-2. évad/ 2. fejezet-

-2 hét múlva-

-Laura-

Még két hét és kezdődik a forgatás. Nagyon remélem profi a sminkes, mert az arcom kezd egy kicsit...nos már nem teljesen úgy nézek ki, mint mikor idejöttem. A szemeim karikásak, és nem csak reggelente. Annyira szörnyen nézek ki, hogy már a videó chat-et is csak úgy használom, hogy nincs bekapcsolva a kamera. Biztosan nagyon meglepődnének a többiek ha meglátnának. Fogytam az elmúlt két hétben 8 kilót, szó szerint be van esve a képem. De nézzük a puszta tényeket...alkoholista lettem. Függök a cigitől és a piától. Anyámnak igaza volt, szörnyen befolyásolható vagyok. A szüleim...már nem is tudom mióta nem beszéltem velük. A legutóbbi mondat, amit anyu mondott " Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége". Ő egyből rájött minden apró kis titkomra, mikor meghallotta a hangom. Már egy hete otthon vannak, de Ross még mindig nem tud semmit. Delly próbálja tartani a hátát, de nem várhatom el tőle, hogy hazudjon az öccsének. És állítólag már Emili is tudja, aki meg nem meri elmondani Riker-nek. Szóval mondhatni tönkreteszek egy jó pár családot. Nem mondom, hogy nem érdekel, de nem akarom őket elveszíteni, viszont nem tudom, hogyan titkolja tovább. Brad is látja, hogy valami nagyon nincs rendben velem, de mindig csak azt mondogatja "Kicsim te napról napra gyönyörűbb leszel" pedig pontosan jól tudom, hogy milyen vagyok. Ma van a Somebody to you videójának forgatása. Kivételes eset, hogy visszautazok Amerikába. Ráadásul LA-ben fogunk forgatni. Hát ez csodálatos, egyszerűen...
Jelen pillanatban hol vagyok? A repülőn ülök Brad és James között. És ha jól látom James pillanatok kérdése és lecsapja a mögötte ülő kis srácot, amiért rugdossa az ülését. Brad valamit beszél hozzám, már vagy tíz perce, de nem igazán figyeltem rá.
-Szerinted Laura?-fejezi be monológját.
-Mi? Hol? Mikor?-nézek körbe zavarodottan.- Jaj Brad légyszi ne haragudj, csak...
-Csak valahol tök máshol jársz. Nem haragszom, tudom milyen nehéz neked mostanában.- fogja meg a kezem.-És ugye megint azon a szőke srácon gondolkoztál, akivel beszélgetni szoktál? Mert ha igen, akkor szeretném, hogy tudd! Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.-néz mélyen a szemembe.
-Tudom.-bólintok, majd megcsókolom.-És nekem másra nincs is szükségem a boldogsághoz, csak rád.-mosolygok.
A repülő lassacskán le is szállt, ránk pedig már várt a kocsi a reptér előtt. A partra mentünk, ahol a felállított sátorba, vagy mi be megcsinálták a sminket és felvettük a klipphez szükséges ruhákat.
-Laura!-szól Tristan, mikor kész lettem.-Először is, kezdesz újra úgy kinézni, mint mikor megismertelek. Másodszor is, itt vannak a statiszták, akik melletted lesznek.
-Rendben! Köszi!-állok fel a székből, majd kimegyek a sátor elé.-Sziasztok!-megyek oda egy csapat lányhoz.
-Heló biztosan te vagy...-kezdi el az egyik csaj, de roppant ismerős hang félbe szakítja.
-LAURA!-rohan felém Bella.
-Bella?-ölelem meg.-De te mit keresel itt? És ugye más nincsen veled?!
-Statiszta vagyok a The Vamps klippjébe. És miért olyan fontos, hogy ne legyen itt más?
-Csak, mert... izé...-nevetek fel kínosan, és az ujjaimat babrálom.
-Minden rendben van?-karol át Brad.
-Persze! Brad Ő itt egy régi nagyon jó barátnőm Bella. Bella Ő itt Brad...a barátom.
-Lau gyere egy kicsit!-húz félre.-Most már értem, hogy miért nem lehet itt más. Miért nem mondtad el? És mióta?
-Emlékszel a napra mikor elmentem? Na aznap találkoztunk. És másnap jöttünk össze.
-Vagyis kb két hete titkolod előttünk?!-akad ki.
-Delly és Em is tudják, de ígérd meg, hogy nem szólsz Ross-nak, se senki másnak. Kérlek!
-Laura Marie Marano! Ha nem ismernélek már kis korom óta, most hatalmas bajban lennél!-nevet, majd megölel.- De ma még együtt lógunk!
-Mindenképp! De most menjünk, mert Connor nem igazán szere várni.-nézek hátra srácokhoz, ahol az említett személy fel-alá mászkált. Visszamentünk, majd a megbeszélés után felvettük a klipp jeleneteit.

-Riker-

Korán reggel a gyereked sírására kelni nem a legszerencsésebb dolog. Kinyitottam a szemem, majd oldalra pillantottam.
-EMILI!-kiabálok a nem mellettem fekvő feleségemnek. Ezt még mindig fura kimondani, de nem bántam meg. Viszont azt még mindig nem tudom, hogy hol van Em. Felkeltem az ágyból és felvettem Maddy-t ,majd lebaktattam a konyhába. Itt sincs. Komolyan ehhez a nőhöz szótár és térkép kell.
-Te tudod hol van anyu?-nézek a lányomra, aki csak elégedetten mosolyog.-Ezek szerint te sem vagy okosabb anya ügyben mint én.-nevetek, majd elkezdek vele játszani.- Feel éés Lee.-emelgetem. Még egy darabig eljátszottunk, majd rájöttem, hogy mind a ketten éhesek vagyunk. Azta! Micsoda felfedezés! Kimentem a babatápért, majd betettem Madison-t az etetőszékbe. Amit nem mellesleg Rydel választott, így Hello Kitty-s és rózsaszín. Nem is tudom, mi lenne, ha fiam lenne. Sikeresen megettem az én pici lányomat és magamat is. A tegnapesti pizza, pont tökéletes volt erre a célra. Leültem TV-zni, de csak az adók között kapcsolgattam, mire valami katicás mesénél Maddy elkezdett nevetni.
-Ezt nézzük?-nézek rá, de Ő csak tovább mosolyog.-Felőlem!-megyek érte, mert betettem a kiságyba. Visszaülök vele a kanapéra, és beleültetem az ölembe, úgy néztük tovább a mesét. A harmadik epizód után Emili lihegve és feszülten lép be az ajtón, zacskókkal a kezében.
-Veled meg mi történt?-kelek fel és visszateszem a helyére az ölemben ülő csöppséget. Kérdőn meredek a redőnyöket lehúzgáló Em-re.
-Fotósok, újság írók, rengeteg dühös rajongó!-sorolja, majd sírva összeborul.
-Milyen fotósok és mi van?!-rohanok oda hozzá.
-Utálnak...-zokog.
-De mégis...-kezdem el, mire leesik, hogy Emilit utálják a rajongók, mert gyereke van tőlem.- Ezt nem hagyom annyiban!-pattanok fel és az ajtóhoz sietek, ahogy kinyitom az újságírók megrohamoznak.
-Riker! Riker! Mit fűzne a gyerek dologhoz?
-És ki ez a lány?
-Valóban volt esküvő?-sorolják a kérdéseket, mire reakció képetelenségemben becsapom az ajtót. Berohanok a telefonomért, és szólok anyáéknak, hogy jöjjenek ide, MOST. Kicseng...kicseng...és persze, hogy nem veszik fel. Pár perc múlva csörögni kezd a mobilom, Ross hív.
-Kik azok az emberek a ház előtt?!-kérdezi idegesen az öcsém.
-A mi házunk előtt vannak, és te vagy ideges?!
-Nekünk is jutott belőlük ne aggódj!-mondja teljes paraszt stílusban. Hát igen Laura mostanában nem igazán beszél túl sokat a beszélgetések során, így drága öcsikém elég ideges, és ilyenkor bunkó.
-Inkább add anyát, mert te használhatatlan vagy!-erre nem mond semmit, csak a lassú komótos lépteket hallom.- Kicsit tempósabban!-kiabálok a telefonba, mire meghallom anya hangját.
-Ki az Ross?
-A kedvenc!-vágja anyához a szavakat.
-Riker kicsim minden rendben van?-veszi át a telefont.- Mi van ezzel a sok emberrel?
-Fotósok és dühös rajongók. Kifejezetten nagyon dühösek!-hallom meg a dörömbölést a redőnyön.
-Adj egy percet kicsim és ott vagyunk!-teszi le a telefont. Egy kis idő múlva a hatalmas hangzavarban meghallom apa ordítását.
-TŰNJENEK MÁR EL! A SAJÁT ÉLET LUXUS?-igen ez tipikusan csak az én faterom lehet. Berontottak a házba, majd anya egyből Emilihez sietett.
-Jaj kicsim nincs semmi baj! Minden rendbe fog jönni!-ölelik meg egymást.
-De addig amíg ez megtörténik mit fogunk tenni?-nézek anyára.
-Tisztázzuk valahogy Emilit!-jelenti ki apa.-Ja és nem mentek mostanában túl sok helyre!
-Rendben!-bólintok. A szüleim miután mindent leellenőriztek, hogy rendben van-e, elmentek. Az ablakokhoz léptem, hogy felhúzzam a redőnyöket, mert ha jól hallom a fotósok leléptek. Emilit leültettem a kanapéra, hogy nyugodjon meg.

-Bella-

A forgatás végén Lauval elmentünk egy közeli pizzázóba, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nagyon furcsán viselkedik, teljesen ki van készülve.
-Mikor kezdődik a forgatás?-tanulmányozom a menüt.
-Két hét múlva.
-Nagyon furcsa és rendkívül szótlan vagy. Mi történt?-nézek fel rá aggódva.
-Csak a...-kezdi el, de a pincér félbe szakítja.
-Mit hozhatok?
-Egy hawaii pizza és egy diétás kóla.-válaszolok.
-És önnek mivel szolgálhatok?-néz Laurára.
-Egy gyrosos  pizza lesz, és valami alkohol italuk?
-Pezsgő?-kérdez rá a a pincér, én meg csak ide-oda forgolódok, nem tudom higgyek-e a fülemnek.
-Valami erősebb?
-Esetleg még tartunk Jack Daniels-t is...
-Az tökéletes lesz!
-Megkérdezhetem, hogy hány éves a kis hölgy?
-19. De ez nagyon fontos, fájdalomcsillapítónak kell.
-Rendben...Rögtön hozom.-megy el.
-Alkohol? Valami erősebb?-csodálkozom.-Laura életedben nem ittál. Mi a fene történt?
-Csak...-vesz egy mély levegőt.-Nem tudtam elviselni.
-Mégis mit?
-Azt hogy nem lehetek itt, hogy...
-Nem lehetsz Ross mellett.
-Nem tudod, milyen szörnyű.
-Ahogy te se, mert csak te gondolod, hogy elveszítetted!-akadok ki.
-Ami megtörtént, megtörtént. Felejtsük el!
-Ezt én szoktam mondogatni és...
-Valami nagyon nem stimmel, nem kérlek, hogy értsd meg, csak fogadd el. nem én akartam ilyen lenni, ezt kaptam kártyán! Nem én akartam 8 kilót fogyni, és beesett arccal mászkálni! Én...én nem akartam összejönni Brad-del! Csak megtörtént.
-De Laura ez nem te vagy!
-És ha mégis? Ha végig ez voltam, csak senki nem vette észre? Erre még nem gondoltál?-pattan fel majd kiviharzik. El sem hiszem, hogy elment. Próbáltam megkeresni, de elveszett a tömegben. Valószínűleg már nem lesz alkalmam beszélni vele, mert holnap reggel vissza is indulnak.