-16.fejezet-

"-Milyen érzés megcsókolni,megölelni?Mit érzel iránta mélyebb értelemben?-Bella
-Akkor sorba.Olyan érzés megcsókolni Ross-ot,mintha...-Laura"

-Akkor sorba.Olyan érzés megcsókolni Ross-ot,mintha a felhők közt járnék,egyszerűen megmagyarázhatatlan.Amit igazából érzek iránta...én lennék a világ legboldogabb embere,ha vele öregedhetnék meg nem is tudom mi lenne,ha nem lenne itt velem.-mondta Laura.És én még azt hittem,hogy nem szerethetek valakit ennél jobban.
-Te mit keresel itt?-kiabált Lili.Úristen lehet,hogy lebuktam? Az nem lehet,tuti nem velem ordít,de akkor kivel?
-Ryland én ennyi végeztem!-kiabált,vagy is inkább ordított Lili.Majd engem fellökve kiviharzott a szobából.Én úgy gondoltam,hogy már úgy is mindegy,ezért bementem a szobába.
-Na itt meg mi a franc történt?-kérdeztem.De az utána már inkább foglalkoztatott,hogy Ryland és Laura miért ölelgetik egymást.
-Lili roham.-válaszol egyszerűen Laura,és kibújik az ölelésből,és odajön hozzám.,majd megölel.
-Lili roham?-kérdezett rá Ryland
-Ne azzal foglalkozz,hogy az mi,hanem inkább azzal,hogy hogy találjuk meg.-ossza ki Laura az öcsémet.
-Megtalálni?-nézek rá értetlenül
-Ilyenkor Lili mindig elmenekül valahova,és valami baromságot csinál.-ecsetelte Bella-Mármint eszeveszett nagy baromságot.
-Csak azt nem értem min bukott most ki ennyire?-értetlenkedik Emili
-Nem tudom.De azt észre vettem,hogy akárhányszor Laura Ross-ról beszél,Lili mindig elszomorodik,vagy dühös lesz.-jelentette ki Bella
-Szerintem menjünk utána-húzott ki Laura a szobából-Beszélnünk kell vele.Vagyis neked kell beszélned vele.
-Nekem?Miért pont nekem?-néztem ijedten Laurára
-Mert nekem,már egy ideje nem hajlandó semmit elmondani,és félek,ha most nem megyünk utána...-nyelt egy nagyot-Nem lesz többé lehetőségünk rá-mondta,és láttam,ahogy egy könnycsepp legördül az arcán.Én csak bólintottam,majd magamhoz szorítottam és megcsókoltam.
-Gyere menjünk-mondtam.Megfogtam a kezét és gyors léptekkel elindultunk megkeresni Lilit
Meg is találtuk a park mögötti erdőben volt,egy késsel a kezében.
-Én nem mehetek oda-súgja a fülembe Laura
-Miért nem?
-Mert,ha odamegyek nem lesz őszinte a válasza.
-Akkor menj oda amögé a fa mögé
-Rendben.-mondta majd elsétált.Én odamentem Lilihez,aki a kést a kezében forgatta,és közben magában beszélt.Engem még nem is vett észre.Hátra pillantottam,Laura pedig intett a fa mögül,hogy mindent tökéletesen hall.Közelebb mentem egy kicsit,és hallgattam,hogy mit mond Lili.
-Vajon miért van az,hogy én ilyen szerencsétlen vagyok?Körülöttem mindenki boldog.Emili és Riker nemrég eldöntötték,hogy a lányuk neve Madison lesz, Bella és Rocky mindent együtt csinálnak,mint valami friss házaspár.De a legjobban Laura és Ross bosszant.Nekem kéne felhőtlenül boldognak lennem Ross-sal,nekem kéne megöregednem vele,nem pedig Laurának.
-Miért is?-léptem oda hozzá-Azt hittem Ryland-et szereted
-Az volt azelőtt,hogy beférkőztél volna a fejembe.De már úgy is mindegy én meghalok,ti meg élhettek boldogan amíg...
-Amíg mi?
-Amíg utol nem ér a sors.-vigyorgott gonoszan
-De miattunk nem kell megölnöd magad-visszakoztam
-Jó.Nem ölöm meg magam,ha kapok tőled egy szerelmes csókot,és megmondod Laurának,hogy engem szeretsz-én csak hátra néztem,Laura ott volt még a fa mögött könnyekkel teli szemmel,és csak bólintott,hogy csináljam,amit mond
-Rendben.-mondtam mire boldogan elmosolyodott.Én közelebb lépetem hozzá,ő a kezét a nyakam köré fonta,én megfogtam a derekát és aztán megcsókoltam.És közben reménykedtem,hogy ez volt az utolsó csókom vele.
-És most vissza megyünk és közlöd Laurával a hírt-jelentette ki. Na jó ez a csaj egy kicsit meghibbant.Kicsit? Nagyon.
-Rendben menjünk.-mondtam neki,majd elvettem a kést a kezéből,ő utána nyúlt,de elkaptam a kezét és inkább össze kulcsoltam az ujjainkat.Mondhatom pocsék érzés volt nem Laura kezét fogni. Elindultunk hazafelé.Mikor beléptünk az ajtón mindenki ott volt nálunk.Ránéztem Riker-re aki olyan tipikus "mi a franc van már megint öcsi" arcot vágott.Én csak mutattam az ujjammal, hogy egy percet kérek és lemagyarázom. Lili odament a szüleihez,én pedig addig tudtam egyeztetni Riker-rel,de azt se kerülhettem el,hogy Damiano ne jöjjön.Félre vonultunk és egyből kérdőre vontak.Én elmondtam nekik mindent,majd Damiano csak egy kérdést szegezett hozzám.
-Akkor az én lányomat szereted?
-Mindennél jobban,de Lili...megölte volna magát,és most nem tudom,hogy mi legyen.-toporzékoltam,mint egy ötéves
-Laura tudja?-kérdi Riker
-Igen tudom-lépett mellém Laura
-Hát te honnan jöttél?-néztem rá,és megcsókoltam,mintha reflexből jött volna
-Tudtam,még mindig őt szereted-szaladt el mellettem Lili.
-Valaki kapja el-kiabáltam le a lépcső tetejéről.Erre anya megragadta a kezét és vissza rántotta
-Megvan.-kiabált föl.Leszaladtunk a lépcsőn,és Laura odament Lilihez
-Ugye tudod,hogy sosem fog szeretni?-kérdezte tőle könnyes szemekkel.
-De ha rajtam múlik téged se-mondta Lili flegmán,majd gyomorszájon vágta Laurát,mire mindenki odaszaladt hozzá
-Úristen kicsim jól vagy?-kérdezte aggódva Ellen,de Laura csak összerogyva zokogott a földön.
-Felviszem a szobámba-mondtam,mire Ellen bólintott.Én pedig felkaptam Laurát és a karjaimban felvittem a szobámba és letettem az ágyra.
-Ugye tudod,hogy nem hagyja ennyiben-nyökögte ki Laura
-Tudom.És te ugye tudod,hogy nem hagyom,hogy bántson.-mondtam,majd nyomtam egy puszit az arcára.Majd meg is csókoltam,vad csók csatába kezdtünk,amit Lili szülei szakítottak meg.
-Kop-kop-mondta az anyja,mert az ajtó nyitva volt.
-Szabad-kiabáltam ki
-Laura mi annyira sajnáljuk,egyszerűen...
-Nem a ti hibátok.De azért remélem,hogy minden rendben lesz vele-mondta szomorúan-Egyébként most hol van?-kérdezett rá végül
-Nem tudjuk...Lili eltűnt...



Vajon mi lesz Lilivel? És Ross megtudja védeni Laurát a rá leselkedő veszélytől? Az is előfordulhat,hogy a következő részek valamelyikében temetésre kell majd menniük. De vajon kiére? 
Remélem tetszett  Puszi: Klau <3