-17.fejezet-

-Lili-

Azt hiszi Laura,hogy hagyom,hogy elvegye tőlem Ross-ot?Mert ha igen akkor nagyon nagyt téved.Ross velem lesz.És ebbe kénytelen ő is és Laura is beletörődni,úgy,ahogy más is kénytelen lesz.És...úristen otthon hagytam a táskámat,és abban van az anyag!Most mit csináljak?Nem sétálhatok,csakúgy be,és vihetem el a táskám.Akkor majd megvárom,amíg mindenki bealszik.Igen pontosan ezt fogom tenni.


-Ross-

Kezdek nagyon aggódni Lauráért.Láttam mire képes Lili és nem akarom,hogy baja essen.És ha ehhez az kell,hogy jó pofizzak Lilivel,akkor meg teszem.De kizárólag Lauráért.Nem bírnám elviselni,ha történne vele valami.Soha nem bocsájtanám meg magamnak,ha baja esne.
-Öcsi jól vagy?-jött oda mellém Riker-Bocs ez hülye kérdés volt.-vakarta meg a tarkóját.Nem szóltam semmit,mert úgy láttam nagyon jól elbeszélget magával.-Most komolyan nagyon aggódom...nos értetek.
-Nem kell minket félteni.Inkább tartsd a szemed Emilin.Ki tudja mi van Lilivel,nem akarom,hogy te is szenvedj,vagy hogy Emilinek és a babának baja essen.
-Látszik,hogy az én öcsém vagy.Mikor neked a legrosszabb a helyzeted,akkor is a másik biztonságára gondolsz.-boxolt  a vállamba
-Csak jó példaképem volt-nevettem fel,és Riker-re néztem
-Kösz tesó.Ja amúgy csak azért jöttem,hogy szóljak te és Damiano kezditek az esti őrséget.
-Micsodát?
-Esti őrséget indítunk,hátha Lili visszajön valamiért,vagy valakiért.-na jó mondjuk egy kicsit azért megijedtem.Nem akarom,hogy bárkinek is baja essen.
-Rendben.-egyeztem bele.Riker elment én meg felkészültem a legrosszabbra.
Kicsivel később Damiano is megérkezett.Annak érdekében,hogy ne aludjunk el elkezdtünk beszélgetni,de nem igazán figyeltem oda rá,csak a kezeimet tördeltem,és abban reménykedtem,hogy mindenki épp bőrrel megússza.De valahogy mégiscsak sikerült kizökkentenie.
-Ennyire aggódsz?-néz rám
-Így látszik?
-Csak abból gondoltam,hogy meredten nézel magad elé,tördeled az ujjaid,és egy kicsit sem figyelsz rám-nevetett
-Ne haragudj csak...
-Csak azon gondolkozol,hogy hogy kéne ezt az egészet megoldanod.
-Ilyet a nővérem szokott csinálni.Mármint megmondja,hogy pontosan mit gondolok.Habár most biztosan nem lehetett nehéz kitalálni-nevettem fel keservesen
-A testvéreidet félted?
-Őszintén?Nem.Inkább Laurát féltem.-temettem az arcom a kezembe
-Amíg együtt vagytok nem kell félnie-tette a kezét a vállamra
-Kösz,hogy így bízol bennem-mosolyodtam el,de ezt a pillanatot a szobából jövő nagy csatazaj szakította félbe.-Honnan jöhet ez a zaj?!-néztem kissé ijedten Damiano-ra,de ő sem tudta.Elkezdtünk egyesével benyitni a szobákba(minden házban volt legalább két ember,de volt ahol több is.Mi Liliéknél voltunk,Laura pedig ebben a házban aludt,lent a nappali kanapéján).Miután átnéztem a szobákat,lementem a nappaliba, ahol a félhomályba megláttam Lilit egy késsel a kezében,amint Laura felé tartott.Én erre odarohantam,és ellöktem Lilit,mire felkiáltott
-Had öljem meg!Akkor legalább nyugodtan együtt lehetünk.
-Értsd már meg mi sosem leszünk egy pár!-kiabáltam vissza,mire Lili ideges lett,és nekem rontott.Erre persze már Laura is felkelt.Nagyon ijedtnek tűnt,mondjuk nem csodálom,még én is az voltam.Elakartam lökni Lilit,mire ő az oldalamba szúrta a kezében tartott kést,majd elrohant.


-Laura-

Úristen Ross-kiáltottam el magam,szinte már zokogva-Apu hívd a mentőket-kiabáltam fel apának,mire ő lerohant a lépcsőn.Ekkor Ross,már eszméletlen volt.
-Mi történt?-kérdezte ijedten,majd felkapta a telefont az asztalról és tárcsázta a mentőket
-Lili berontott,és leszúrta Ross-ot,miközben egy kicsit összeverekedtek.-mondtam,miközben a félholt Ross-ot ölelgettem,és zokogtam.Habár pontosan tudtam,hogy ez nem old meg semmit,de mégis mit tehettem volna?Közben a mentők is megérkeztek,és miközben berakták a kocsiba Ross-ot apu elment szólni a többieknek.
-Hölgyem óhajt velünk jönni a kocsiban?-kérdezte tőlem az egyik mentős
-Igen-vágtam rá egyből
Beszálltunk a mentőbe,és én csak néztem,ahogy próbálják életben tartani Ross-ot.Szörnyű volt így látni.
Mikor beértünk Ross-ot egyből elvitték műteni.Én pedig kint vártam,és vártam,és vártam.Mintha egy örökké valóság lett volna,amíg ott ültem.A többiek is szépen lassan befutottak.
-Na mi van vele?-kérdezte aggódva Stromie
-Fogalmam sincs,de már én is nagyon szeretném tudni.-aggodalmaskodtam
-Minden rendben lesz-ölelt meg Rydel
-Remélem.Nem tudom mi lenne ha...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert ki jött az orvos,aki csakúgy megjegyezném tiszta vér volt.
-Mi van vele?-szaladtam oda hozzá
-Hozzátartozó?
-A barátnője vagyok.
-Miss Marano?
-Igen.
-A barátjának hatalmas mázlija volt,mert nem talált a kés létfontosságú szervet.Így elég nagy az esélye,hogy megmarad.-erre a mondatra egy nagy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat-De...-jaj ne utálom ezt a szót,ilyenkor mindig valami rossz hír is társul a jóhoz.-nagyon sok vért vesztett,ezért nem tudjuk meddig lesz kómában.
-És mikor lehet látogatni?
-Akár már most is,de csak egy ember mehet be.A 34-es kórteremben van.
-Köszönöm.-köszöntem meg,majd vissza mentem a többiekhez.
-Na mit mondott?-szegezte nekem a kérdést Riker
-Azt,hogy a szúrás nem ért létfontosságú szervet,de nagyon sok vért vesztett,ja meg,hogy nem tudják meddig lesz még kómában,és hogy egy ember mehet látogatni a 34-es kórterembe.
-Menj te kincsem-jött oda hozzá Stromie
-Biztos?
-Szerintem neked örülne a legjobban,még így is.-fogta meg a vállam
Elindultunk a kórtetemhez,amint odaértünk még vetettem egy utolsó pillantást az aggódók sokaságára,majd bementem.Ross az ágyon feküdt.Nem volt eszméleténél és szinte alig lélegzett.Elkezdtem hozzá beszélni,mert állítólag jót tesz a kómában lévő betegeknek.De szerintem csak reményt nyújt a beszélőnek.
-Szia kicsim!-ültem le az ágya szélére-Ha most hallasz,akkor azt szeretném,hogy tudd az volt életem legszebb napja,amikor megismertelek.És nem szeretném,hogy ez az emlék,csak szimpla fájdalommá váljon,ha rá gondolok.Szóval kérlek maradj velem.Szeretlek!-raktam a kezem a kezébe,és elkezdtem zokogni-Ébredj fel!Kérlek!-súgtam a fülébe.Egyszer csak egy kisebb szorítást éreztem a keze felől.Megfogta a kezem,de még mindig nem volt magánál.Erre akaratlanul is elmosolyodtam.Elengedtem Ross kezét,és kimentem az ajtón.Utánam mindenki szépen sorban megnézte,hogy hogy van.Én elmentem megkeresni egy nővért,hogy megkérdezzem maradhatok e bent éjszakára.
-Elnézést!-szóltam be a nővér szobába
-Igen?-jött ki egy kedves mosolyú nő
-Azt szeretném kérdezni,hogy bent maradhatnék-e a barátomnál éjszakára.
-Neve?A beteg neve?És a kórterem száma?
-Laura Marano.Ross Lynch.És 34.
-Rendben.Már is megnézem.Szeretne itt lenni mikor felébred?
-Igen.
-Tudja nem szabadna.De én is voltam fiatal és szerelmes-nevetett
-Köszönöm.-hálálkodtam
Bementem a kórterembe,és egy széket húztam Ross ágya mellé,majd leültem.Alig aludtam az este.Egész végig azt néztem,ahogy Ross szuszog.Olyan édes volt.Remélem minden rendben lesz.


Vajon mi lesz Ross-sal? Lehet,hogy több időre lesz szükség ahhoz,hogy felébredjen? És hova menekülhetett Lili? És mi lesz vele? Vajon időben rá jön mit kell tennie? És ha igen akkor jól dönt? Vagy örökre kilép a történetből.
A következő részből minden kiderül.