi blogom :D
A végére pedig egy Jókai Mór idézetet írok le nektek, ami szerintem nagyonis illik a szereplőimre, akiket elengedni, talán a legnehezebb, hisz egy kicsit mindegyik én vagyok...

" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem Ő. Ő az arca mögött van, láthatatlan "

xoxo: Klauu M.