-21.fejezet- /Az új kezdet új vég/ 1.rész

Halika! Ez a kétrészes fejezet a blog 1. évadának záró epizódja. Ami azt jelenti,hogy a nyári szünet első napjával megkezdődik a 2. évad! Remélem örültök =D

-Riker-


Karácsony. Ez lesz az első közös családi ünnepünk. Már december 24-e van,de a hangulat olyan,mintha nem is az év legszebb ünnepére készülnénk. Legalábbis a Marano házban még karácsony fa se lesz. Laura mostanában nagyon magába van zárkózva,és azt mondta "Túl sok dolog kavarog a fejemben,hogy olyan jelentéktelen dolgokkal,mint a karácsony,nincs időm foglalkozni." Olyan fura mostanában,és Ross is. Az utóbbi időben kifejezetten paraszt. Szóval érdekes karácsonynak nézünk elébe.
-Rik! Hova tetted a...?
-A mit?-kiabálok vissza Emilinek,aki mint mindig az emeletről játszik kérdezz-feleleket.
-Nem érdekes meg van.-rohan le a lépcsőn Maddy-vel a kezében.
-Akkor a lányodat kerested?-nézek rá furcsán.
-Nem. A babahordozót kerestem.
-Akkor jó. Várj! Hova viszed?-állítom meg még mielőtt kiérne az ajtón. Ja tényleg még nem is említettem,már Emiliék házában lakunk.
-Át viszem a kicsit Laurához.
-És ez szerinted jó ötlet?-vonom fel a szemöldököm.
-Csak ő ér rá ilyenkor. Vagy Ross.
-Laura jó lesz.-erre csak bólintott,és kilépett az ajtón. Követtem a példáját,csak én Rocky-ékhoz mentem.
Beléptem a házba,és egyből a bunkóbbik öcsém fogadott.
-Á! Megjött a gerlepár egyik fele. Azt hittem eleget jártál már itt.-megy ki a konyhába.
-Én meg azt hittem a bunkó énedet sikerült kialudnod magadból.-erre csak vállat von és vissza megy a szobájába. Nem törődve az előbb történtekkel bementem a nappaliba,ahol Bella és Rocky épp videojátékoztak.
-Mizu srácok?-ülök le a kanapéra.
-Épp elverem az öcsédet a kedvenc játékában.-mondja Bella,de közben le sem veszi a szemét a képernyőről.
-Nem is.-nevet Rocky.
-De i...IGEN! Én megmondtam.-borul a vesztes ölébe.
-Te megmondtad.- nevet.-Akkor mehetünk Riker?-néz hátra.
-Persze.-bólintok,majd kimegyünk az ajtón. Beszállunk a kocsiba,útközben még felvesszük Em-et,majd a pláza felé indulunk,ahol Delly már vár minket. Ahogy odaértünk egyből bementünk,estig ott voltunk,mire minden ajándékot megvettünk. Haza mentünk,elhoztuk a kis Maddy-t Lautól. És neki fogtunk a ház díszítéséhez.

-Rydel-

Elmentem Laurához,mert mint általában most is otthon van.
-Szia!-lépek be a szobájába.
-Szi-a!-szipog.
-Na! Mi a baj?-ülök le mellé az ágyára.
-Csak...
-Laura tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz!
-Az esküvő után haza költözök.
-Franciaországba?-gyűlnek a könnyek a szemembe.
-Igen.-bólint.
-De mégis miért?
-Kaptam egy filmlehetőséget. És a film Párizsban játszódik.
-Pontosan mikor mész?
-A jövő hónapi esküvő után. Rydel én nagyon sajnálom!
-A többieknek szóltál már?
-Csak anyáék tudnak róla,és persze te.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni.-nézek rá könnyes szemekkel.
-Te is nekem.-ölel meg.
A beszélgetés után haza mentem,és sírva rohantam a szobámba. Végre van egy legjobb barátom,és el kell neki mennie. Nem hibáztatom,én is elvállaltam volna a helyében,de nagyon fog hiányozni. Szó szerint álomba sírtam magamat. Reggel úgy keltem,mint valami zombi. Nem igazán foglalkoztam azzal,hogy karácsony van. Estére csak jobb kedvem lesz. Gyorsan elkészültem,és leszaladtam a lépcsőn.

Már mindenki ott volt,és segített. Az összes szülő,még Emili anyukája is. Egy valakit viszont sehol sem láttam, Laurát. 

-Biztos hamarosan megérkezik.-lép mögém Ell.-Egyébként gyönyörű vagy.-ölel meg.

-Köszönöm!-adok egy puszit az arcára.

Teltek a percek,majd az órák,és hirtelen mindenki azt vette észre,hogy már este van. Épp kezdtük az ajándékozást,amikor Laura belépett. Mindenki rá nézett,csak Ross nem. Ezért kicsit meglökdöstem,hogy nézzen fel a mobiljából. Azt a ruhát vette fel,amit én adtam neki.

-Már azt hittem,hogy nem jössz.-szaladok oda hozzá.

-Csak a te kedvedért jöttem el.-suttogja,mire én még erősebben megölelem.

Leültünk a fa alá a földre,és megkezdtük az ajándékozást. Millió+néhány száz fülbevaló és nyaklánc,meg ruhák és ilyenek. Mire rám került a sor azt hittem meghülyülök a várakozásba. Mindenkinek átadtam az ajándékát,ami egy-egy jegy volt Hawaii-ra. Emili azt mondta,hogy akkor lenne a legboldogabb,ha ott lehetne az esküvője,így én valóra váltottam az álmát.

-Úristen! Köszönöm!-ölel meg Emili,akinek kis hatás szünet után leesik,hogy miért megyünk olyan messzire.

Már csak egy ajándékozó maradt,aki gyorsan szétosztotta az ajándékokat,majd Em-hez ért,akinek egy hatalmas dobozt adott. Benne azzal az esküvői ruhával,amit még együtt néztünk ki. Mikor még annyira szerelmesek voltak Ross-sal. Emili imádta azt a ruhát,amit Laura vett,és most odaadta neki.

Em hirtelen szikrát sem kapott,annyira meglepődött. Vagy 15-ször elmondta,hogy mennyire köszöni,és ölelgette Laurát.

Úgy óra múlva mindenki haza ment,és elkezdett gondolkodni,hogy mit vigyen magával az útra. Vagyis én ezt tettem. Már csak egy hét és indulunk.