-18. fejezet-

-A kórházban-

-Laura-

Ross már hetek óta nem ébredt fel. Mi van akkor,ha soha nem is fog? Ebbe még belegondolni is borzalmas. Nem tudnám elviselni,ha elveszíteném. Még így,hogy kómában is nagyon aranyos. Most az egyetlen dolog,amire gondolni tudok az az,hogy vajon mikor ébred fel. Meg egy kicsit azért aggaszt,hogy mi van Lilivel. Azóta nem látta senki,hogy Ross bekerült a kórházba. A gondolkodásom Delly szakította meg.
-Laura nagy gáz van!-ront be lihegve a szobába
-Mi a baj?
-Megtalálták Lilit-mondja még mindig levegőért kapkodva
-Ez jó hír nem?-vonom fel a szemöldököm
-Az lenne...-kezdi el mondani,de félbe szakítom
-Mi az,hogy lenne? Ugye nem történt vele semmi?!-kérdezem ijedten
-Hát...-nyújtja el a mondatot.
-Ezt Bella szokta csinálni,mikor valamit nem akar elmondani.
-Amíg te itt bent voltál valakivel beszélgetnem kellett!-háborodik fel egy kicsit.
-Jól van na. De mi van Lilivel?
-Az a helyzet,hogy ugyan megtalálták,de...
-De mi?
-Drogtúladagolásban meghalt-halkult el.
-Meghalt?-folyt le egy könnycsepp az arcomon.-És Lili szülei már tudják?
-Igen. A jövő héten lesz a temetés-sírta el magát ő is-De utána ők visszaköltöznek Franciaországba.
Nem tudom elhinni,hogy meghalt. Azt meg végképp nem,hogy drogtúladagolásban. Ugyan egy kicsit haragudtam rá a Ross-os dolog miatt,de soha nem gondoltam volna,hogy ez lesz a vége. Delly-vel csak öleltük egymást,és zokogtunk.Habár pontosan tudtuk,hogy ezzel nem sok mindent érünk el. Egyszer csak egy rekedtes,de mégis ismerős hangot hallottam meg.
-Mi ez a nagy sírás? Talán meghaltam?-mondta a hang,mire rájöttünk,hogy Ross ébredt fel.
-Ross!-ölelem meg
-Én is örülök neked Laura,de két kérdésem lenne. Először is: mióta vagyok itt? Másodszor pedig: miért sírtok kánonban?
-Úgy egy hónapja.
-Egy hónapja?
-Nem teljesen,de körülbelül.
-Na jó mindegy. Lili lenyugodott? Gondolom igen,mert még mindig élsz-mosolygott.
-Az a helyzet,hogy Lili...-de nem tudtam folytatni,mert elsírtam magam,de Delly befejezte mondandómat.
-Meghalt.-jelentette ki,majd sírva kirohant.
-Meghalt? De még is hogyan?-csodálkozik.
-Drogtúladagolásban-szipogom.-És a legrosszabb,hogy összevesztem vele mielőtt...-de nem tudtam befejezni,mert Ross erősen magához ölelt.
-Minden rendbe fog jönni-vigasztalt.,közben pedig még közelebb húzott magához.Annyira,hogy egy hajszál nem fért volna el köztünk.Hiába élveztem nagyon,de nagyon ezt a pillanatot,de szólnom kellett az orvosnak,hogy felébredt.
-Ross!-nézek fel rá,de még mindig erősen tart.
-Igen?-mosolyog rám.
-Szólnom kéne az orvosnak-mosolygok vissza,mire elenged.
-Már nem kell-jön be az orvos.-Jó napot Mr. Lynch. Örömmel látom,hogy felébredt.-mosolyog,majd rám néz.
-Heló doki!-intek
-Szia Laura!-mosolyog vissza,mire Ross kicsit pöszén néz,de az orvos felvilágosítja.-Mr.Lynch látja azt az üres ágyat?
-Persze. De miért?
-Mert a kedves kis barátnője egész idő alatt itt aludt bent a kórházban magával-magyarázza.-De mivel már felébredt,ezért ma már haza is mehet,és ezáltal Marano kisasszony is eltud menni.-mosolyog,majd kimegy. Ross meg,mint aki nem is volt kómában 3-4 hétig,felpattan és bezárja az ajtót.
-Nem kéne szólni a szüleidnek?-nézek rá
-Majd mindjárt-mosolyog,majd közelebb húz magához,és megcsókol,majd az ágyra borít. Két csók között sikerül végre kinyögnöm,amit akarok.
-Ezt inkább ne itt-nézek bele vággyal teli szemébe,mire ő csak bólint,lemászik rólam,és felsegít.
-Igazad van-mosolyog,majd újra megcsókol. Csókunkat a telefonom csörgése szakítja meg. Kiveszem a zsebemből,és ránézek a kijelzőre. Mikor megláttam,hogy ki hív,egyből kihangosítva felvettem.
-Igen?-szólok bele.
-Szia szépség! Mi van azzal a szerencsétlen öcsémmel?-szól bele Riker.
-Ez kedves. Én itt élet-halál között vagyok,te meg itt poénkodsz.-vágta be a műdurcit Ross.
-Szia öcsi! Hallom,hogy sikerült lelket verni beléd.-nevet a telefonba-Kivel beszélsz?-halljuk Stromie hangját a háttérből.-Ross-sal.-válaszol Rik-Te az én Rossym-mal beszélsz,és nem szólsz? Riker Anthony Lynch! Hogy lehetsz...Mindjárt bent vagyunk-tette le Riker a telefont,mert Stromie nagyon ki volt akadva rá. Ahogy letette,kitört belőlünk a nevetés.
Úgy 10 perc múlva az egész família(tényleg mindenki) a kórházi szobában sorakozott. Mindent összeszedtünk,bepattantunk a kocsikba,és szinte egy pillanat alatt otthon voltunk. Addigra persze már este volt,ezért mindenki eltávozott aludni. Én nem mentem haza. Annyiban maradunk,hogy jobb lesz,ha valaki szemmel tartja Ross-ot. Na én leszek az a valaki.
Már minden kezdett visszaállni az eredeti kerékvágásba. Kivéve egy dolgot. Lili. Senki sem tudta kiverni a fejéből,de a legnagyobb gyász Ryland-en látszott. Hisz,ha be volt drogozva,akkor valószínű,hogy nem szerette igazából Ross-ot. A lényeg,hogy Ry nem igazán támogatott semmilyen látogatót a szobájában,de még enni se nagyon akart,a rekord mennyiségű étel,amit evett egy hét alatt,az úgy 3 szendvics volt.
A temetés időpontja vészesen közeledett. Amíg az ember nincs temetésen,addig nem tudatosul benne az, hogy valaki akit szeretett meghalt.
Az időpont nagyon hamar eljött. A szertartáson minden úgy telt,mint ahogy annak telnie kellett. Fájt,nagyon fájt,de erősnek kellett lennünk,ha más nem azért,hogy Ryland ne törjön teljesen össze.
De végül is,ha úgy vesszük minden vég egy új kezdet.


Hali kedves olvasóim ! Remélem tetszett ez a rész =) Bocsi,hogy kicsit rövid lett,és ne haragudjanak a Lili pártiak se,mert csak így tudom folytatni a blogot =) De most jöjjön a szokásos következő részekből =)
A következő rész 6 hónappal később fog játszódni,és ez azt jelenti,hogy Új taggal bővül a sztori <3
( Az új rész most kap egy elő ajánlót, A következő részt Raminak ajánlom <3 Egy nagyon jó barátnőmnek)